Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

János 4:1–54

4  Mikor pedig az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg+, mint János  — jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai —,  elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába.  Szamárián+ kellett pedig átmennie.  El is jutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.+  Ott volt Jákob forrása+ is. Jézus pedig az utazástól fáradtan azonmód leült a forráshoz. A hatodik óra körül járt az idő.  Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom.”  (A tanítványai ugyanis elmentek a városba élelmet venni.)  A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (Mert a zsidók nem érintkeznek a szamáriaiakkal.)+ 10  Jézus ezt válaszolta neki: „Ha ismerted volna az Isten ajándékát+, és tudtad volna, hogy ki az,+ aki azt mondja neked: »Adj innom«, te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.”+ 11  Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az az élő vized? 12  Csak nem vagy nagyobb+ Jákob ősatyánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és jószágaival együtt?” 13  Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. 14  Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik,+ hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá+ lesz benne, amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon.”+ 15  Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzak, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni.” 16  Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide.” 17  Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad: »Férjem nincs.« 18  Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.” 19  Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.+ 20  Ősatyáink ezen a hegyen+ mutattak be imádatot, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádatot kell bemutatni.”+ 21  Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony: eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben+ imádjátok+ az Atyát. 22  Ti azt imádjátok, amit nem ismertek;+ mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül támad.+ 23  Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel+ és igazsággal+ fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt.+ 24  Az Isten Szellem,+ és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”+ 25  Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás+, akit Krisztusnak+ neveznek. Amikor az megérkezik, mindent nyíltan kijelent nekünk.” 26  Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”+ 27  Ekkor pedig megérkeztek a tanítványai, és csodálkozni kezdtek, hogy asszonnyal beszél. Persze senki sem mondta: „Mit keresel?”, vagy: „Miért beszélsz vele?” 28  Az asszony azért otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek: 29  „Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ez a Krisztus?”+ 30  Azok kimentek a városból, és kezdtek odamenni hozzá. 31  Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi+, egyél.” 32  Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” 33  A tanítványok ezért mondogatni kezdték egymásnak: „Csak nem hozott neki valaki enni?” 34  Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem+ az, hogy cselekedjem annak akaratát,+ aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját.+ 35  Nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme! Mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.+ Már 36  megkapja az arató a bérét, és örök életre gyűjt termést,+ hogy együtt örvendezzen a magvető+ és az arató.+ 37  Mert ebben a tekintetben igaz a beszéd: más a magvető, és más az arató. 38  Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak,+ ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek hasznát.” 39  Abból a városból pedig sokan hittek+ benne a szamáriaiak közül az asszony szava miatt, aki ezt mondta tanúságul: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”+ 40  Amikor azért a szamáriaiak odaértek hozzá, kérni kezdték, hogy maradjon náluk; és ott maradt két napig.+ 41  Így hát sokkal többen is hittek amiatt, amit ő mondott,+ 42  és mondogatni kezdték az asszonynak: „Már nem a te beszéded miatt hiszünk, mert magunk hallottuk,+ és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője+.” 43  A két nap elteltével elment onnan Galileába.+ 44  Jézus azonban maga tanúskodott arról, hogy nincs tisztessége a prófétának a saját hazájában.+ 45  Amikor azért megérkezett Galileába, a galileaiak befogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen,+ mivel ők is elmentek az ünnepre.+ 46  Tehát ismét a galileai Kánába+ ment, ahol borrá változtatta a vizet.+ Volt pedig a királynak egy embere, akinek beteg volt a fia Kapernaumban.+ 47  Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és kérni kezdte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. 48  Jézus azonban ezt mondta neki: „Ha jeleket és csodákat nem láttok,+ semmiképpen nem hisztek.” 49  A király embere ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghalna a kisgyermekem.” 50  Jézus ezt mondta neki: „Menj el;+ él a fiad.”+ Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elment. 51  Még úton volt, de a rabszolgái már eléje jöttek, hogy elmondják: él a fia.+ 52  Tudakolni kezdte hát tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Meg is mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában hagyta el a láz+.” 53  Így az apa tudta, hogy éppen abban az órában+, amikor Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hitt ő és egész háznépe.+ 54  Ez pedig a második jel+ volt, amelyet Jézus tett, amikor Júdeából Galileába ment.

Lábjegyzetek