Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

5Mózes 32:1–52

32  „Figyeljetek egek, hadd szóljak,És hallja a föld is számnak beszédeit!+   Oktatásom csepegni fog, mint az eső,+Beszédem harmatként+ hull majd,Mint lágy eső a fűre,+És zápor a növényzetre.+   Én bizony Jehova nevét hirdetem.+Ismerjétek el Istenünk nagyságát!+   Kőszikla, cselekedete tökéletes,+Hisz minden útja igazságosság.+A hűség Istene,+ kiben nincs igazságtalanság;+Igazságos és egyenes ő.+   Ők cselekedtek romlottan;+Nem a gyermekei, a hiányosság az övék.+Csalárd és elferdült nemzedék!+   Jehovával szemben tesztek így,+Ó, te ostoba és esztelen nép?+Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,+Ki megalkotott és megszilárdított?+   Emlékezz a régi időkre,+Gondoljatok vissza a nemzedékről nemzedékre eltelt évekre;Kérdezd meg apád, ő megmondja neked;+Véneidet, és elbeszélik neked.+   Amikor a Legfelségesebb örökséget adott a nemzeteknek,+Amikor szétválasztotta Ádám fiait egymástól,+Határt szabott a népeknek,+Izrael fiainak száma szerint.+   Mert Jehova része az ő népe,+Jákob az ő öröklött osztályrésze.+ 10  A puszta földjén talált rá,+Kietlen, üvöltő sivatagban.+Körbevette,+ hogy gondját viselje,+S óvja, mint a szeme fényét.+ 11  Mint a fészekalját felrebbentő sas,Lebeg fiókái fölött,+Kitárja szárnyait, felveszi őket,Hordozza őket szárnytollain.+ 12  Jehova egymaga vezette őt,+Nem volt mellette idegen isten.+ 13  A föld magaslatain járatta,+Az pedig a mező termését ette.+Szirtből mézzel szoptatta,+Kemény kősziklából olajjal;+ 14  Csordának vaját, nyájnak tejét adta+Kosok kövérjével együtt,Básáni kosokat, kecskebakokat,+Búza veséjének a kövérjével;+Te pedig szőlő vérét, bort ittál.+ 15  Mikor Jesurun+ hízni kezdett, rugdalózott.+Meghíztál, megkövéredtél, elteltél.+Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,+És megmentésének Kőszikláját+ megvetette. 16  Idegen istenekkel+ féltékenységre ingerelték,+Utálatosságokkal bosszantották.+ 17  Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+Oly isteneknek, kiket nem ismertek,+Újaknak, kik nemrég jöttek,+S kiket ősatyáitok nem ismertek. 18  A Kősziklát, ki nemzett téged, elfeledted,+Megfeledkeztél Istenről, aki vajúdással hozott világra.+ 19  Mikor látta ezt Jehova, megvetette őket,+Amiért fiai és lányai bosszantották. 20  Ezért ezt mondta: »Hadd rejtem el arcom előlük,+Hadd látom, mi lesz majd a végük.Mert romlott nemzedék ez,+Olyan fiak, kikben nincsen hűség.+ 21  Féltékenységre ingereltek olyannal, ami nem isten;+Bosszantottak hiábavaló bálványaikkal.+Én is féltékenységre ingerlem majd őket olyannal, ami nem nép;+Ostoba nemzettel bosszantom őket.+ 22  Mert tűz lobbant fel haragomban,+És a seolig ég, a legmélyebben levő helyig;+Megemészti a földet és termését,+S lángba borítja a hegyek alapjait.+ 23  Csapásokkal halmozom el őket,+Nyilaimat rájuk szórom.+ 24  Éhségtől elcsigázottak lesznek,+ forróláz emészti meg őket,+És keserű pusztítás.+A vadak fogait küldöm rájuk,+Porban csúszó hüllők mérgével együtt.+ 25  Kívül kard veszti el őket,+Benn a rémület,+Ifjat és szüzet,+Csecsemőt és ősz hajú embert.+ 26  Már-már ezt mondtam: ,Szétszórom őket,+Eltörlöm emléküket a halandó emberek közül.’