Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Sámuel 16:1–23

16  Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején,+ eléje került Ciba+, Mefibóset+ szolgája egy pár fölnyergelt szamárral+. Kétszáz kenyér+, száz mazsolalepény+, száz köteg nyári gyümölcs+ és egy nagy korsó bor+ volt rajtuk.  A király ekkor így szólt Cibához: „Mit jelentenek ezek részedről?”+ Ciba ezt felelte: „A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az ifjaknak+, hogy egyenek, a bor pedig a pusztában+ megfáradtnak+, hogy igyék.”  A király ekkor így szólt: „És hol van uradnak fia?”+ Ciba erre ezt mondta a királynak: „Ott tartózkodik Jeruzsálemben, mert azt mondta: »Izrael háza ma visszaadja nekem apám királyi uralmát.«”+  A király akkor így szólt Cibához: „Íme, a tiéd mindaz, ami Mefibóseté.”+ Ciba erre ezt mondta: „Meghajtom magam;+ bárcsak kegyet találnék szemedben, uram király!”  Dávid király pedig eljutott Bahurimig+, és íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei+, Gera fia. Ez kijött, és közben átkozódott.+  Köveket kezdett hajigálni Dávidra, és Dávid király minden szolgájára; és az egész nép meg az összes vitéz ott volt a király jobbján és balján.  Simei ilyen szavakkal átkozódott: „Eredj, eredj, te vérbűnös+, te semmirekellő+ ember!  Jehova visszatérített rád minden vérbűnt Saul háza miatt, aki helyett királyként uralkodtál. Jehova a fiadnak, Absolonnak a kezébe adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vérbűnös ember vagy!”+  Abisai, Céruja+ fia végül így szólt a királyhoz: „Mit átkozza ez a holt eb+ uramat, a királyt?+ Kérlek, hadd menjek oda, hogy fejét vegyem.”+ 10  A király azonban ezt mondta: „Mi közöm hozzátok,+ Céruja fiai+? Hadd átkozódjon csak,+ hisz Jehova mondta neki:+ »Szórj átkot Dávidra!« Ki mondhatná hát: »Miért tetted ezt?«”+ 11  Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához: „Íme, a saját fiam, aki énbelőlem származott, a lelkemre tör;+ akkor mennyivel inkább egy benjáminita+! Hagyjátok békén, hadd átkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki. 12  Talán Jehova meglátja+ szemével, és Jehova visszaadja nekem a jót e mai átka helyett.”+ 13  Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, vele egy vonalban haladt, hogy átkozódjon.+ Köveket hajigált, miközben ott haladt vele egy vonalban, és csak úgy szórta a port.+ 14  Végül a király és a vele levő egész nép fáradtan megérkezett. Ott aztán kipihenték magukat.+ 15  Absolon pedig az egész néppel, Izrael embereivel bevonult Jeruzsálembe;+ és Ahitófel+ is vele volt. 16  Amikor aztán az arkita+ Húsai+, Dávid társa+ bement Absolonhoz, ezt mondta Húsai Absolonnak: „Éljen a király!+ Éljen a király!” 17  Absolon erre így szólt Húsaihoz: „Hát ez a te szerető-kedvességed a társad iránt? Miért nem tartottál a társaddal+?” 18  Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Nem, hanem azé leszek, és annál maradok, akit Jehova, és ez az egész nép, meg Izrael minden embere választott. 19  Másodszor pedig: Kinek fogok én szolgálni? Nemde a fia előtt? Ahogy apád színe előtt szolgáltam, akképpen leszek a te színed előtt is.”+ 20  Absolon később így szólt Ahitófelhez: „Ti adjatok tanácsot.+ Mit tegyünk?” 21  Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak: „Hálj együtt apád ágyasaival,+ akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak.+ Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy bűzössé+ tetted magad apád előtt,+ és megerősödik mindazok keze,+ akik veled vannak.” 22  Sátrat vontak fel hát Absolonnak a tetőn+, aztán Absolon együtt hált apja ágyasaival+ egész Izrael szeme láttára.+ 23  Ahitófel tanácsa pedig, amelyet azokban a napokban adott, olyan volt, mintha az igaz Isten szavát tudakolta volna meg az ember. Ilyen volt Ahitófel+ minden tanácsa+ Dávid előtt is, és Absolon előtt is.

Lábjegyzetek