Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Lukács 10:1–42

10  Ezek után az Úr kijelölt hetven+ másikat, és elküldte őket kettesével+ maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.  A következőket mondta nekik: „Az aratnivaló bizony sok, de a munkás+ kevés.+ Kérve kérjétek+ hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat+ az aratásába.  Menjetek el! Íme! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.+  Ne vigyetek erszényt, se elemózsiás tarisznyát,+ se sarut, és senkit ne öleljetek meg üdvözlésképpen+ az úton.  Amely házba bementek, ott először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«+  És ha van ott a békének barátja, megnyugszik rajta a békétek.+ De ha nincs, visszatér rátok.+  Maradjatok tehát abban a házban,+ azt egyétek és igyátok, amit adnak,+ mert méltó a munkás a bérére.+ Ne járkáljatok egyik házból a másikba.+  Ahol pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek,  gyógyítsátok meg+ az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközeledett hozzátok az Isten királysága.«+ 10  Ám ahol bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket,+ menjetek ki annak széles útjaira, és mondjátok: 11  »Letöröljük ellenetek még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt.+ De azért tartsátok ezt elmétekben: elközeledett az Isten királysága.« 12  Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb dolga lesz azon a napon, mint annak a városnak.+ 13  Jaj neked, Korazin+! Jaj neked, Betsaida+! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement hatalmas cselekedetek, ők már rég megbánást tanúsítottak volna zsákruhában és hamuban ülve.+ 14  Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb dolga lesz az ítéletkor, mint nektek.+ 15  És te, Kapernaum, talán az égig fognak felmagasztalni?+ A hádeszig szállsz alá!+ 16  Aki rátok figyel,+ rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”+ 17  Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, neved használatára még a démonok is alávettetnek+ nekünk.” 18  Erre ő ezt mondta nekik: „Láttam Sátánt, hogy mint a villámlás, már leesett+ az égből. 19  Íme! Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókat+ és skorpiókat+ tiporjatok, és a hatalmat az ellenség minden ereje fölött,+ és semmiképpen nem fog kárt tenni bennetek semmi. 20  De ne annak örvendezzetek, hogy a szellemek alávettetnek nektek, hanem azért örvendezzetek, mert a nevetek+ fel van írva az egekben.” 21  Ugyanabban az órában felettébb nagy öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek+ és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek kinyilatkoztattad őket.+ Igen, ó, Atyám, mert úgy láttad végül is helyesnek, hogy így tegyél. 22  Mindent átadott+ nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya,+ és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú,+ és akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni.” 23  Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok a szemek, amelyek látják, amiket ti láttok.+ 24  Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni,+ amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.” 25  És íme, egy bizonyos törvénytudó+ felkelt, hogy próbára tegye őt, és így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”+ 26  Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a Törvényben?+ Hogyan olvasod?” 27  Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész erőddel és egész elméddel«,+ és »felebarátodat, mint önmagadat«.”+ 28  Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál; »továbbra is ezt cselekedd, és életet nyersz«.”+ 29  De az, mivel igazságosnak akarta bizonyítani magát, így szólt Jézushoz: „Ki valójában a felebarátom?”+ 30  Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan. 31  Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.+ 32  Hasonlóképpen egy lévita is, amikor leért arra a helyre, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.+ 33  Egy azon az úton utazó szamáriai+ pedig odaért hozzá, és látva őt, szánalomra indult. 34  Odament hát hozzá, és bekötözte sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk.+ Aztán feltette őt a saját málhás állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35  Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.« 36  Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a rablók kezébe esett ember felebarátjának+?” 37  Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.”+ Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy.”+ 38  Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta+ nevű asszony vendégül fogadta őt a házába. 39  Ennek az asszonynak volt egy Mária nevű testvére is. Ez azonban leült az Úr lábához,+ és kitartóan figyelt a szavára. 40  Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét+. Ezért odalépett, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban+? Mondd hát neki, hogy jöjjön, segítsen nekem.” 41  Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz+ és nyugtalankodsz+. 42  Pedig kevés dologra van szükség,+ vagy csak egyre. Mária a maga részéről a jó részt választotta,+ és nem fogják azt elvenni tőle.”

Lábjegyzetek