Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

János 5:1–47

5  Ezek után ünnepük+ volt a zsidóknak, és Jézus felment Jeruzsálembe.  Jeruzsálemben pedig a Juh kapunál+ van egy tó — amelyet héberül Betzatának hívnak — öt oszlopcsarnokkal.  Ezeken betegek, vakok, sánták és sorvadt végtagúak tömege feküdt.  ——  Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.  Jézus, amikor látta, hogy ez ott fekszik, és tudomást szerzett róla, hogy már régóta beteg,+ így szólt hozzá: „Akarsz-e egészséges lenni?”+  A beteg ezt válaszolta neki: „Uram, nincs emberem, aki betegyen a tóba, amikor a víz felkavarodik, hanem míg én odamegyek, más lép bele előttem.”  Jézus ezt mondta neki: „Kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!”+  Erre az ember azonnal egészséges lett, felvette a hordágyát, és járni kezdett. Aznap pedig sabbat volt.+ 10  A zsidók azért elkezdték mondogatni a meggyógyítottnak: „Sabbat van, és nem szabad+ vinned a hordágyat.” 11  Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: »Vedd fel a hordágyadat, és járj!«” 12  Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: »Vedd fel, és járj!«” 13  A meggyógyított ember azonban nem tudta, ki az, mert Jézus félrehúzódott, mivel sokan voltak azon a helyen. 14  Ezek után Jézus a templomban találta őt, és ezt mondta neki: „Íme, egészséges lettél. Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjen veled.” 15  Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. 16  Ezért hát a zsidók üldözni+ kezdték Jézust, mivel sabbaton tette ezeket. 17  Ő azonban így válaszolt nekik: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik, és én is folyton munkálkodom.”+ 18  Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt,+ mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent,+ egyenlővé téve magát+ az Istennel. 19  Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz.+ Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is. 20  Mert az Atya vonzalmat érez a Fiú iránt,+ és megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz, és ezeknél nagyobb cselekedeteket is mutat majd neki, hogy álmélkodjatok.+ 21  Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és megeleveníti őket,+ úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.+ 22  Mert az Atya senkit sem ítél, hanem az egész ítélkezést a Fiúnak adta át,+ 23  hogy mindenki tisztelje a Fiút,+ mint ahogy az Atyát is tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki küldte őt.+ 24  Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van,+ és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életbe.+ 25  Bizony, bizony mondom nektek, eljön az óra, és az most van, amikor a halottak+ hallani fogják az Isten Fiának hangját+, és akik hallgatnak rá, élni fognak.+ 26  Mert ahogy az Atyának élete van önmagában,+ úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.+ 27  És hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson,+ mivel Emberfia+ ő. 28  Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak,+ hallani fogják az ő hangját, 29  és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására,+ akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet+ feltámadására. 30  Én semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből. Ahogy hallok, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos,+ mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát,+ aki küldött engem. 31  Ha én egyedül tanúskodok+ magamról, nem igaz a tanúságom.+ 32  Más van, aki tanúskodik rólam, és tudom, hogy a tanúság, amelyet tesz rólam,+ igaz. 33  Ti embereket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság mellett.+ 34  Én azonban nem embertől fogadom el a tanúságot, hanem azért mondom ezeket, hogy megmentésben részesüljetek.+ 35  Ő égő és fénylő lámpás volt, és egy rövid ideig örvendezni akartatok nagy örömmel a világosságában.+ 36  Nálam azonban az a tanúság van, amely nagyobb, mint Jánosé, mert a cselekedetek, amelyeknek elvégzésével megbízott az Atyám, maguk a cselekedetek, amelyeket véghezviszek,+ azok tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött. 37  Maga az Atya is, aki küldött engem, tanúskodott rólam.+ Sem a hangját nem hallottátok soha, sem az alakját nem láttátok;+ 38  és a szava sincs meg bennetek maradandóan, mert éppen annak, akit elküldött, nem hisztek. 39  Az Írásokat kutatjátok,+ mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz, és éppen azok tanúskodnak rólam.+ 40  És mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.+ 41  Dicsőséget emberektől nem fogadok el,+ 42  de azt jól tudom, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek.+ 43  Én az Atyám nevében jöttem,+ de ti nem fogadtok be engem; ha valaki más a saját nevében érkezne, azt befogadnátok. 44  Hogyan is hihetnétek, amikor egymástól fogadtok el dicsőséget+, és azt a dicsőséget, amely az egyedüli Istentől van,+ nem keresitek? 45  Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádol titeket: Mózes,+ akibe reménységeteket vetettétek. 46  Bizony, ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.+ 47  De ha nem hisztek az ő írásainak,+ hogyan hisztek majd az én beszédeimnek?”

Lábjegyzetek