Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

János 19:1–42

19  Akkor tehát Pilátus fogta Jézust, és megkorbácsoltatta.+  A katonák pedig tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíbor felsőruhát adtak rá,+  és kezdtek odamenni hozzá, és ezt mondogatni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”, és arcul csapták.+  Pilátus pedig ismét kiment, és így szólt hozzájuk: „Íme! Kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy nem találok benne okot a vádra.”+  Jézus tehát kijött, viselve a töviskoronát és a bíbor felsőruhát. Ő pedig ezt mondta nekik: „Íme, az ember!”  Amikor azonban a papi elöljárók és a hivatalszolgák látták őt, így kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”+ Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek el ti, és feszítsétek oszlopra, mert én semmi okot nem találok benne a vádra.”+  A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk törvényünk van,+ és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.”+  Amikor azért Pilátus hallotta ezt a beszédet, még nagyobb félelem fogta el;  s ismét bement a kormányzói palotába, és így szólt Jézushoz: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt neki.+ 10  Pilátus ezért ezt mondta neki: „Nekem nem szólsz?+ Nem tudod, hogy hatalmam van téged szabadon bocsátani, és hatalmam van téged oszlopra feszíteni?” 11  Jézus így válaszolt neki: „Semmi hatalmad sem volna felettem, ha nem adatott volna meg neked felülről.+ Ezért nagyobb bűne van annak, aki engem átadott neked.” 12  Pilátus ezért továbbra is kereste a módját, hogy szabadon bocsássa őt. A zsidók azonban így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, a császár ellen beszél.”+ 13  Pilátus azért e szavak hallatára kihozta Jézust, és bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezetnek, héberül pedig Gabbatának hívnak. 14  A pászka előkészületi napja+ volt ekkor; a hatodik óra körül járt az idő. És ezt mondta a zsidóknak: „Íme, a királyotok!” 15  Ők azonban így kiáltoztak: „El vele! El vele! Feszítsd őt oszlopra!” Pilátus így szólt hozzájuk: „A királyotokat feszítsem oszlopra?” A papi elöljárók ezt válaszolták: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk.”+ 16  Akkor tehát átadta nekik, hogy feszítsék oszlopra.+ Így aztán átvették Jézust. 17  És ő saját maga hordozva a kínoszlopot,+ kiment+ az úgynevezett Koponyahelyre, melyet héberül Golgotának hívnak;+ 18  ott oszlopra feszítették őt,+ és két másikat is vele, az egyiket az egyik oldalon, a másikat a másikon, Jézust pedig középen.+ 19  Pilátus feliratot is készített, és feltette a kínoszlopra. Oda ez volt írva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”.+ 20  Így hát ezt a feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust oszlopra feszítették;+ és héberül, latinul és görögül volt írva. 21  A zsidók papi elöljárói azonban mondogatni kezdték Pilátusnak: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő azt mondta: »A zsidók királya vagyok.«” 22  Pilátus így válaszolt: „Amit megírtam, megírtam.” 23  A katonák pedig, miután oszlopra feszítették Jézust, fogták a felsőruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának egy részt, és az alsóruhát is. Az alsóruha pedig varratlan volt, felülről egybeszőve egész hosszában.+ 24  Ezt mondták azért egymásnak: „Ne tépjük el, hanem sorsvetéssel határozzunk felőle, hogy kié legyen.” Azért volt ez, hogy beteljesedjen az írás: „Elosztották maguk között felsőruháimat, és öltözetemre sorsot vetettek.”+ A katonák tehát valóban ezeket tették. 25  Jézus kínoszlopánál pedig ott állt az anyja+ és anyjának nővére; Mária+, Klópás felesége, és Mária Magdaléna+. 26  Jézus tehát, amikor látta az anyját, és azt a tanítványt ott állni, akit szeretett+, így szólt az anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” 27  Azután ezt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!” S attól az órától fogva a saját otthonába fogadta őt az a tanítvány. 28  Jézus ezután tudva, hogy most már minden végbement, hogy beteljesüljön az írás, ezt mondta: „Szomjazok.”+ 29  Állt ott egy savanyú borral teli edény. Ezért egy savanyú borral telt szivacsot izsópszárra tettek, és a szájához emelték.+ 30  Mikor aztán Jézus elfogadta a savanyú bort, ezt mondta: „Elvégeztetett!”,+ és fejét lehajtva kiadta szellemét.+ 31  Előkészületi nap volt ekkor,+ ezért a zsidók, hogy a testek ne maradjanak+ sabbaton a kínoszlopon (mert annak a sabbatnak a napja nagy sabbat volt+), arra kérték Pilátust, hogy töresse el a lábukat, és vetesse le a testeket. 32  Odamentek tehát a katonák, és eltörték az elsőnek lábát, és a másikét is, akit vele együtt feszítettek oszlopra. 33  De amikor Jézushoz értek, és látták, hogy ő már halott, nem törték el a lábát. 34  Az egyik katona azonban megdöfte az oldalát egy lándzsával,+ és azonnal vér és víz jött ki. 35  Aki pedig látta ezt, tanúskodott, és igaz a tanúsága, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.+ 36  Igen, ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az írás: „Csontját sem fogják összezúzni.”+ 37  És megint egy másik írás így szól: „Néznek majd Arra, akit átszúrtak.”+ 38  Ezek után pedig az Arimateából való József, aki tanítványa volt Jézusnak, de csak titokban a zsidóktól való félelem miatt,+ kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét; Pilátus pedig engedélyt adott neki.+ Elment hát, és levette a testét.+ 39  Eljött Nikodémusz is — aki először éjszaka ment hozzá —, s hozott egy göngyöleg mirhát és aloét, körülbelül százfontnyit.+ 40  Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt pólyákba kötözték,+ úgy, ahogy a zsidóknál szokás előkészülni a temetésre. 41  Egyébként azon a helyen, ahol oszlopra feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új emléksír,+ amelybe még soha senkit nem fektettek. 42  Oda fektették hát Jézust a zsidók előkészületi napja+ miatt, mivel közel volt az az emléksír.

Lábjegyzetek