Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 39:1–30

39  Tudod-e, mikor van itt a kőszáli kecskék ellési ideje?+Megfigyeled-e, mikor borjadzik+ vajúdva a szarvasünő?   Megszámlálod-e a holdhónapokat, melyeket kitöltenek,Avagy tudod-e, mikor van itt ellésük ideje?   Legörnyednek, midőn világra hozzák kicsinyeiket,Amikor megszabadulnak fájásaiktól.   Fiaik megerősödnek, nagyra nőnek a mezőn;Kimennek, és nem térnek vissza hozzájuk.   Ki engedte szabadon a zebrát+,És ki oldotta el a vadszamár kötelékeit,   Amelynek a kietlen síkságot rendeltem házául,És a sós vidéket+ lakhelyéül?   Csak nevet a város zsivaján;Nem hallja a lesvadász+ lármáját.   Hegyeket keres magának legelőül,+És mindenféle zöldet+ felkutat.   Akar-e a vadbivaly szolgálni téged,+Vagy jászladnál tölti-e az éjszakát? 10  Odakötöd-e köteleivel a vadbivalyt a barázdához,Vagy boronálja-e+ a völgyeket utánad? 11  Bízol-e benne, mivel nagyon erős,És ráhagyod-e fáradságos munkádat? 12  Bízol-e abban, hogy behordja magodat,És begyűjti szérűdre? 13  Vígan verdes-e szárnyával a strucctyúk,Vagy olyan szárnytolla és tollazata van-e, mint a gólyának+? 14  Hisz a földön hagyja tojásait,A porban tartja melegen, 15  És elfelejti, hogy a láb széttiporhatja,Vagy a mező vadja eltaposhatja azokat. 16  Keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának+Hiábavaló a fáradozása, mert nincs benne rettegés. 17  Isten ugyanis elfeledtette vele a bölcsességet,És nem részesítette értelemben.+ 18  Amikor aztán magasra emelve csapkodja szárnyát,Nevet a lovon és lovasán. 19  Adhatsz-e a lónak erőt?+Felruházhatod-e nyakát suhogó sörénnyel? 20  Felugraszthatod-e, mint a sáskát?Horkantásának méltósága rémületet kelt.+ 21  Kapál+ a völgyben, és örvend erejének;Elébe megy a fegyvereknek.+ 22  Nevet a rettegésen, nem rémül meg,+És nem fordul vissza a kard elől. 23  Tegez csörög rajta,Lándzsának és dárdának pengéje. 24  Dobogva és izgatottan falja a földet,El se hiszi, hogy kürtszót hall. 25  Mihelyt szól a kürt, fölnyerít: haj!Messziről megérzi az ütközet szagát,A vezérek dörgő hangját és a csatakiáltást.+ 26  Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom,És kiterjeszti szárnyát a déli szél felé? 27  Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas+,És magasra rakja fészkét,+ 28  Hogy kőszirten tanyázik,És sziklafokon, megközelíthetetlen helyen tölti az éjt? 29  Onnan kell eledel után kutatnia,+A messzeségbe tekintenek szemei. 30  Fiókái vért szürcsölnek,És ahol a megöltek vannak, ott van ő is.”+

Lábjegyzetek