Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Bírák 5:1–31

5  Dalra fakadt+ aznap Debóra+ Bárákkal+, Abinoám fiával+ együtt, így szólva:   „Mivel szabadon lenghet a haj Izraelben a harcra, Mivel a nép önként ajánlkozott,+ Áldjátok Jehovát!+   Halljátok, királyok,+ füleljetek főemberek: Én Jehovának, igen, én neki énekelek. Dalt zengek+ Jehovának, Izrael Istenének.+   Jehova, amikor kijöttél Szeirből,+ Mikor kivonultál Edom mezejéről,+ Rengett a föld,+ csepegett az ég,+ A fellegek is víztől csepegtek.   A hegyek szétfolytak Jehova színe előtt,+ Ez a Sínai+ is Jehovának, Izrael Istenének+ színe előtt.+   Sámgárnak+, Anát fiának napjaiban, Jáhelnek+ napjaiban nem jártak az ösvényeken, S akik úton voltak, kerülő utakon mentek.+   Eltűntek a nyílt vidéken lakók, eltűntek Izraelben,+ Míg én, Debóra+, fel nem keltem, Míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben.+   Új isteneket választottak,+ De aztán volt is harc a kapukban!+ Nem lehetett látni pajzsot és lándzsát Még negyvenezernél sem Izraelben.+   Szívem Izrael vezéreivel van,+ Akik önként ajánlkoztak a népből.+ Áldjátok Jehovát!+ 10  Ti, kik sárgásvörös szamárkancán jártok,+ Ti, kik drága szőnyegeken ültök, És ti, kik úton jártok, Gondoljátok meg!+ 11  Vizet osztók hangja a vízmerítő helyeken,+ Ott beszéli az el Jehova igazságos tetteit,+ A nála lakozóknak igazságos tetteit a nyílt vidéken, Izraelben. Akkor Jehova népe lement a kapukhoz. 12  Kelj fel, kelj fel, ó, Debóra!+ Kelj fel, kelj fel, zengj éneket!+ Kelj fel, Bárák,+ vezesd el foglyaid, Abinoám fia+! 13  Akkor az életben maradtak lejöttek a fenségesekhez; Jehova népe lejött hozzám az erősek ellen. 14  Efraimból származtak a völgyben levők,+ Veled együtt voltak, ó, Benjámin, a te néped között. Mákirból+ jöttek a vezérek, És Zebulontól azok, akik az írnoki eszközökkel bánnak.+ 15  Issakár+ fejedelmei Debórával voltak, És mint Issakár, olyan volt Bárák.+ A völgybe küldetett gyalog.+ Rúben csoportjai között hosszasan kutatták a szíveket.+ 16  Miért ültél le a két nyeregtáska közé, Hogy hallgasd a nyájakat hívó sípszót?+ Hisz Rúben csoportjai között hosszasan kutatták a szíveket.+ 17  Gileád a Jordán túloldalán élt.+ Dán miért időzik a hajókon?+ Áser ott ücsörög a tengerparton, Kikötőinél lakozik.+ 18  Zebulon oly nép, mely lelkét megvetve még halálra is adta azt,+ Naftali+ is a mezőség magaslatain.+ 19  Királyok jöttek, harcoltak; Akkor harcoltak Kánaán királyai+ Taánakban+ Megiddó+ vizeinél. Semennyi ezüstöt sem zsákmányoltak.+ 20  Az égből harcoltak a csillagok,+ Pályájukról harcoltak Sisera ellen. 21  Kison patakja elmosta őket,+ A hajdankor patakja, Kison patakja.+ Ó, én lelkem, lementél letiporni az erőseket!+ 22  Akkor kapáltak a lovak patáikkal,+ Mert ménjei csak vágtattak és vágtattak. 23  »Átkozzátok+ Mérozt — mondta Jehova angyala+ —, Átkozzátok lakóit szüntelen, Mert nem jöttek segíteni Jehovának, Segíteni Jehovának a hatalmasokkal.« 24  Jáhel+, a kenita+ Héver felesége felettébb áldott az asszonyok közt, Az asszonyok közt a sátorban felettébb áldott.+ 25  Az vizet kért, ő tejet adott; Nagy fejedelmi csészében aludttejet hozott.+ 26  Majd kezével a sátorcövekért nyúlt, Jobb kezével a munkások sulykáért.+ Ütötte Siserát, átszúrta fejét,+ Szétzúzta, szétverte halántékát. 27  Az lábainál leroskadt, összeesett, ott hevert; Lábai előtt leroskadt, összeesett; Ahol leroskadt, ott esett össze legyőzötten.+ 28  Az ablakból kinézett egy asszony, Siserát várta anyja a rostély+ mögül: »Miért késlekedik harci szekere?+ Miért késik szekereinek lódobogása?«+ 29  Előkelő udvarhölgyei közül a bölcsek+ így feleltek neki, De bizony ő maga is hasonlókat mondott magában: 30  »Vajon nem zsákmányra találtak, és most azon osztozkodnak?+ Egy anyaméh, két anyaméh minden életerős férfinak,+ Festett kelmék zsákmánya Siserának, festett kelmék zsákmánya, Egy hímzett ruha, festett kelme, két hímzett ruha A zsákmányolók nyakára.« 31  Így vesszen el minden ellenséged,+ ó, Jehova, De akik szeretnek+, olyanok legyenek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl!”+ Az ország azután nyugalomban volt negyven esztendeig.+

Lábjegyzetek