Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 41:1–34

41  Kihúzhatod-e a leviatánt+ horoggal,Vagy lenyomhatod-e kötéllel a nyelvét?   Tehetsz-e kákát az orrlyukába,+Vagy átfúrhatod-e tövissel az állkapcsát?   Rimánkodik-e neked sokat,Avagy lágy szavakkal szól-e hozzád?   Szövetségre lép-e veled,Hogy rabszolgáddá fogadd időtlen időkre?   Játszadozol-e vele, mint a madárral,Vagy megkötöd-e leánykáidnak?   Alkudoznak-e felette a cimborák?Felosztják-e a kereskedők között?   Teletűzdeled-e bőrét szigonnyal,+Vagy a fejét halászvillával?   Vesd csak rá a kezed.Emlékezz a harcra, és többet ne tedd!   Íme, a hozzáfűzött remények szertefoszlanak.A puszta látványától is elterül az ember. 10  Senki sincs oly vakmerő, hogy felverné őt.Ugyan ki állhatna meg színem előtt?+ 11  Ki adott nekem előbb, hogy meg kellene jutalmaznom?+Minden az enyém az egész ég alatt.+ 12  Nem hallgathatok testrészeiről,Sem erejéről, sem arányossága kelleméről. 13  Ki takarta fel ruhája felszínét?Két állkapcsa közé ki hatol be? 14  Arcának ajtóit ki nyitotta fel?Fogai rémisztőek körös-körül. 15  Pikkelyeinek barázdái a büszkesége,Mintha erős pecséttel volnának lezárva. 16  Szorosan illeszkednek egymáshoz,Még csak levegő sem jut közéjük. 17  Egyik a másikhoz tapad,Egymásba fogódznak, s nem lehet őket szétválasztani. 18  Már a tüsszentése is fényt ragyogtat elő,És szemei, mint a hajnal sugarai. 19  Szájából villámlások csapnak ki,Igen, tüzes szikrák surrannak el. 20  Orrlyukából füst tör elő,Mint a kákával begyújtott kemencéből. 21  Lelke gyújtja meg a szenet,Láng lövell szájából. 22  Erő lakozik nyakában,Előtte ugrál a kétségbeesés. 23  Testének redői egymáshoz simulnak,Mintha ráöntötték volna őket, mozdíthatatlanok. 24  Szíve öntvény, és kőkemény,Kemény bizony, mint az alsó malomkő. 25  Hogyha fölemelkedik, megrémülnek az erősek,+Ijedtükben megzavarodnak. 26  Ha meglepik őt, nem méltó ellenfele sem kard,Sem lándzsa, sem dárda, sem nyílhegy.+ 27  Annyiba veszi a vasat+, mint a szalmát,A rezet, mint a korhadt fát. 28  Nem futamítja meg a nyíl,A parittyakövek+ szalmaszállá válnak rajta. 29  Szalmaszálnak tekinti a dorongot,+És nevet a dárda suhogásán. 30  Alul mintha hegyes cserépdarabok borítanák;Cséplőszerszámot+ terít a sárra. 31  Forrásba hozza a mélységet, mint valami fazekat,Olyanná teszi a tengert, mint a kenőcsösfazék. 32  Csillogó ösvényt hagy maga után;Ősz hajnak néznéd a mély vizeket. 33  Nincs hozzá fogható a föld porán,Úgy van megalkotva, hogy semmitől sem retteg. 34  Mindent lát, ami magas.Ő a király minden fenséges vad felett.”

Lábjegyzetek