Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Krónikák 6:1–42

6  Akkor Salamon így szólt: „Maga Jehova mondta, hogy a sűrű homályban+ kíván lakni;+  én pedig házat építettem neked fenséges lakóhelyül,+ és szilárd helyet, hogy ott lakozz időtlen időkig.”+  A király akkor arccal a nép felé fordult, megáldotta Izrael egész gyülekezetét,+ és közben Izrael egész gyülekezete állt+.  Így szólt: „Áldott legyen Jehova, Izrael Istene,+ aki saját szájával beszélt apámhoz, Dávidhoz,+ és saját keze által teljesítette,+ ezt mondva:  »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy házat építsenek ott, és ott legyen a nevem+; nem választottam férfit sem, hogy népem, Izrael vezetője legyen.+  De Jeruzsálemet+ kiválasztom, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztom Dávidot népem, Izrael fölé.«+  Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének.+  Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Mivel szíved vágya volt, hogy házat építs nevemnek, jót cselekedtél, hiszen szíved vágya volt.+  Csakhogy nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik. Ő építi meg a házat nevemnek.«+ 10  Jehova valóra váltotta kimondott szavát,+ hogy apámnak, Dávidnak a helyébe lépjek,+ és Izrael trónján üljek,+ amint megmondta Jehova,+ és megépítsem a házat Jehova, Izrael Istene nevének,+ 11  és elhelyezzem ott a ládát+, ahol Jehova szövetsége van, amelyet Izrael fiaival kötött.”+ 12  És odaállt Jehova oltára elé, Izrael egész gyülekezete előtt,+ és kitárta a kezeit.+ 13  (Salamon ugyanis készített egy rézemelvényt+, elhelyezte azt az elkerített rész+ közepén — hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt —, és ezen állt.) Térdre+ ereszkedett Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta kezeit az egek felé.+ 14  Azután így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene!+ Nincs hozzád fogható Isten sem az egekben, sem a földön,+ aki megtartod a szövetséget és a szerető-kedvességet szolgáid iránt, akik teljes szívükkel színed előtt járnak;+ 15  aki beváltottad szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit ígértél neki:+ megígérted száddal, és saját kezeddel teljesítetted, amint a mai napon is van.+ 16  Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit megígértél neki,+ ezt mondva: »Nem vész ki tőled a férfi színem elől, aki Izrael trónján üljön, feltéve, hogy fiaid+ ügyelni fognak útjukra azzal, hogy törvényem szerint járnak,+ mint ahogy te is színem előtt jártál.«+ 17  Most tehát, ó, Jehova, Izrael Istene+, legyen megbízható az ígéreted,+ amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.+ 18  De vajon csakugyan a földön lakozik Isten az emberekkel?+ Íme, az ég, igen, az egeknek egei sem tudnak befogadni téged;+ hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!+ 19  Fordulj hát szolgád imája felé,+ és kegyedért való könyörgése felé,+ ó, Jehova Istenem, meghallgatva az esdeklő kiáltást+, és az imát, amellyel színed előtt imádkozik a te szolgád;+ 20  hogy éjjel-nappal nyitva tartsd a szemed+ e ház fölött, a hely fölött, amelyről azt mondtad, hogy odahelyezed a nevedet,+ meghallgatva az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.+ 21  Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését,+ amikor e felé a hely felé fordulva imádkozik,+ hogy meghalld lakhelyedről, az egekből.+ Halld meg, és bocsáss meg+! 22  Hogyha vétkezik valamelyik ember az embertársa ellen,+ az pedig átok terhével járó esküre kötelezi,+ hogy kitegye őt az átoknak, és ő az átok terhe alatt oltárod elé járul ebben a házban,+ 23  akkor te halld meg az egekből,+ és cselekedj.+ Ítéld meg szolgáidat, megfizetve így a gonosznak, saját fejére hárítva útját,+ és igazságosnak jelentve ki az igazságost,+ megjutalmazva őt igazságossága szerint.+ 24  Hogyha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől,+ mert folyton vétkezett ellened,+ de hozzád tér+, és magasztalja nevedet+, imádkozik+, és kegyedért könyörög színed előtt ebben a házban,+ 25  akkor te halld meg az egekből+, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét,+ és hozd vissza őket a földre,+ amelyet nekik és ősatyáiknak adtál.+ 26  Ha bezárulnak az egek, és nincs eső,+ mert folyton vétkeztek+ ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva,+ magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert sanyargattad őket,+ 27  akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg szolgáidnak, igen, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod+ őket a jó útra+, amelyen járniuk kell; adj esőt+ földedre, amelyet örökségül adtál népednek.+ 28  Ha éhínség+ tör ki az országban, ha járványos betegség+ lesz, ha perzselő hőség+ és üszög+, sáskák+ és csótányok+ támadnak, ha ellenségeik+ ostrom alá veszik őket kapuik földjén — bármi csapás, és bármi betegség legyen is —,+ 29  bármilyen imát mondjon is,+ bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért+ egy ember vagy a te egész néped, Izrael — mert mindegyikük ismeri a maga csapását és fájdalmát —,+ ha kitárja kezeit e ház felé,+ 30  akkor te halld meg az egekből, lakhelyedről,+ és bocsáss meg+! Fizess meg kinek-kinek minden útja szerint,+ mert ismered a szívét+ (mert egyedül te ismered jól az emberek fiainak szívét+); 31  hogy féljenek+ téged, útjaidon járva minden napon, amíg csak élnek annak a földnek színén, amelyet ősatyáinknak adtál.+ 32  Az idegent is, aki nem tartozik népedhez,+ Izraelhez, és aki eljön messze földről a te nagy neved,+ erős kezed+ és kinyújtott karod miatt,+ és ők eljönnek+, és imádkoznak e ház felé fordulva, 33  ó, hallgasd meg az egekből, szilárd lakhelyedről,+ és tedd meg mindazt, amiért hozzád kiált az idegen; hogy a föld összes népe megismerje nevedet,+ és ugyanúgy féljenek+ téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.+ 34  Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton,+ amelyen elküldöd+, és imádkozik+ hozzád e város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem+, 35  akkor halld meg az egekből imáját és kegyedért való könyörgését,+ és szolgáltass neki igazságot.+ 36  Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne+), és bizony haragra gerjedsz miattuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és foglyul ejtőik fogságba viszik őket egy távoli vagy közeli földre,+ 37  de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és megtérnek, és kegyedért könyörögnek hozzád azon a földön, ahol foglyok, ezt mondva: »Vétkeztünk+, hibáztunk+ és gonoszul cselekedtünk«,+ 38  és valóban visszatérnek hozzád teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel azon a földön, ahol foglyaik azoknak, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak+ a földjük felé fordulva, amelyet ősatyáiknak adtál, és a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál,+ és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,+ 39  akkor halld meg az egekből, szilárd lakhelyedről imájukat+ és kegyedért való könyörgéseiket,+ és szolgáltass nekik igazságot,+ és bocsáss meg+ népednek, amely vétkezett ellened. 40  Most azért, ó, Istenem, kérlek, legyenek nyitva szemeid+, és figyeljenek füleid+ az imára, amely ezt a helyet illetően hangzik el! 41  Most tehát kelj fel, ó, Jehova Isten, térj nyugalmadba+, te és erősséged ládája!+ Papjaid, ó, Jehova Isten, öltözzenek megmentésbe, és örvendezzenek a te lojálisaid a jóságnak+! 42  Ó, Jehova Isten, ne fordítsd el felkented+ arcát! Ó, emlékezz meg Dávid, a te szolgád iránti szerető-kedvességedről!”+

Lábjegyzetek