Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 29:1–25

29  Jób ezután folytatta példabeszédét, és így szólt:   „Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani holdhónapokban+, Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem;+   Amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását, Amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten;+   Amilyen életem delének napjaiban voltam,+ Amikor Istennel való meghittség lakott sátramban;+   Amikor még velem volt a Mindenható, Amikor körülöttem voltak szolgáim!   Amikor lépteimet vajban fürösztöttem, És a szikla olajpatakokat ontott nekem;+   Amikor kimentem a város kapujához,+ És a köztéren készítettem el ülőhelyemet!+   Megláttak az ifjak, és elbújtak, Még az idősek is fölkeltek, és állva maradtak.+   A fejedelmek visszatartották beszédüket, És tenyerüket a szájukra tették.+ 10  A vezetők hangja is elrejtőzött, És nyelvük az ínyükhöz tapadt.+ 11  Mert amely fül hallott, boldognak jelentett ki engem, És amely szem látott, tanúskodott mellettem. 12  Mert megszabadítottam az elnyomottat, aki segítségért kiáltott,+ Az apátlan fiút is, és bárkit, akinek nem volt segítője.+ 13  A már-már elveszőnek rám szállt az áldása+, És az özvegynek szívét boldoggá tettem.+ 14  Igazságosságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem.+ Mint palást és turbán, olyan volt igaz ítéletem. 15  Szeme voltam a vaknak,+ És lába a sántának. 16  Apja voltam a szegényeknek,+ És kivizsgáltam annak perét, akit nem ismertem.+ 17  Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,+ És fogaik közül kiragadtam a zsákmányt. 18  Mondtam is: »Fészkemben lehelem ki utolsó leheletem,+ És mint a homokszemek száma, oly sok napot érek meg.+ 19  Gyökerem a vizeknek nyitva van,+ És harmat éjszakázik majd ágamon. 20  Dicsőségem üde marad nálam, És íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.« 21  Hallgattak engem, és várakoztak, Csendben figyeltek tanácsomra.+ 22  Szavam után nem szóltak újra, Permetként hullott rájuk a szavam.+ 23  Úgy vártak rám, mint az esőre,+ Tavaszi esőre+ tátották szájukat. 24  Rájuk mosolyogtam — el se hitték —, És nem komorították el arcom világosságát.+ 25  Én választottam meg útjukat, és mint főember ültem ott; Úgy laktam ott, mint egy király a csapatai között,+ Mint aki gyászolókat vigasztal.+

Lábjegyzetek