Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

5Mózes 32:1–52

32  „Figyeljetek egek, hadd szóljak, És hallja a föld is számnak beszédeit!+   Oktatásom csepegni fog, mint az eső,+ Beszédem harmatként+ hull majd, Mint lágy eső a fűre,+ És zápor a növényzetre.+   Én bizony Jehova nevét hirdetem.+ Ismerjétek el Istenünk nagyságát!+   Kőszikla, cselekedete tökéletes,+ Hisz minden útja igazságosság.+ A hűség Istene,+ kiben nincs igazságtalanság;+ Igazságos és egyenes ő.+   Ők cselekedtek romlottan;+ Nem a gyermekei, a hiányosság az övék.+ Csalárd és elferdült nemzedék!+   Jehovával szemben tesztek így,+ Ó, te ostoba és esztelen nép?+ Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,+ Ki megalkotott és megszilárdított?+   Emlékezz a régi időkre,+ Gondoljatok vissza a nemzedékről nemzedékre eltelt évekre; Kérdezd meg apád, ő megmondja neked;+ Véneidet, és elbeszélik neked.+   Amikor a Legfelségesebb örökséget adott a nemzeteknek,+ Amikor szétválasztotta Ádám fiait egymástól,+ Határt szabott a népeknek,+ Izrael fiainak száma szerint.+   Mert Jehova része az ő népe,+ Jákob az ő öröklött osztályrésze.+ 10  A puszta földjén talált rá,+ Kietlen, üvöltő sivatagban.+ Körbevette,+ hogy gondját viselje,+ S óvja, mint a szeme fényét.+ 11  Mint a fészekalját felrebbentő sas, Lebeg fiókái fölött,+ Kitárja szárnyait, felveszi őket, Hordozza őket szárnytollain.+ 12  Jehova egymaga vezette őt,+ Nem volt mellette idegen isten.+ 13  A föld magaslatain járatta,+ Az pedig a mező termését ette.+ Szirtből mézzel szoptatta,+ Kemény kősziklából olajjal;+ 14  Csordának vaját, nyájnak tejét adta+ Kosok kövérjével együtt, Básáni kosokat, kecskebakokat,+ Búza veséjének a kövérjével;+ Te pedig szőlő vérét, bort ittál.+ 15  Mikor Jesurun+ hízni kezdett, rugdalózott.+ Meghíztál, megkövéredtél, elteltél.+ Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,+ És megmentésének Kőszikláját+ megvetette. 16  Idegen istenekkel+ féltékenységre ingerelték,+ Utálatosságokkal bosszantották.+ 17  Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+ Oly isteneknek, kiket nem ismertek,+ Újaknak, kik nemrég jöttek,+ S kiket ősatyáitok nem ismertek. 18  A Kősziklát, ki nemzett téged, elfeledted,+ Megfeledkeztél Istenről, aki vajúdással hozott világra.+ 19  Mikor látta ezt Jehova, megvetette őket,+ Amiért fiai és lányai bosszantották. 20  Ezért ezt mondta: »Hadd rejtem el arcom előlük,+ Hadd látom, mi lesz majd a végük. Mert romlott nemzedék ez,+ Olyan fiak, kikben nincsen hűség.+ 21  Féltékenységre ingereltek olyannal, ami nem isten;+ Bosszantottak hiábavaló bálványaikkal.+ Én is féltékenységre ingerlem majd őket olyannal, ami nem nép;+ Ostoba nemzettel bosszantom őket.+ 22  Mert tűz lobbant fel haragomban,+ És a seolig ég, a legmélyebben levő helyig;+ Megemészti a földet és termését,+ S lángba borítja a hegyek alapjait.+ 23  Csapásokkal halmozom el őket,+ Nyilaimat rájuk szórom.+ 24  Éhségtől elcsigázottak lesznek,+ forróláz emészti meg őket,+ És keserű pusztítás.+ A vadak fogait küldöm rájuk,+ Porban csúszó hüllők mérgével együtt.+ 25  Kívül kard veszti el őket,+ Benn a rémület,+ Ifjat és szüzet,+ Csecsemőt és ősz hajú embert.+ 26  Már-már ezt mondtam: ,Szétszórom őket,+ Eltörlöm emléküket a halandó emberek közül.’