Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

4Mózes 11:1–35

11  A nép pedig olyanná vált, mint azok, akik rossz sorukra panaszkodnak Jehovának.+ Amikor Jehova ezt meghallotta, haragra gerjedt, és felgyulladt ellenük Jehova tüze, és megemésztett közülük némelyeket a tábor szélén.+  Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, ő pedig könyörgött Jehovához,+ és a tűz kialudt.  Taberának+ nevezték el ezt a helyet, mert felgyulladt ellenük Jehova tüze.  A köztük lévő elegy nép+ pedig kifejezésre juttatta önző vágyakozását,+ és Izrael fiai is újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: „Ki ad nekünk húst enni?+  Emlékszünk a halra, amit egykor Egyiptomban ingyen ehettünk,+ az uborkára, a görögdinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára!  Most azonban eltikkadt a mi lelkünk. Szemeink mást sem látnak, csak mannát.”+  A manna+ pedig olyan volt, mint a koriandermag,+ és úgy nézett ki, mint a bdelliumgyanta+.  A nép szétszéledt, összeszedte+ azt, megőrölte kézimalomban vagy megtörte mozsárban, és megfőzte+ fazékban vagy kerek kenyeret készített belőle. Olyan volt az íze, mint az olajos édes kalácsé+.  Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, a manna is leszállt rá.+ 10  És Mózes meghallotta, hogy a nép siránkozik, ki-ki a maga családjában, mindegyik férfi a sátra bejáratánál. Jehova pedig nagy haragra gerjedt,+ és Mózes szemében is rossznak tűnt ez.+ 11  Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „Miért hoztál bajt szolgádra, és miért nem találtam kegyet szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét rám tetted?+ 12  Vajon tőlem fogant ez az egész nép? Vajon én hoztam őket világra, hogy azt mondod nekem: »Vigyed őket kebleden,+ mint ahogy a dajka viszi a csecsemőt«,+ arra a földre, mely felől megesküdtél ősatyáiknak?+ 13  Honnan vegyek húst, hogy az egész népnek adjak? Hisz folyton siránkoznak nekem, ezt mondva: »Adj nekünk húst, hadd együnk!« 14  Nem tudom egymagam hordozni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem.+ 15  Ha így cselekszel velem, ölj meg, kérlek, ölj meg,+ ha kegyet találtam szemedben, hogy ne kelljen látnom szerencsétlenségemet!” 16  Jehova erre így felelt Mózesnek: „Gyűjts egybe nekem hetven férfit Izrael vénei+ közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói+, majd vidd őket a találkozás sátrához, és álljanak ott veled. 17  És én ott alászállok+, s beszélek veled;+ elveszek valamennyit abból a szellemből+, mely rajtad van, rájuk helyezem, és ők majd segítenek neked hordozni a nép terhét, hogy ne te hordozd egymagad.+ 18  A népnek pedig mondd meg: »Szenteljétek meg magatokat holnapra,+ mert húst fogtok enni, ugyanis Jehova füle hallatára siránkoztatok,+ ezt mondva: ,Ki ad nekünk húst enni? Hisz jó volt nekünk Egyiptomban.’+ Jehova húst ad nektek, és ti enni fogtok.+ 19  Nem csak egy nap eszitek, nem is kettő, nem is öt, nem is tíz, nem is húsz napig, 20  hanem egy hónapon át, míg ki nem jön az orrotokon, és meg nem undorodtok tőle,+ mert elvetettétek Jehovát, aki köztetek van, és siránkoztatok előtte, így szólva: ,Minek jöttünk ki Egyiptomból?!’«”+ 21  Mózes ekkor ezt mondta: „Hatszázezer+ gyalogosból áll e nép, amely között vagyok, és te azt mondod: »Húst fogok adni nekik, és egy egész hónapon át azt eszik!« 22  Vajon nyájak és csordák vágatnak le, hogy elég legyen nekik?+ Vagy a tenger összes halát kifogják, hogy elég legyen nekik?” 23  Jehova erre ezt mondta Mózesnek: „Vajon bizony túl rövid Jehova keze?+ Most majd meglátod, hogy beteljesedik-e rajtad szavam, vagy sem.”+ 24  Mózes azután kiment, és elbeszélte a népnek Jehova szavait. Összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.+ 25  Jehova pedig leszállt felhőben,+ beszélt vele,+ és elvett a szellemből,+ mely rajta volt, és ráhelyezte a hetven vénre. Mihelyt a szellem megnyugodott rajtuk, prófétákként tevékenykedtek; de nem tettek így újra.+ 26  Közülük két férfi azonban a táborban maradt. Az egyik neve Eldád volt, a másik neve pedig Medád. A szellem megnyugodott rajtuk, mivel ők is az összeírottak között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz. Ők is prófétákként kezdtek tevékenykedni a táborban. 27  Egy ifjú szaladt, és hírül adta Mózesnek: „Eldád és Medád prófétaként tevékenykedik a táborban!” 28  Ekkor Józsué, Nún fia, aki Mózes szolgája+ volt ifjúsága óta, így szólt: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!”+ 29  Mózes azonban ezt mondta neki: „Féltékeny vagy értem? Én azt kívánom, bárcsak Jehova egész népe próféta lenne azáltal, hogy Jehova rájuk adja a szellemét!”+ 30  Mózes később visszavonult a táborba, ő és Izrael vénei. 31  És szél+ támadt Jehovától, fürjeket sodort a tenger felől,+ és lehullatta őket a táborra egynapi járásnyira innen és egynapi járásnyira onnan a tábor körül, mintegy kétkönyöknyi magasságban a föld színén. 32  A nép pedig fölkelt, és egész nap meg egész éjjel, és másnap egész nap gyűjtötte a fürjeket. Még aki a legkevesebbet gyűjtötte, az is tízhómernyit+ szedett össze, és kiterítették azokat maguknak a tábor körül. 33  A hús még fogaik közt volt,+ még meg sem tudták rágni, amikor Jehova haragra lobbant+ a nép ellen, és Jehova nagy csapással kezdte sújtani a népet.+ 34  És elnevezték azt a helyet Kibrót-Hattaávának+, mert ott temették el azokat az embereket, akik kifejezésre juttatták önző sóvárgásukat.+ 35  És Kibrót-Hattaávából a nép elindult Hacerótba, majd Hacerótban+ maradt.

Lábjegyzetek