Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Mózes 4:1–31

4  Mózes azonban így felelt: „De mi van akkor, ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak szavamra,+ mert azt mondják: »Nem jelent meg neked Jehova.«”  Jehova ekkor ezt kérdezte tőle: „Mi van a kezedben?”, mire ő így felelt: „Egy bot+.”  Erre ő ezt mondta: „Dobd a földre!” Ő pedig a földre dobta, és az kígyóvá vált;+ és Mózes elfutott előle.  Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet, és ragadd meg a farkánál fogva!” Kinyújtotta hát kezét, és megragadta, az pedig bottá vált a tenyerében.  Ahogy ő mondta: „Azért, hogy elhiggyék, hogy megjelent+ neked Jehova, az ősatyáik Istene+, Ábrahám Istene+, Izsák Istene+ és Jákob Istene+.”  Ekkor Jehova újra szólt hozzá: „Kérlek, dugd be kezedet a ruhád felső hajtásába.” Ő pedig bedugta kezét a ruhája felső hajtásába. Amikor kihúzta kezét, lám olyan fehér volt a leprától, mint a hó.+  Ezután ezt mondta: „Dugd be újra kezedet a ruhád felső hajtásába!” Ő pedig újra bedugta kezét ruhájának a felső hajtásába. Amikor kihúzta ruhájának a felső hajtásából, lám, keze ismét olyanná lett, mint testének a többi része.+  Ahogy Isten mondta: „Ha nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, akkor biztosan hisznek az utóbbi jel szavának.+  De ha nem hisznek ennek a két jelnek sem, és nem hallgatnak a szavadra,+ akkor vegyél egy kis vizet a Nílusból, és öntsd a száraz földre; és a víz, melyet a Nílusból veszel, bizony vérré fog válni a száraz földön.”+ 10  Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „Bocsáss meg, Jehova, de én nem vagyok a szavak embere sem tegnap óta, sem azelőttől fogva, sem azóta, hogy beszéltél szolgáddal, mert nehéz ajkú vagyok, és lassan forog a nyelvem.”+ 11  Jehova erre így szólt hozzá: „Ki adott szájat az embernek; ki tesz némává vagy süketté, tisztán látóvá vagy vakká? Nemde én, Jehova?+ 12  Most tehát menj, s én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit mondj.”+ 13  Ő azonban így szólt: „Bocsáss meg, Jehova, de kérlek, küldj valaki mást, és annak keze által legyen ez meg, akit elküldesz.” 14  Jehova ekkor haragra gerjedt Mózes ellen, és ezt mondta: „A lévita Áron a te testvéred, igaz?+ Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Íme, jön is már eléd. Amikor meglát, szívből fog örülni.+ 15  Beszélj vele, és add szájába a szavakat;+ én pedig a te száddal és az ő szájával leszek,+ s megtanítalak benneteket arra, hogy mit tegyetek.+ 16  És ő majd beszél helyetted a népnek; ő lesz a te szád,+ te pedig Isten gyanánt leszel neki.+ 17  Vedd a kezedbe ezt a botot, hogy végrehajtsd vele a jeleket!”+ 18  Ekkor Mózes elindult, s visszatért Jetróhoz, az apósához,+ és így szólt hozzá: „Szeretnék elmenni, és visszatérni testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hogy lássam, vajon élnek-e még.”+ Jetró erre ezt mondta Mózesnek: „Menj békével.”+ 19  Jehova ezután ezt mondta Mózesnek Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott.”+ 20  Mózes ekkor fogta a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszaindult Egyiptom földjére. Az igaz Isten botját pedig a kezébe vette Mózes.+ 21  És Jehova így szólt Mózeshez: „Amikor elmész, és visszatérsz Egyiptomba, meglásd, hogy minden csodát végrehajts a fáraó előtt, amit a kezedbe adtam.+ Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a szíve;+ és nem fogja elbocsátani a népet.+ 22  Te pedig mondd ezt a fáraónak: »Így szólt Jehova: ,Izrael az én fiam, az elsőszülöttem.+ 23  Azt mondom én neked: Bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon nekem! Ha viszont nem bocsátod el, akkor megölöm a fiadat, a te elsőszülöttedet.’«”+ 24  Történt pedig az úton, a szálláshelyen+, hogy Jehova találkozott vele,+ és meg akarta ölni.+ 25  Cippóra+ végül vett egy kovakövet, levágta fiának az előbőrét,+ megérintette azzal annak lábát, és ezt mondta: „Ez azért van, mert vérvőlegényem vagy nekem.” 26  Az pedig hagyta elmenni. Ekkor az asszony ezt mondta: „vérvőlegény”, a körülmetélkedés miatt. 27  Jehova pedig ezt mondta Áronnak: „Menj ki Mózes elé a pusztába!”+ Ki is ment, találkozott vele az igaz Isten hegyénél+, és megcsókolta őt. 28  Mózes pedig beszámolt Áronnak minden szóról, melyet Jehova mondott, aki elküldte őt,+ és mindarról a jelről, amelynek a cselekvésére parancsot adott neki.+ 29  Mózes és Áron azután elmentek, és egybegyűjtötték Izrael fiai közül az összes vént.+ 30  Áron akkor elbeszélt minden szót, amit Jehova mondott Mózesnek,+ és a nép szeme láttára végrehajtotta a jeleket.+ 31  És hitt erre a nép.+ Amikor pedig meghallották, hogy Jehova Izrael fiai felé fordította a figyelmét,+ s hogy látta nyomorúságukat,+ meghajoltak és leborultak.+

Lábjegyzetek