Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 39:1–30

39  Tudod-e, mikor van itt a kőszáli kecskék ellési ideje?+ Megfigyeled-e, mikor borjadzik+ vajúdva a szarvasünő?   Megszámlálod-e a holdhónapokat, melyeket kitöltenek, Avagy tudod-e, mikor van itt ellésük ideje?   Legörnyednek, midőn világra hozzák kicsinyeiket, Amikor megszabadulnak fájásaiktól.   Fiaik megerősödnek, nagyra nőnek a mezőn; Kimennek, és nem térnek vissza hozzájuk.   Ki engedte szabadon a zebrát+, És ki oldotta el a vadszamár kötelékeit,   Amelynek a kietlen síkságot rendeltem házául, És a sós vidéket+ lakhelyéül?   Csak nevet a város zsivaján; Nem hallja a lesvadász+ lármáját.   Hegyeket keres magának legelőül,+ És mindenféle zöldet+ felkutat.   Akar-e a vadbivaly szolgálni téged,+ Vagy jászladnál tölti-e az éjszakát? 10  Odakötöd-e köteleivel a vadbivalyt a barázdához, Vagy boronálja-e+ a völgyeket utánad? 11  Bízol-e benne, mivel nagyon erős, És ráhagyod-e fáradságos munkádat? 12  Bízol-e abban, hogy behordja magodat, És begyűjti szérűdre? 13  Vígan verdes-e szárnyával a strucctyúk, Vagy olyan szárnytolla és tollazata van-e, mint a gólyának+? 14  Hisz a földön hagyja tojásait, A porban tartja melegen, 15  És elfelejti, hogy a láb széttiporhatja, Vagy a mező vadja eltaposhatja azokat. 16  Keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának+ Hiábavaló a fáradozása, mert nincs benne rettegés. 17  Isten ugyanis elfeledtette vele a bölcsességet, És nem részesítette értelemben.+ 18  Amikor aztán magasra emelve csapkodja szárnyát, Nevet a lovon és lovasán. 19  Adhatsz-e a lónak erőt?+ Felruházhatod-e nyakát suhogó sörénnyel? 20  Felugraszthatod-e, mint a sáskát? Horkantásának méltósága rémületet kelt.+ 21  Kapál+ a völgyben, és örvend erejének; Elébe megy a fegyvereknek.+ 22  Nevet a rettegésen, nem rémül meg,+ És nem fordul vissza a kard elől. 23  Tegez csörög rajta, Lándzsának és dárdának pengéje. 24  Dobogva és izgatottan falja a földet, El se hiszi, hogy kürtszót hall. 25  Mihelyt szól a kürt, fölnyerít: haj! Messziről megérzi az ütközet szagát, A vezérek dörgő hangját és a csatakiáltást.+ 26  Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom, És kiterjeszti szárnyát a déli szél felé? 27  Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas+, És magasra rakja fészkét,+ 28  Hogy kőszirten tanyázik, És sziklafokon, megközelíthetetlen helyen tölti az éjt? 29  Onnan kell eledel után kutatnia,+ A messzeségbe tekintenek szemei. 30  Fiókái vért szürcsölnek, És ahol a megöltek vannak, ott van ő is.”+

Lábjegyzetek