Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Jób 1:1–22

1  Élt Úc földjén+ egy Jób+ nevű ember. Ez az ember feddhetetlen+ és egyenes volt.+ Félte az Istent,+ és kerülte a rosszat.+  Hét fia és három leánya született.+  Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz iga marha és ötszáz szamárkanca volt a jószága,+ és igen sok szolgája is volt. Ez a férfi nagyobbá lett napkelet minden fiánál+.  És mentek a fiai, és ki-ki vendégséget rendezett+ a házában a maga napján. Három nővérükért is elküldtek, és meghívták őket, hogy velük együtt egyenek és igyanak.  Valahányszor a vendégség napjainak sora lejárt, Jób elküldött értük, és megszentelte őket;+ korán reggel fölkelt, és égő áldozatokat mutatott be+ mindnyájuk száma szerint. Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták+ az Istent szívükben+.” Így járt el Jób mindenkor.+  Elérkezett pedig a napja, hogy az igaz Isten fiai+ eljöjjenek, és megjelenjenek Jehova előtt;+ Sátán+ is eljött közöttük.+  Jehova ekkor ezt mondta Sátánnak: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Bejártam a földet,+ ott jártam-keltem.”+  Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél-e szíveddel Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön.+ Feddhetetlen+ és egyenes ember,+ féli az Istent,+ és kerüli a rosszat.”+  Sátán így válaszolt Jehovának: „Talán a semmiért féli Jób az Istent?+ 10  Nem te emeltél-e sövényt köréje,+ a háza köré, és mindene köré, amije csak van mindenfelé? Keze munkáját megáldottad,+ jószága pedig megszaporodott széles e földön. 11  De nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá mindenhez, ami az övé. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?”+ 12  Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Íme, mindene a kezedben van. Csak őrá magára ne nyújtsd ki a kezed!” Így aztán Sátán eltávozott Jehova színe elől.+ 13  Elérkezett pedig a nap, amikor is a fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött fivérük házában.+ 14  Ekkor követ+ jött Jóbhoz, és ezt mondta: „A marhák éppen szántottak+, és a szamárkancák ott legeltek mellettük, 15  amikor a sabeusok+ rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat meg kardélre hányták; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”+ 16  Ez még beszélt, amikor jött egy másik is, és így szólt: „Isten tüze szállt le az egekből,+ és tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 17  Ez még beszélt, amikor jött egy másik, és ezt mondta: „A káldeusok+ három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat meg kardélre hányták; csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 18  Ez még beszélt, amikor megint jött egy másik, és ezt mondta: „Fiaid és leányaid ettek és bort+ ittak elsőszülött fivérük házában. 19  És íme, nagy szél+ támadt a pusztaság felől, és megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 20  Jób ekkor fölkelt, megszaggatta+ a palástját, lenyírta+ a haját, és a földre esve+ meghajtotta magát.+ 21  Ezt mondta: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből,+ Mezítelenül is térek oda vissza.+ Jehova adta,+ Jehova vette el.+ Áldott legyen ezután is Jehova neve!”+ 22  Mindebben nem vétkezett Jób, és semmi rosszat sem tulajdonított Istennek.+

Lábjegyzetek