+ 27  Csak ne tartanék az ellenségtől jövő bosszantástól,+ Hogy ellenfeleik félremagyarázzák,+ S ezt mondják: ,A mi kezünk erősebb,+ Nem Jehova vitte véghez mindezt.’+ 28  Esztelen nemzet ez,+ Kik közt nincs értelem.+ 29  Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Akkor ezen elgondolkodnának.+ Átgondolnák, mi lesz majd a végük.+ 30  Egy hogyan üldözhetne ezret, S kettő hogyan űzhetne tízezret?+ Hacsak Kősziklájuk el nem adta őket,+ És Jehova ki nem szolgáltatta őket. 31  Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi Kősziklánk,+ Ezt ellenségeink is megítélhetik.+ 32  Mert az ő szőlőjük Szodoma szőlőtőjéről való, És Gomorra teraszos földjéről.+ Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek, Fürtjeik keserűek.+ 33  Boruk nagy kígyók mérge, És kobrák kegyetlen mérge.+ 34  Nincs-e eltéve nálam, Pecséttel rögzítve tárházamban?+ 35  Enyém a bosszú és a megtorlás.+ A meghatározott időben lábuk majd tántorog,+ Mert közel szerencsétlenségük napja,+ S a rájuk váró események sietnek.«+ 36  Mert Jehova meg fogja ítélni népét,+ És szánja majd szolgáit,+ Mert látni fogja, hogy a támasz elfogyott, És nincs más, csak az értéktelen és a magára hagyott. 37  Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,+ A kőszikla, akinél menedéket kerestek,+ 38  Akik megették áldozataik kövérjét,+ S megitták italfelajánlásaik borát?+ Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!+ Legyenek rejtekhelyetekké.+ 39  Most lássátok, hogy én vagyok az,+ És nincsenek istenek mellettem.+ Én ölök és elevenítek.+ Mély sebet ejtek,+ és én magam gyógyítok;+ Nincs, aki kezemből kiragadjon.+ 40  Mert esküre emelem kezemet az ég felé,+ És ezt mondom: ,Időtlen időkig élek én . . .’,+ 41  Ha megélesítem villogó kardomat,+ És kezem magához ragadja az ítéletet,+ Bosszút állok ellenfeleimen,+ És megfizetek azoknak, akik mélységesen gyűlölnek.+ 42  Vérrel részegítem nyilaimat+ (Míg kardom húst eszik),+ Legyilkoltak és foglyok vérével, Az ellenség vezéreinek fejével.«+ 43  Örvendjetek, ti nemzetek, a népével,+ Mert megbosszulja szolgáinak vérét,+ Bosszút áll ellenfelein,+ És engesztelést szerez népének földjéért.” 44  Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára;+ ő és Hósea, Nún fia.+ 45  Miután Mózes elmondta mindezeket a szavakat egész Izraelnek, 46  így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindezeket a szavakat, melyeket figyelmeztetésül mondok ma nektek,+ hogy parancsoljátok meg fiaitoknak: ügyeljenek, hogy megcselekedjék e törvénynek minden szavát.+ 47  Mert nem hiábavaló szó ez nektek,+ hanem az életeteket jelenti,+ és e szó által meghosszabbíthatjátok napjaitokat a földön,+ amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” 48  Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, ezt mondva neki: 49  „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet Izrael fiainak adok birtokul.+ 50  Majd halj meg+ a hegyen, amelyre felmész, és kerülj a néped mellé, mint ahogyan Áron, a testvéred meghalt a Hór hegyén,+ és népe mellé került; 51  mert elmulasztottátok kötelességeteket velem szemben+ Izrael fiai között a kádesi Meriba vizeinél+ Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között.+ 52  Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be oda, arra a földre, melyet Izrael fiainak adok.”+

Lábjegyzetek