Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 30:1–31

30  Most pedig nevetnek rajtam,+ Akik napokban ifjabbak nálam,+ Akiknek az apját Nyájam kutyái közé sem állítottam volna.   Kezük erejével ugyan mire mentem? Odalett erejük.+   Terméketlenek a nélkülözéstől és az éhségtől, A víztelen földet rágják,+ Ahol tegnap vihar és pusztítás dúlt.   Sós füvet tépdestek a bozótnál, A rekettyebokor gyökere volt eledelük.   Kiűzték őket a közösségből,+ Kiabáltak rájuk, mint a tolvajra.   Völgyek* lejtőin kell lakniuk, A föld üregeiben és sziklákban.   A bokrok között ordítottak, A csalán alatt bújtak össze.   Az ostobának+ fiai és a névtelennek fiai ők, Korbáccsal verték ki őket az országból.   Most meg rólam énekelgetnek,+ Engem vesznek nyelvükre.+ 10  Megutáltak, távol maradnak tőlem,+ És nem átallottak arcul köpni.+ 11  Mert meglazította íjam húrját, és megalázott, És szabadjára engedték a zablát velem szemben. 12  Jobbom felől támadnak ezek a fajzatok; Menni engedik lábamat, De veszedelmes gátakat emeltek elém.+ 13  Lerombolták ösvényeimet, És csak súlyosbították bajomat,+ Ők, akiknek segítő sem kell. 14  Mint valami széles résen, úgy jönnek; Vihar alatt hömpölyögnek. 15  Hirtelen rettentések törtek rám, Nemes magatartásomat mintha szél sodorná, S megmentésem elvonult, akár a felhő. 16  Lelkem most kiomlik bensőmben,+ Megragadnak a nyomorúság+ napjai. 17  Éjjel a csontjaim+ átlyukadnak és leesnek rólam, Mardosó fájdalmaim nem nyugszanak.+ 18  A nagy erő miatt ruhám is elváltozik; Mint köntösöm gallérja, úgy fog körül engem. 19  Letaszított ő a sárba, Hasonló lettem a porhoz és hamuhoz. 20  Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem;+ Megálltam, hogy figyelj rám. 21  Te megváltozol, kegyetlenné válsz velem szemben;+ Kezed teljes erejével gyűlölséget táplálsz ellenem. 22  Felkapsz a szél hátára, ott lovagoltatsz, Majd dübörgés közepette szétmállasztasz. 23  Mert jól tudom, hogy a halálba küldesz vissza,+ S minden élőnek gyülekezőházába. 24  Csak senki sem emel kezet egy romhalmazra,+ És a hanyatlásakor segélykiáltás sem hallatszik mindezek miatt. 25  Én bizony sírtam azért, akinek nehéz napja volt;+ Bús volt a lelkem a szegény miatt.+ 26  Jót vártam, mégis rossz jött;+ Várva vártam a fényt, de homály következett. 27  Forrt a bensőm, és nem nyughatott; Rám törtek a nyomorúság napjai. 28  Szomorúan+ jártam, amikor nem volt napfény, Fölkeltem a gyülekezetben, segítségért kiáltottam szüntelen. 29  Testvére lettem a sakáloknak, Társa a strucc leányainak.+ 30  Bőröm elfeketedett,+ és lefoszlott rólam, Csontjaim felforrósodtak a szárazságtól. 31  Hárfám kesergéssé vált, Sípom is a sírók hangjává.

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.