Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

János 10:1–42

10  „Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón+ lép be a juhakolba, hanem valahol máshol mászik be, az tolvaj és rabló.+  De aki az ajtón lép be,+ az a juhok+ pásztora+.  Ennek ajtót nyit az ajtóőr+, és a juhok+ figyelnek a hangjára, ő pedig nevükön szólítja a maga juhait, és kivezeti őket.  Amikor az övéit mind kiengedte, előttük megy, és a juhok követik+ őt, mert ismerik a hangját.+  Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elmenekülnek tőle,+ mert nem ismerik az idegenek hangját.”+  Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem tudták, mit jelentenek azok, amiket mondott nekik.+  Jézus ezért ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja.+  Mindazok, akik helyettem jöttek, tolvajok és rablók,+ de nem figyeltek rájuk a juhok.+  Én vagyok az ajtó;+ aki rajtam keresztül lép be, megmentésben részesül, és be- és kijár, s legelőt talál.+ 10  A tolvaj+ nem egyébért jön, mint hogy lopjon, öljön és pusztítson.+ Én azért jöttem, hogy életük legyen, éspedig bőséggel. 11  Én vagyok a jó pásztor;+ a jó pásztor a lelkét adja a juhokért.+ 12  A béres+, aki nem pásztor, és a juhok nem a sajátjai, amikor látja a farkast jönni, otthagyja a juhokat, és elmenekül — a farkas pedig elragadja és szétszéleszti őket+ —, 13  mert béres+ ő, és nem törődik a juhokkal.+ 14  Én vagyok a jó pásztor, és én ismerem a juhaimat,+ és a juhaim is ismernek engem,+ 15  mint ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát;+ s a lelkemet adom a juhokért.+ 16  És más juhaim is vannak,+ amelyek nem ebből az akolból valók;+ őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra,+ és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral.+ 17  Azért szeret engem az Atya,+ mert én odaadom a lelkemet,+ hogy vissza is kapjam. 18  Senki sem vette el tőlem, hanem a magam kezdeményezéséből adom oda. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam visszakapni.+ Az erre vonatkozó parancsolatot+ az Atyámtól kaptam.” 19  Ismét meghasonlás+ támadt a zsidók között e szavak miatt. 20  Sokan ezt mondták közülük: „Démon van benne,+ és őrült. Mit figyeltek rá?” 21  Mások ezt mondták: „Ezek nem egy démonos ember beszédei. Vajon megnyithatja-e egy démon a vakok szemét?” 22  Ekkor volt a felavatás ünnepe Jeruzsálemben. Télidő volt, 23  és Jézus a Salamon oszlopcsarnokában+ járt a templomban. 24  A zsidók azért körülfogták őt, és így kezdtek beszélni hozzá: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus,+ mondd meg nekünk nyíltan.”+ 25  Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, és mégsem hisztek. A cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében véghezviszek, azok tanúskodnak rólam.+ 26  De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.+ 27  Az én juhaim+ figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.+ 28  És örök életet adok nekik,+ és soha, semmiképpen nem pusztulnak el,+ és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.+ 29  Amit az Atyám+ nekem adott, az minden másnál nagyobb,+ és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.+ 30  Én és az Atya egyek vagyunk.”+ 31  A zsidók megint köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.+ 32  Jézus így felelt nekik: „Sok jó cselekedetet mutattam nektek az Atyától. Ezek közül melyik cselekedetért köveztek meg?” 33  A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg, hanem káromlásért,+ igen, azért, mert ember létedre istenné teszed magad.”+ 34  Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a Törvényetekben:+ »Én mondtam: ,Istenek vagytok.’«+ 35  Ha »isteneknek«+ nevezte azokat, akik ellen az Isten szava szólt — és az Írás nem tehető semmissé+ —, 36  akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok: »Káromlást szólsz«, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?+ 37  Ha nem teszem az Atyám cselekedeteit,+ ne higgyetek nekem. 38  De ha teszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek,+ hogy megtudjátok, és tudatában legyetek annak, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.”+ 39  Ezért ismét megpróbálták megfogni őt,+ de kiment a kezük közül.+ 40  És ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt,+ és ott maradt. 41  Sokan mentek oda hozzá, és mondogatni kezdték: „János egyetlen jelt sem tett ugyan, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.”+ 42  És sokan hittek ott benne.+

Lábjegyzetek