Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 6:1–30

6  Erre megszólalt Jób, és ezt mondta:   „Ó, bárcsak megmérnék minden nyomorúságomat+, S egyben viszontagságaimat is mérlegre vetnék!   Mert most a tengerek homokjánál is súlyosabbak; Ezért féktelenek szavaim.+   Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,+ Azoknak mérgét issza szellemem;+ Isten rettentései sorakoznak ellenem.+   Ordít-e a zebra+ a fű mellett, Vagy bőg-e a bika a takarmányánál?   Eszik-e só nélkül, ami íztelen, Vagy van-e íz a zilíz nyálkás levében?   Semmit sem akar illetni a lelkem. Olyanok ezek, mint kórság az étkemben.   Ó, bárcsak teljesedne kérésem, És reményemet megadná Isten!   Bárcsak tettre kelne és összezúzna Isten, Megoldaná kezét, és kivágna engem!+ 10  Még az is vigaszom lenne, És ugrálnék az örömtől+ vajúdásomban, Ha nem lenne is könyörületes, mert én nem rejtettem el a Szentnek+ szavait.+ 11  Mi az én erőm, hogy várakozzam?+ S mi a végem, hogy hosszabbítsam még lelkem életét? 12  Kövek erőssége-e az erőm? Avagy rézből van-e testem? 13  Hát nem lelek segítségre önmagamban, És elűzetett tőlem a sikeresség? 14  Aki visszatartja felebarátjától a szerető-kedvességet+, Az a Mindenható félelmét is elhagyja.+ 15  Csalárdul bántak velem tulajdon testvéreim,+ mint a téli patak, Mint a tovatűnő téli patakok medre. 16  Sötétek a jégtől, Rajtuk rejtőzik a hó. 17  Ha eljön az ideje, víztelenné válnak,+ elnémíttatnak; Kiszáradnak helyükről, mikor itt a hőség.+ 18  Elkanyarodnak útjuk ösvényei, Fölmennek a kietlen helyre, és elvesznek. 19  Téma+ karavánjai kémlelődnek, A sabeusok+ vándor menete várakozik rájuk. 20  Bizony szégyent vallanak, mert bizakodtak; Elmennek odáig, és csalódnak.+ 21  Mert ti most semmit érők lettetek;+ Rettenetet láttok, és megijedtek.+ 22  Vajon azért, mert azt mondtam volna: »Adjatok nekem valamit, Vagy adjatok értem ajándékot abból, amin hatalmatok van, 23  S mentsetek meg az ellenség kezéből,+ Váltsatok ki a zsarnokok kezei közül!«+ 24  Oktassatok engem, és én hallgatok;+ Értessétek meg velem, milyen hibát követtem el.+ 25  Az egyenes beszéd — ó, az nem fájdalmas!+ De ugyan mit fedd a tőletek jövő feddés?+ 26  Szavakat akartok-e feddni, Amikor a kétségbeesettnek+ beszéde csak szél+? 27  Ti még az apátlanra is sorsot vetnétek,+ Még a társatokat is alkura bocsátanátok!+ 28  Most tehát rajta, figyeljetek rám, És lássátok meg, vajon hazudok-e+ a szemetekbe. 29  Ó, térjetek vissza — ne essék igazságtalanság —, Igen, térjetek vissza! Igazságosságom még mindig áll.+ 30  Van-e nyelvemen igazságtalanság, Vagy nem érzékeli-e ínyem a bajt?

Lábjegyzetek