+ 27  Csak ne tartanék az ellenségtől jövő bosszantástól,+Hogy ellenfeleik félremagyarázzák,+S ezt mondják: ,A mi kezünk erősebb,+Nem Jehova vitte véghez mindezt.’+ 28  Esztelen nemzet ez,+Kik közt nincs értelem.+ 29  Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Akkor ezen elgondolkodnának.+ Átgondolnák, mi lesz majd a végük.+ 30  Egy hogyan üldözhetne ezret,S kettő hogyan űzhetne tízezret?+Hacsak Kősziklájuk el nem adta őket,+És Jehova ki nem szolgáltatta őket. 31  Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi Kősziklánk,+Ezt ellenségeink is megítélhetik.+ 32  Mert az ő szőlőjük Szodoma szőlőtőjéről való,És Gomorra teraszos földjéről.+Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,Fürtjeik keserűek.+ 33  Boruk nagy kígyók mérge,És kobrák kegyetlen mérge.+ 34  Nincs-e eltéve nálam,Pecséttel rögzítve tárházamban?+ 35  Enyém a bosszú és a megtorlás.+ A meghatározott időben lábuk majd tántorog,+Mert közel szerencsétlenségük napja,+S a rájuk váró események sietnek.«+ 36  Mert Jehova meg fogja ítélni népét,+És szánja majd szolgáit,+Mert látni fogja, hogy a támasz elfogyott,És nincs más, csak az értéktelen és a magára hagyott. 37  Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,+A kőszikla, akinél menedéket kerestek,+ 38  Akik megették áldozataik kövérjét,+S megitták italfelajánlásaik borát?+Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!+Legyenek rejtekhelyetekké.+ 39  Most lássátok, hogy én vagyok az,+És nincsenek istenek mellettem.+Én ölök és elevenítek.+Mély sebet ejtek,+ és én magam gyógyítok;+Nincs, aki kezemből kiragadjon.+ 40  Mert esküre emelem kezemet az ég felé,+És ezt mondom: ,Időtlen időkig élek én . . .’,+ 41  Ha megélesítem villogó kardomat,+És kezem magához ragadja az ítéletet,+Bosszút állok ellenfeleimen,+És megfizetek azoknak, akik mélységesen gyűlölnek.+ 42  Vérrel részegítem nyilaimat+(Míg kardom húst eszik),+Legyilkoltak és foglyok vérével,Az ellenség vezéreinek fejével.«+ 43  Örvendjetek, ti nemzetek, a népével,+Mert megbosszulja szolgáinak vérét,+Bosszút áll ellenfelein,+És engesztelést szerez népének földjéért.” 44  Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára;+ ő és Hósea, Nún fia.+ 45  Miután Mózes elmondta mindezeket a szavakat egész Izraelnek, 46  így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindezeket a szavakat, melyeket figyelmeztetésül mondok ma nektek,+ hogy parancsoljátok meg fiaitoknak: ügyeljenek, hogy megcselekedjék e törvénynek minden szavát.+ 47  Mert nem hiábavaló szó ez nektek,+ hanem az életeteket jelenti,+ és e szó által meghosszabbíthatjátok napjaitokat a földön,+ amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” 48  Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, ezt mondva neki: 49  „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet Izrael fiainak adok birtokul.+ 50  Majd halj meg+ a hegyen, amelyre felmész, és kerülj a néped mellé, mint ahogyan Áron, a testvéred meghalt a Hór hegyén,+ és népe mellé került; 51  mert elmulasztottátok kötelességeteket velem szemben+ Izrael fiai között a kádesi Meriba vizeinél+ Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között.+ 52  Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be oda, arra a földre, melyet Izrael fiainak adok.”+

Lábjegyzetek