Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 9:1–35

9  Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:   „Bizony, tudom én, hogy így van. Hogy is lehetne a halandónak igaza Istennel perelve?+   Ha Ő szívesen perlekedne vele,+ Nem tudna az felelni Neki ezer közül egyre sem.   Bölcs szívű és nagy erejű ő.+ Ki makacskodhatna vele szemben sértetlenül?+   Hegyeket mozdít el úgy,+ hogy az emberek mit sem tudnak róluk, Ő, aki felforgatja azokat haragjában.+   Megrengeti a földet, hogy kimozdul helyéből, Remegnek az oszlopai+.   Szól a napnak, hogy ne ragyogjon, Pecsétet tesz a csillagok köré,+   Egymaga feszíti ki az egeket,+ És lépked a tenger hullámhegyein;+   Megalkotja az Ás csillagképet és a Keszil csillagképet, A Kima csillagképet+ és Délnek belső szobáit; 10  Nagy és kifürkészhetetlen dolgokat visz véghez,+ Csodákat, melyeknek számuk sincsen.+ 11  Íme, elvonul mellettem, de nem látom őt, Elhalad, de nem veszem észre.+ 12  Íme, ha elragad valamit, ki szegülhet szembe vele? Ki mondhatja neki: »Mit cselekszel?«+ 13  Isten nem fordítja vissza haragját;+ Őalatta meghajolnak a tombolónak+ segítői. 14  Hát akkor én hogy felelhetnék neki? Megválogatom szavaimat őelőtte,+ 15  Akinek nem felelnék, még akkor sem, ha igazam volna.+ Peres felem kegyéért esedeznék.+ 16  Ha kiáltanék hozzá, vajon válaszolna-e nekem?+ Nem hinném, hogy fülével szavamra figyelne, 17  Aki fergeteggel összezúz engem, És ok nélkül sokasítja sebeimet.+ 18  Lélegzetet+ sem hagy vennem, Hisz keservekkel tölt el folyton. 19  Ha valaki nagy erejű, akkor ő az,+ És ha valaki erős az igazságszolgáltatásban — ó, bárcsak megidéznének! 20  Ha igazam lenne, a saját szám jelentene ki gonosznak; Ha feddhetetlen volnék is, ő hamisnak ítélne. 21  Ha feddhetetlen volnék is, nem ismerném a lelkemet; Megvetném az életem. 22  Egy dolog van, azért kimondom: »A feddhetetlent és a gonoszt is elveszti ő.«+ 23  Ha egy hirtelen áradat halált hozna váratlanul, Ő csúfot űzne az ártatlanok kétségbeeséséből. 24  A gonosznak kezébe adatott a föld;+ Elfedi ő a bírák arcát. Ki más, ha nem ő? 25  Napjaim gyorsabbak, mint a kengyelfutó;+ Elszaladnak, és nem látnak semmi jót. 26  Tovasuhannak, mint a nádcsónakok, Mint a sas, amely itt is, ott is lecsap a zsákmányra.+ 27  Ha azt mondtam: »Hadd felejtsem el gondomat,+ Hadd öltsek más ábrázatot,+ és hadd derüljek fel«, 28  Megrémültem minden fájdalmamtól;+ Tudom, hogy nem fogsz ártatlannak tartani. 29  Úgyis gonosznak találtatom! Minek fáradozom hát hiába?+ 30  Ha megmosakodnék is hólében, És megtisztítanám is kezemet hamuzsírral,+ 31  Akkor is verembe mártanál, S megutálnának engem ruháim. 32  Mert nem ember ő,+ mint én, hogy felelhetnék neki, Hogy egymással perbe szállhatnánk. 33  Nincs, aki dönthetne közöttünk,+ Hogy mindkettőnkre rátegye kezét. 34  Távolítsa el rólam vesszejét,+ És ne rémítsen az ő félelmetessége! 35  Hadd beszéljek, s ne kelljen félnem őtőle, Hisz nem olyan vagyok én.

Lábjegyzetek