Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 29:1–25

29  Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:   „Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani holdhónapokban+,Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem;+   Amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,Amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten;+   Amilyen életem delének napjaiban voltam,+Amikor Istennel való meghittség lakott sátramban;+   Amikor még velem volt a Mindenható,Amikor körülöttem voltak szolgáim!   Amikor lépteimet vajban fürösztöttem,És a szikla olajpatakokat ontott nekem;+   Amikor kimentem a város kapujához,+És a köztéren készítettem el ülőhelyemet!+   Megláttak az ifjak, és elbújtak,Még az idősek is fölkeltek, és állva maradtak.+   A fejedelmek visszatartották beszédüket,És tenyerüket a szájukra tették.+ 10  A vezetők hangja is elrejtőzött,És nyelvük az ínyükhöz tapadt.+ 11  Mert amely fül hallott, boldognak jelentett ki engem,És amely szem látott, tanúskodott mellettem. 12  Mert megszabadítottam az elnyomottat, aki segítségért kiáltott,+Az apátlan fiút is, és bárkit, akinek nem volt segítője.+ 13  A már-már elveszőnek rám szállt az áldása+,És az özvegynek szívét boldoggá tettem.+ 14  Igazságosságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem.+Mint palást és turbán, olyan volt igaz ítéletem. 15  Szeme voltam a vaknak,+És lába a sántának. 16  Apja voltam a szegényeknek,+És kivizsgáltam annak perét, akit nem ismertem.+ 17  Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,+És fogaik közül kiragadtam a zsákmányt. 18  Mondtam is: »Fészkemben lehelem ki utolsó leheletem,+És mint a homokszemek száma, oly sok napot érek meg.+ 19  Gyökerem a vizeknek nyitva van,+És harmat éjszakázik majd ágamon. 20  Dicsőségem üde marad nálam,És íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.« 21  Hallgattak engem, és várakoztak,Csendben figyeltek tanácsomra.+ 22  Szavam után nem szóltak újra,Permetként hullott rájuk a szavam.+ 23  Úgy vártak rám, mint az esőre,+Tavaszi esőre+ tátották szájukat. 24  Rájuk mosolyogtam — el se hitték —,És nem komorították el arcom világosságát.+ 25  Én választottam meg útjukat, és mint főember ültem ott;Úgy laktam ott, mint egy király a csapatai között,+Mint aki gyászolókat vigasztal.+

Lábjegyzetek