Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 17:1–16

17  Szellemem megtört,+ napjaim elenyésznek; A temető vár rám.+   Bizony, csúfot űznek belőlem,+ S lázongásuknál időzik szemem.   Kérlek, tégy le biztosítékot értem önmagadnál.+ Ki más rázna kezet velem,+ kezességet vállalva?   Bizony szívüket elzártad az értelmesség elől.+ Ezért nem magasztalod fel őket.   Vagyonszétosztásra hívhatja a társakat, De fiainak szeme eleped.+   Népek példabeszédévé+ tett engem, Olyanná lettem, akit arcul köpnek.+   Elhomályosul szemem a nyomorúságtól,+ És minden tagom olyan, mint az árnyék.   Ámulnak ezen az egyenes emberek, És az ártatlan is felindul a hitehagyott miatt.   Az igazságos ragaszkodik útjához,+ És a tiszta kezűnek+ nőttön-nő ereje.+ 10  De újra elkezdhetitek mindnyájan. Jöjjetek csak, Hisz nem találok köztetek bölcset.+ 11  Napjaim tovatűntek,+ szertefoszlottak terveim,+ Szívem kívánságai. 12  Az éjszakát ők nappallá teszik:+ »Közel a világosság, mert sötétség van.« 13  Ha várakozom is még, a seol a házam;+ A sötétségben+ kell megvetnem ágyamat. 14  A sírgödörnek+ fogok így kiáltani: »Apám vagy!« És a férgeknek+: »Anyám és nővérem!« 15  Hol van hát reménységem?+ Reményemet ki látja? 16  A seol reteszeihez szállnak alá reményeim, Ha majd együtt kell a porba hanyatlanunk.”+

Lábjegyzetek