Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Dániel 4:1–37

4  „Nabukodonozor király szava minden néphez, nemzethez és nyelvi csoporthoz, amelyek az egész földön laknak:+ Legyen békétek bőséges!+  Jónak láttam, hogy kihirdessem, milyen jeleket és csodákat tett velem a legfelségesebb Isten.+  Mily nagyok az ő jelei, és mily hatalmasak az ő csodái!+ Királysága időtlen időkig való királyság,+ és uralma nemzedékről nemzedékre fennáll.+  Én, Nabukodonozor, gondtalanul+ éltem a házamban, és jómódban a palotámban,+  amikor álmot láttam, amely félelmet keltett bennem.+ Az ágyamban látott álomképek és fejem látomásai megrémítettek.+  Parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, és tudassák velem az álom megfejtését.+  Ekkor a mágiát űző papok, mágusok, káldeusok+ és asztrológusok+ elém járultak, és én elmondtam nekik, mi volt az álom, de a megfejtését nem tudatták velem.+  Végül elém járult Dániel, akinek a neve Baltazár+ az én istenem+ neve után, és akiben a szent istenek szelleme+ van, és elmondtam neki, mi volt az álom:  »Ó, Baltazár, a mágiát űző papok feje!+ Mivel jól tudom, hogy a szent istenek szelleme+ van benned, és hogy nincs előtted semmilyen titok sem, ami zavarba ejtene,+ mondd el álmom látomásait, melyeket láttam, és annak megfejtését.+ 10  Fejem látomásai, melyek ágyamban fekve támadtak,+ íme ezek: láttam egy fát+ a föld közepén, mely rendkívül magas volt.+ 11  A fa megnőtt, erős lett, és végül olyan magas lett, hogy az egekig ért, s láthatták az egész föld legvégső határán is.+ 12  Lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek. Alatta kerestek árnyat+ a mező vadjai+, ágain laktak az ég madarai,+ s arról táplálkozott minden test. 13  Folytatódtak fejem látomásai az ágyamban, és íme, egy őrt+, sőt szentet+ láttam lejönni az egekből. 14  Fennhangon szólt, és ezt mondta: ,Vágjátok ki a fát,+ és vagdaljátok le az ágait! Rázzátok le róla a leveleit, és szórjátok szét a gyümölcsét! Meneküljenek a vadak alóla és a madarak az ágairól!+ 15  De tövét hagyjátok a földben, és legyen vas- és rézbilincsbe verve a mező füvében. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen része a föld növényei között.+ 16  Emberi szíve változzon át, s vadállat szívét kapja,+ és hét idő+ múljon el felette. 17  Az őrök+ rendeletére van ez, s a szentek szavára ez a kérés, hogy megtudják az élők, hogy a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságán,+ és annak adja azt, akinek akarja,+ és az emberek közül a legalacsonyabb rangút állítja az élére.’+ 18  Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, te pedig Baltazár, mondd el, mi a megfejtése, ugyanis királyságom egyetlen bölcse sem képes tudatni velem a megfejtését.+ De te képes vagy rá, mert a szent istenek szelleme van benned.«+ 19  Dániel, akinek a neve Baltazár+, ekkor megdöbbent egy pillanatra, és a gondolatai megrémítették.+ A király megszólalt, és ezt mondta: »Ó, Baltazár, ne rémítsen meg az álom és az értelme!«+ Baltazár erre így válaszolt: »Ó, uram, bár az álom azokon teljesedne, akik gyűlölnek téged, az értelme pedig az ellenségeiden.+ 20  A fa, melyet láttál, s amely nagyra nőtt, erős lett, és végül olyan magas lett, hogy az egekig ért, s láthatták az egész földön,+ 21  s amelynek a lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek, s amely alatt a mező vadjai laktak, ágain pedig az ég madarai fészkeltek:+ 22  te vagy az, ó, király+, mivel naggyá lettél, megerősödtél, és az egekig nőtt méltóságod,+ uralmad pedig a föld legvégső határáig.+ 23  S mivel a király látott egy őrt, sőt szentet+ lejönni az egekből, aki ezt mondta: ,Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el! A tövét azonban hagyjátok a földben, legyen vas- és rézbilincsbe verve a mező füvében, az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen része, míg hét idő múlik el felette’,+ 24  ezért ez a megfejtése, ó, király, és ez a Legfelségesebb+ rendelete+, amelynek be kell teljesednie uramon, a királyon:+ 25  Elűznek téged az emberek közül, a mező vadjaival fogsz lakni,+ és növényeket adnak enned, mint a bikának.+ Az ég harmata öntöz, és hét idő+ múlik el feletted, míg felismered, hogy a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságán,+ s annak adja azt, akinek akarja.+ 26  S mivel azt mondták, hogy a fa tövét meghagyják,+ királyságod biztosan a tied lesz, amint felismered, hogy az egek uralkodnak.+ 27  Ezért, ó, király, bárcsak jónak tartanád tanácsomat,+ és eltávolítanád bűneidet igazságosság által,+ vétkedet pedig azáltal, hogy irgalmasan bánsz a szegényekkel!+ Hátha tovább tart jóléted.«”+ 28  Mindez be is telt Nabukodonozor királyon.+ 29  Tizenkét holdhónap elteltével, amikor épp Babilon királyi palotájának a tetején sétált, 30  megszólalt a király, s ezt mondta:+ „Hát nem ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem a királyi háznak, hatalmam teljében,+ fenségem dicsőségére?”+ 31  A szó még ott volt a király ajkán, amikor hang hallatszott az egekből: „Neked szól ez, Nabukodonozor király: »A királyság elvétetett tőled,+ 32  s az emberek közül is elűznek téged, és a mező vadjaival fogsz együtt lakni.+ Növényeket adnak enned, mint a bikának, és hét idő múlik el feletted, míg felismered, hogy a Legfelségesebb uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.«”+ 33  Ez a szó azon nyomban+ beteljesedett Nabukodonozoron. Kiűzték az emberek közül, növényeket kezdett enni, mint a bika, s az ég harmata öntözte a testét, míg szőre hosszú nem lett, mint a sas tollazata, s körmei, mint a madarak karma.+ 34  „A napok elteltével+ én, Nabukodonozor, az égre emeltem tekintetemet,+ és értelmem kezdett visszatérni. És áldottam a Legfelségesebbet,+ dicsértem és dicsőítettem azt, aki időtlen időkig él,+ mert uralma időtlen időkig tartó uralom, és királysága nemzedékről nemzedékre fennáll.+ 35  A föld valamennyi lakóját semminek tekinti;+ a saját akarata szerint cselekszik az egek seregével és a föld lakóival.+ Nincs, aki lefoghatná a kezét,+ vagy azt mondhatná neki: »Mit cselekszel?«+ 36  Ekkor értelmem kezdett visszatérni, és királyságom dicsőségére vált, hogy kezdett visszatérni fenségem és fényességem.+ Még magas rangú királyi hivatalnokaim és főrangú embereim is buzgón felkerestek, visszahelyeztek saját királyságomba, és rendkívüli nagyságot kaptam.+ 37  Most én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az egek Királyát+, mert minden cselekedete igazság,+ és útjai jogosak, és meg tudja alázni a büszkeségben járókat.”+

Lábjegyzetek