Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Dániel 6:1–28

6  Dáriusz jónak látta, hogy királysága élére százhúsz satrapát állítson, akik az egész királyság élére kerültek.+  Ezek fölé három magas rangú tisztviselőt rendelt — köztük Dánielt is —,+ hogy a satrapák+ folyamatosan jelentést adjanak nekik, és ne érje kár a királyt.+  Dániel pedig mindig felülmúlta a magas rangú tisztviselőket és a satrapákat,+ mivel rendkívüli szellem volt benne;+ és a király őt akarta az egész királyság fölé emelni.  A magas rangú tisztviselők és a satrapák ezután állandóan valami kifogásolnivalót kerestek Dániel ellen a királyság ügyeiben,+ de semmi kifogásolnivalót vagy becstelenséget nem találtak benne, mivel megbízható volt; egyáltalán nem találtak benne hanyagságot vagy becstelenséget.+  Így hát ezek az életerős férfiak ezt mondták: „Semmi kifogásolnivalót nem fogunk találni Dániel ellen, hacsaknem Istenének a törvényében.”+  Ezért ezek a magas rangú tisztviselők és a satrapák együtt betódultak a királyhoz,+ és ezt mondták neki: „Ó, Dáriusz király, élj időtlen időkig!+  A királyság összes magas rangú tisztviselője, a felügyelők és a satrapák, a magas rangú királyi hivatalnokok és a kormányzók tanácskoztak, hogy királyi rendeletet kellene kibocsátani,+ és tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napig rajtad kívül, ó, király, bármilyen istenhez vagy emberhez fordul könyörgésével, azt vessék az oroszlánok vermébe.+  Most tehát, ó, király, bocsásd ki a rendeletet, és írd alá ezt a végzést,+ hogy a médek és perzsák megmásíthatatlan törvénye+ szerint ne lehessen rajta változtatni!”+  Dáriusz király ezzel összhangban aláírta a végzést és a tilalmat.+ 10  Dániel pedig amint megtudta, hogy a végzést aláírták, bement a házába, és tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakait nyitva hagyva,+ naponta háromszor+ is letérdelt+, imádkozott és dicsérte Istenét,+ mint korábban is szokása volt.+ 11  Azok az életerős férfiak ekkor betódultak Dánielhez, és ott találták, amint Istenéhez könyörgött, és a kegyéért esedezett.+ 12  Ezután a király elé járultak, és a királyi tilalomra hivatkozva ezt mondták neki: „Nem írtál-e alá egy tilalmat, amely szerint ha valaki harminc napig könyörgéssel fordul bármely istenhez vagy emberhez rajtad kívül, ó, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?”+ A király feleletként ezt mondta: „Valóban így van, a médek és perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint.”+ 13  Erre azonnal válaszoltak, és ezt mondták a királynak: „Dániel+, aki a júdabeli száműzöttek közül való,+ nem becsül sem téged, ó, király, sem a tilalmat, melyet aláírtál, hanem naponta háromszor is könyörög!”+ 14  A király egyáltalán nem örült e szavak hallatán.+ Elhatározta magában, hogy megszabadítja Dánielt;+ egészen napnyugtáig próbálta megmenteni. 15  Végül azok az életerős férfiak együtt betódultak a királyhoz, és ezt mondták neki: „Vedd figyelembe, ó, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint ha egyszer a király kibocsátott egy tilalmat+ vagy rendeletet, azt nem lehet megváltoztatni!”+ 16  Ekkor a király parancsára elővezették Dánielt, és az oroszlánok vermébe vetették.+ A király szólt, és ezt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit szüntelen szolgálsz, ő fog megszabadítani téged.”+ 17  Majd hoztak egy követ, és a verem nyílására tették, a király pedig lepecsételte a saját és a főrangú embereinek pecsétgyűrűjével, hogy semmit se lehessen változtatni Dániel ügyében.+ 18  A király ekkor a palotájába ment, és az éjszakát böjtöléssel+ töltötte, hangszereket sem vittek elé, s kerülte őt az álom.+ 19  Végül felkelt hajnalban, virradatkor, és egyenesen az oroszlánok verméhez sietett. 20  Amikor közel ért a veremhez, szomorúan kiáltott Dánielnek. Szólt a király, és ezt kérdezte Dánieltől: „Ó, Dániel, az élő Isten szolgája, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól a te Istened, akit szüntelen+ szolgálsz?”+ 21  Dániel rögtön felelt a királynak: „Ó, király, élj időtlen időkig! 22  Az én Istenem+ elküldte angyalát,+ bezárta az oroszlánok száját,+ és azok nem pusztítottak el engem, mivel ártatlannak talált az Isten,+ és ellened sem tettem semmi rosszat, ó, király.”+ 23  A király ekkor nagyon megörült,+ és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és nem találtak rajta semmi sérülést, mert bízott az ő Istenében.+ 24  A király parancsára elébe vitték azokat az életerős férfiakat, akik bevádolták Dánielt,+ és bevetették őket, a fiaikat és feleségeiket+ az oroszlánok vermébe.+ Még le sem értek a verem aljára, az oroszlánok máris rájuk vetették magukat, és minden csontjukat összetörték.+ 25  Dáriusz király ekkor írt a földön élő valamennyi népnek, nemzetnek és nyelvi csoportnak:+ „Legyen békétek bőséges!+ 26  Rendeletet bocsátottam ki,+ hogy királyságom minden területén az emberek rettegjék és féljék Dániel Istenét.+ Mert ő az élő Isten, aki megmarad időtlen időkig,+ és királysága+ el nem pusztul,+ uralma örökké tart.+ 27  Ő megment, megszabadít,+ jeleket és csodákat tesz égen+ és földön,+ hiszen megszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.” 28  Dánielnek pedig jól ment sora Dáriusz királyságában,+ és a perzsa Círusz királyságában is.+

Lábjegyzetek