Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Mózes 15:1–27

15  Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték Jehovának,+ és ekképpen szóltak: „Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+A lovat lovasával a tengerbe vetette.+   Jah az én erőm és hatalmam,+ hisz ő az én szabadítóm.+Ő az én Istenem, dicséretét zengem;+ az én atyám Istene,+ magasztalom.+   Vitéz harcos Jehova.+ Az ő neve Jehova.+   A fáraó szekereit és haderejét a tengerbe vetette,+Válogatott harcosait a Vörös-tengerben elsüllyesztette.+   Tajtékzó víz borította be őket;+ mint kő merültek alá a mélységbe.+   Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,+Jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.+   Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik felkelnek ellened;+Kiküldöd lángoló haragod, s az mint a polyvát megemészti őket.+   Orrod leheletétől+ a víz feltornyosult,Szilárdan állt, mint a vízár gátja;A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.   Az ellenség így szólt: »Üldözöm őket,+ s utolérem!+Zsákmányt osztok!+ Betelik velük a lelkem!Kardomat kirántom, s elűzi őket a kezem!«+ 10  Ráfújtál leheleteddel,+ s beborította őket a tenger;+Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.+ 11  Ki olyan az istenek közt, mint te, ó, Jehova?+Ki olyan, mint te, szentségben hatalmas?+Akit dicsérő énekekkel+ illik félnünk+, s aki csodákat tesz.+ 12  Kinyújtottad jobbodat+, s a föld elnyelte őket.+ 13  Szerető-kedvességedből vezetted a népet, melyet megváltottál;+Erőddel őket szent hajlékodba kíséred.+ 14  Meghallják ezt a népek,+ s megrendülnek;+Filisztea lakóira szülési fájdalmak+ jönnek. 15  Edom sejkjei akkor bizony megrémülnek,Moáb kényurait pedig rettegés szállja meg.+Kánaán minden lakója bizony elcsügged.+ 16  Rémület és rettegés szállja meg őket.+Karod ereje miatt kővé dermednek,Míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped+.Míg el nem megy mellettük+ néped, melyet te hoztál létre+. 17  Beviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.+Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül+, ó, Jehova,Szentélyt+, ó, Jehova, melyet kezed épített. 18  Jehova királyként fog uralkodni időtlen időkig, sőt örökké.+ 19  Mikor a fáraó a lovaival+, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ért,+Rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,+Izrael fiai pedig szárazon vonultak át a tenger közepén.”+ 20  Mirjam prófétanő, Áron nővére+ tamburint vett a kezébe,+ és az asszonyok mind kimentek vele tamburinokkal, táncot lejtve.+ 21  S Mirjam így felelgetett a férfiaknak:+ „Szálljon az ének Jehovának,+ hisz nagy lett az ő dicsősége.+A lovat lovasával a tengerbe vetette.”+ 22  Mózes azután útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr+ pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.+ 23  Időközben Márába érkeztek,+ de nem tudtak Márában vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának+. 24  És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen,+ így szólva: „Mit igyunk?” 25  Ekkor ő Jehovához kiáltott.+ Jehova mutatott neki egy fát, ő pedig bedobta azt a vízbe, s a víz édes lett.+ Ő rendeletet bocsátott ki ott, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette ott őket.+ 26  Ezt mondta: „Ha jól figyelsz Jehovának, a te Istenednek a szavára, és azt teszed, ami helyes a szemében, s valóban odafordítod füledet a parancsolataira, és megtartod minden rendeletét,+ akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket az egyiptomiakra bocsátottam;+ mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.”+ 27  Azután Élimhez érkeztek, ahol tizenkét vízforrás volt, és hetven pálmafa.+ Ott ütöttek tábort a víz mellett.

Lábjegyzetek