Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 15:1–32

15  Az adószedők+ és a bűnösök+ pedig mind igyekeztek a közelébe kerülni, hogy hallják őt.  Ennélfogva a farizeusok is, és az írástudók is állandóan morogtak, ezt mondva: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”+  Erre a következő szemléltetést mondta el nekik:  „Melyik ember az köztetek, aki, ha száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja hátra a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?+  És amikor megtalálja, vállára veszi, és örvendezik.+  Mikor pedig hazaér, összehívja barátait és szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat.«+  Mondom nektek, hogy ilyenformán nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít,+ mint kilencvenkilenc igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.+  Vagy melyik asszony az, akinek ha van tíz drachmája, és e g y drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?  És amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: »Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.« 10  Ilyenformán — mondom nektek — öröm támad az Isten angyalai között egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít.”+ 11  Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.+ 12  És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.«+ Erre az megosztotta köztük megélhetésre szánt javait.+ 13  Később, néhány nap múlva, a fiatalabb fiú mindent összeszedett, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta vagyonát.+ 14  Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és kezdett szükséget látni. 15  Sőt elment, elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat+ őrizni. 16  Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.+ 17  Amikor észhez tért, így szólt: »Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen veszek! 18  Fölkelek, elmegyek+ apámhoz, és azt mondom neki: ,Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.+ 19  Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’« 20  Fölkelt tehát, és elment az apjához. Még mikor távol volt, az apja meglátta őt, és szánalomra indult. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta. 21  Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.+ Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.«+ 22  Az apa azonban így szólt rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá,+ húzzatok gyűrűt+ a kezére, és sarut a lábára. 23  Hozzátok a hizlalt+, fiatal bikát, vágjátok le, és együnk és vigadozzunk, 24  mert ez az én fiam halott volt, és ismét életre kelt,+ elveszett, és megtaláltatott.« És vigadozni kezdtek. 25  Az idősebbik fia+ pedig a szántóföldön volt; és ahogy jött és közeledett a házhoz, zeneszót hallott, és táncot. 26  Magához hívta tehát az egyik szolgát, és tudakozódott, hogy mit jelentenek ezek. 27  Az ezt mondta neki: »A testvéred+ jött meg, és apád+ levágta a hizlalt, fiatal bikát, mivel jó egészségben visszakapta őt.« 28  De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.+ 29  Ő így felelt az apjának: »Íme, én milyen sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és egyetlenegyszer sem szegtem meg parancsolatodat, és nekem mégsem adtál egyetlenegyszer sem egy kecskegidát, hogy vigadozzak barátaimmal.+ 30  De amint ez a te fiad+, aki szajhákkal élte fel megélhetésre szánt javaidat,+ megérkezett, levágtad neki a hizlalt, fiatal bikát.«+ 31  Akkor az így szólt hozzá: »Gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd;+ 32  de hiszen vigadoznunk és örvendeznünk kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.«”+

Lábjegyzetek