Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

János 11:1–57

11  Beteg volt pedig egy ember, Lázár, aki Betániából, Máriának és testvérének, Mártának+ a falujából való volt.  Ez az a Mária volt, aki megkente az Urat illatos olajjal,+ és hajával törölte szárazra a lábát;+ az ő testvére, Lázár volt beteg.  A nővérek tehát megüzenték neki: „Uram, íme, akihez vonzódsz+, beteg.”  De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem a halál végett van, hanem az Isten dicsőségére,+ hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”  Jézus pedig szerette Mártát és ennek nővérét és Lázárt.  Amikor azonban meghallotta, hogy beteg, akkor mégis azon a helyen maradt még két napig, ahol volt.  Utána aztán ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.”  A tanítványok így szóltak hozzá: „Rabbi+, most akartak megkövezni a júdeaiak,+ és ismét oda mész?”  Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napvilágnak? Ha valaki napvilágnál jár,+ nem ütközik bele semmibe, mert látja ennek a világnak a világosságát. 10  De ha valaki éjjel jár,+ beleütközik valamibe, mert nincs meg benne a világosság.” 11  Ezeket mondta, majd így szólt hozzájuk: „Lázár, a barátunk nyugodni tért, de odamegyek, hogy felébresszem az álomból.”+ 12  A tanítványok azért ezt mondták neki: „Uram, ha nyugodni tért, rendbe jön.” 13  Csakhogy Jézus annak haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, hogy az alvás nyugalmáról beszél. 14  Akkor azért Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,+ 15  és én örvendezek miattatok, hogy nem voltam ott, azért hogy higgyetek. De menjünk el hozzá.” 16  Tamás ezért, akit Ikernek hívtak, ezt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg.”+ 17  Így amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy már négy napja az emléksírban+ van. 18  Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométernyi távolságra. 19  Így hát a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják+ őket a testvérük miatt. 20  Márta azért, mikor meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária+ azonban otthon ült. 21  Márta tehát ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.+ 22  De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,+ megadja neked az Isten.” 23  Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.”+ 24  Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor+ az utolsó napon.” 25  Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.+ Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni;+ 26  s mindaz, aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha.+ Hiszed-e ezt?” 27  Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram; elhittem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.”+ 28  És miután ezt mondta, elment, és hívta a testvérét, Máriát, és így szólt titokban: „Itt a Tanító+, és hív téged.” 29  Ennek hallatára az gyorsan felkelt, és már ment is hozzá. 30  Jézus ugyanis még nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 31  Amikor tehát a zsidók, akik együtt voltak Máriával a házban,+ és vigasztalták őt, látták, hogy gyorsan felkel, és kimegy, követték őt, úgy vélekedve, hogy az emléksírhoz+ megy, hogy ott sírjon. 32  Mária pedig, mikor oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”+ 33  Jézus azért, mikor látta, hogy sír, és a vele jött zsidók is sírnak, szellemétől indíttatva felsóhajtott, és nyugtalanná vált;+ 34  s így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, jöjj és lásd.” 35  Jézus könnyekre fakadt.+ 36  A zsidók ezért elkezdték mondogatni: „Íme, mennyire vonzódott hozzá!”+ 37  Némelyikük azonban ezt mondta: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta,+ nem tudta megtenni, hogy ez ne haljon meg?” 38  Ezért Jézus, miután ismét felsóhajtott magában, az emléksírhoz+ ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő+ volt nekitámasztva. 39  Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ.”+ Márta, az elhunytnak testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.” 40  Jézus ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”+ 41  Elvették tehát a követ. Jézus pedig az égre emelte szemét,+ és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.+ 42  Igaz, tudtam, hogy mindig meghallgatsz; csak a körülálló sokaság miatt beszéltem,+ hogy elhiggyék, hogy te küldtél el engem.”+ 43  És miután elmondta ezeket, hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”+ 44  Az, aki halott volt, kijött, lábán és kezén pólyákkal átkötve,+ az arca pedig egy kendővel volt körülkötve. Jézus ezt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok menni.” 45  Ezért sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, és látták, amit Jézus tett;+ 46  némelyek közülük azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.+ 47  A papi elöljárók és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint,+ és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.+ 48  Ha így hagyjuk őt, mindnyájan hinni fognak benne,+ és eljönnek a rómaiak+, és elveszik helyünket+ is, nemzetünket is.” 49  Egyikük azonban, Kajafás, aki főpap volt abban az évben,+ ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok, 50  és nem gondoltok bele, hogy hasznotokra van, hogy e g y ember haljon meg a népért,+ és ne az egész nemzet pusztuljon el.”+ 51  Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért, 52  és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott+ gyermekeit egybegyűjtse.+ 53  Attól a naptól kezdve azért tanácskoztak, hogy megöljék őt.+ 54  Jézus ezért nem járt többé nyilvánosan+ a zsidók közt,+ hanem eltávozott onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim+ nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal. 55  Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak.+ 56  Keresni kezdték tehát Jézust, és ezt mondták egymásnak, ahogy a templomban álldogáltak: „Mi a véleményetek? Hogy el sem jön az ünnepre?” 57  A papi elöljárók és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy megfoghassák.

Lábjegyzetek