Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Ezsdrás 9:1–15

9  Amikor mindezek befejeződtek, a fejedelmek+ nyomban odajöttek hozzám, és ezt mondták: „Izrael népe, a papok és a léviták nem különítették el+ magukat az országok népeitől, azoknak utálatosságaitól+, a kánaánitáktól+, hettitáktól+, perizitáktól+, jebuszitáktól+, ammonitáktól+, moábitáktól+, egyiptomiaktól+ és amoritáktól+,  hisz lányaik közül feleséget vettek maguknak és fiaiknak.+ Ők, a szent mag+, az országok népeivel keveredtek+; és a fejedelmek meg a helytartók keze volt az első+ ebben a hűtlenségben.”  Mihelyt meghallottam ezt, megszaggattam ruhámat+ és palástomat, tépni kezdtem fejem hajszálait+ és szakállamat, és csak ültem aléltan+.  És hozzám gyűltek mindazok, akik remegtek+ a szavakra, melyeket Izrael Istene a száműzött nép hűtlensége ellen szólt, míg én aléltan ültem egészen az esti+ gabonafelajánlásig.  Az esti gabonafelajánláskor+ felkeltem megalázottságomból megszaggatott ruhámban és palástomban; térdemre estem,+ és tenyeremet Jehova, az én Istenem felé emeltem.+  És ezt mondtam:+ „Ó, Istenem, szégyenemben+ és zavaromban+ nem merem feléd emelni arcomat, ó, Istenem, hisz vétkeink+ fejünk fölé sokasodtak, és vétkességünk egészen az egekig nőtt.+  Ősatyáink+ napjaitól fogva nagy vétkességben élünk, mind a mai napig;+ vétkeink miatt adattunk az országok királyainak kezébe mi, a mi királyaink+ és papjaink+, kard,+ fogság+ és fosztogatás+ által, a mi arcunk szégyenére,+ mint ezen a mai napon is van.  És most, alig egy pillanatra kegy+ áradt felénk Jehovától, a mi Istenünktől azáltal, hogy meghagyta nekünk a megmenekülőket,+ és cöveket adott nekünk szent helyén, hogy felragyogtassa szemünket,+ ó, Istenünk, és megelevenítsen bennünket egy kissé szolgaságunkban.+  Hisz szolgák vagyunk,+ de szolgaságunkban nem hagyott el bennünket a mi Istenünk,+ hanem szerető-kedvességet terjeszt ki ránk Perzsia királyai előtt,+ hogy megelevenítsen minket, és felállítsuk Istenünknek házát,+ helyreállítsuk elpusztított helyeit,+ és kőfalat+ adjon nekünk Júdában és Jeruzsálemben. 10  Mit mondhatnánk most, ezután, ó, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat+, 11  melyeket szolgáid, a próféták által parancsoltál, ezt mondva: »A föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld az országok népeinek tisztátalansága miatt,+ az ő utálatosságaik+ miatt, amelyekkel megtöltötték azt egyik végétől a másikig+ tisztátalanságuk+ által. 12  Most hát leányaitokat ne adjátok fiaiknak,+ és ti se vegyétek leányaikat fiaitoknak. Időtlen időkön át ne keressétek velük a békét+ és az ő jólétüket, hogy megerősödhessetek+, és egyétek a föld javait, és birtokba vegyétek azt fiaitok számára időtlen időkre.«+ 13  S miután mindezek ránk jöttek gonosz tetteink+ és nagy vétkességünk miatt — mert te, ó, Istenünk, túl elnéző voltál, mikor felbecsülted vétkünket,+ és nekünk adtad azokat, akik megmenekültek, mint ezek is —,+ 14  ismét megszegjük-e parancsolataidat, és házassági szövetségre lépjünk+ ezeknek az utálatosságoknak a népeivel?+ Hát nem haragszol-e meg ránk a végsőkig,+ hogy aztán senki sem marad meg,+ és senki sem menekül meg? 15  Ó, Jehova, Izrael Istene, te igazságos vagy,+ hisz meghagytál minket, mint megmenekült népet, ahogy ezen a napon is van. Íme, előtted vagyunk vétkességünkben+, mert nem lehet megállni előtted e dolog miatt.”+

Lábjegyzetek