Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 12:1–59

12  Amikor időközben sokezres sokaság gyűlt már egybe, akkora, hogy egymást taposták, azzal kezdte, hogy először a tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától+, amely képmutatás.+  De nincs olyan, gondosan leplezett dolog, amely ki ne nyilatkozna, és olyan titok, amely ki ne tudódna.+  Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok, a háztetőkről prédikálják majd.+  Mi több — mondom nektek —, barátaim+: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.+  Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek: azt féljétek+, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni.+ Igen — mondom nektek —, Őt féljétek+.  Nemde öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Mégsem felejtetik el egy sem közülük az Isten előtt.+  Nektek pedig még fejetek hajszálai+ is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek; ti sok verébnél többet értek.+  Mondom tehát nektek: aki csak megvallja+ az emberek előtt, hogy egységben van velem, arról az Emberfia is megvallja az Isten angyalai előtt, hogy egységben van vele.+  De aki megtagad+ engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni az Isten angyalai előtt.+ 10  És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, megbocsáttatik, de aki a szent szellem ellen szól káromlást, annak nem bocsáttatik meg.+ 11  Mikor pedig nyilvános gyűlések, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy miként vagy mit fogtok beszélni védekezésül, vagy mit mondtok;+ 12  mert a szent szellem+ még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell.”+ 13  Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” 14  Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem fölétek bírónak+ vagy osztónak?” 15  Azután így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól,+ mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.”+ 16  Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva: „Egy gazdag embernek jól termett a földje. 17  Ezért okoskodni kezdett magában, ezt mondva: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?« 18  Így szólt tehát: »Ezt teszem:+ lebontom a tárházaimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden vagyonomat,+ 19  és azt mondom majd lelkemnek:+ ,Lelkem, nagy vagyonod van sok évre félretéve; pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!’«+ 20  Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet.+ Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«+ 21  Így jár az, aki önmagának kincset gyűjt, de Isten szemében nem gazdag.”+ 22  Ezután így szólt a tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.+ 23  Mert a lélek többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék. 24  Figyeljétek meg jól, hogy a hollók+ se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se tárházuk, de azért az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!+ 25  Ki az közületek, aki aggódásával hozzá tud tenni egy könyöknyit az élettartamához?+ 26  Ha tehát a legkisebbet sem tudjátok megtenni, miért aggódnátok+ a többi dolog miatt? 27  Figyeljétek meg jól, hogyan növekednek a liliomok+: nem is fáradnak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy.+ 28  Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a sütőkemencébe vetik, így öltözteti az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!+ 29  Ne keressétek hát tovább azt, hogy mit egyetek és mit igyatok, és ne legyetek tovább feszültek az aggodalomtól,+ 30  mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat; a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.+ 31  De keressétek folyton az ő királyságát, és ezek a dolgok megadatnak nektek ráadásként.+ 32  Ne félj,+ kicsiny nyáj,+ mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.+ 33  Adjátok el javaitokat,+ és adjatok irgalmas adományokat.+ Készítsetek magatoknak elnyűhetetlen erszényeket, elfogyhatatlan kincset az egekben,+ ahová tolvaj nem jut, és moly sem emészt. 34  Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.+ 35  Legyen felövezve derekatok,+ és égjen a lámpátok,+ 36  ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják urukat,+ amikor az visszatér a menyegzőről+, hogy amikor megérkezik és zörget+, rögtön ajtót nyithassanak neki. 37  Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál!+ Bizony mondom nektek, felövezi+ magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik.+ 38  És ha a második őrszolgálatkor érkezik, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és így találja őket, boldogok!+ 39  Azt pedig tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, kitartóan virrasztott volna, és nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.+ 40  Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondoljátok valószínűnek.”+ 41  Ekkor Péter így szólt: „Uram, nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?” 42  Az Úr pedig ezt mondta: „Ki valójában a hű sáfár+, az értelmes+, akit az ura kinevez majd a szolgaszemélyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?+ 43  Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt!+ 44  Igazán mondom nektek, hogy mindene fölé kinevezi.+ 45  De ha az a rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram a jövetellel«,+ és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,+ 46  akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud,+ és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek közé jelöl ki neki részt.+ 47  Akkor arra a rabszolgára, amelyik értette ura akaratát, de nem készült fel, vagy nem cselekedett összhangban annak akaratával, sok ütést mérnek.+ 48  Amelyik pedig nem értette,+ és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek.+ Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni;+ és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.+ 49  Azért jöttem, hogy tüzet támasszak a földön,+ és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant? 50  Igen, van egy keresztség, amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg be nem végződik!+ 51  Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Semmiképpen — mondom nektek —, hanem inkább meghasonlást.+ 52  Mert mostantól fogva e g y házban öten lesznek, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal.+ 53  Meghasonlanak: az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a leánnyal és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”+ 54  Azután folytatásképpen így szólt a sokasághoz is: „Amikor látjátok, hogy felhő támad a nyugati vidékeken, rögtön ezt mondjátok: »Vihar jön«, és úgy is lesz.+ 55  És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőhullám jön«, és bekövetkezik. 56  Képmutatók, a föld és az ég külsejét meg tudjátok vizsgálni: hogy lehet az, hogy ezt a sajátos időt nem tudjátok megvizsgálni?+ 57  Miért nem ítélitek meg magatok is, mi az igazságos?+ 58  Amikor például peres ellenfeleddel az elöljáróhoz tartasz, láss dologhoz, míg úton vagy, hogy megszabadulj a vele folytatott vitától, nehogy valamikor is a bíró elé hurcoljon, a bíró meg átadjon a törvényszéki tisztviselőnek, a törvényszéki tisztviselő pedig börtönbe vessen.+ 59  Mondom neked, bizonyos, hogy nem kerülsz ki onnan, míg meg nem fizeted az utolsó, igen csekély értékű kis pénzérmét is.”+

Lábjegyzetek