Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Krónikák 25:1–28

25  Huszonöt éves korában lett király Amácija+, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddánnak+ hívták.  Amácija azt tette, ami helyes Jehova szemében,+ de nem teljes szívvel.+  És történt, hogy mihelyt a királyság megerősödött uralma alatt, megölte+ azokat a szolgáit+, akik végeztek apjával, a királlyal.+  A fiaikat nem ölte meg, hanem a Mózes könyvében, a törvényben megírtak szerint cselekedett, úgy, ahogy Jehova megparancsolta: „Az apák ne haljanak meg a fiak miatt,+ és a fiak se haljanak meg az apák miatt.+ Mindenki a maga bűnéért haljon meg.”+  És Amácija egybegyűjtötte Júdát, és felállította őket ősatyáik háza+ szerint, az ezrek+ vezetői és a százak+ vezetői szerint egész Júdából és Benjáminból; összeírta őket húszéves+ kortól fölfelé, és végül megállapította, hogy háromszázezer hadba vonuló, válogatott férfi van, akik lándzsával+ és nagy pajzzsal+ vannak felszerelkezve.  Ezenkívül felfogadott Izraelből százezer bátor és vitéz embert száz ezüsttalentumon.  És eljött hozzá az igaz Istennek egy embere+, és így szólt: „Ó, király, ne menjen veled Izrael serege, mert Jehova nincs Izraellel,+ nincs Efraim egyetlen fiával sem.  Menj csak te egyedül, cselekedj, légy bátor a háborúban!+ Az igaz Isten elbuktathat téged az ellenség előtt, mert Istennek hatalma van segíteni+ is, és elbuktatni+ is.”  Amácija+ akkor ezt mondta az igaz Isten emberének: „De mi legyen a száz talentummal, amit Izrael csapatainak adtam?”+ Erre az igaz Isten embere így felelt: „Jehova ennél sokkal többet tud adni neked.”+ 10  Amácija tehát elkülönítette őket, vagyis az Efraimból hozzá érkezett csapatokat, hogy menjenek el a helyükre. De azok heves haragra gyúltak Júda ellen, így aztán lángoló haraggal tértek vissza a helyükre.+ 11  Amácija pedig felbátorodott, és így vezette az ő népét. Elment a Só-völgybe+, és megverte Szeir+ fiait, tízezret+. 12  Tízezret azután élve fogtak el Júda fiai. Ezeket elvitték a szikla tetejére, és levetették őket a szikla tetejéről; egytől egyig széthasadtak.+ 13  Annak a csapatnak a tagjai pedig, akiket Amácija visszaküldött, és nem mehettek vele a háborúba,+ rátörtek Júda városaira Szamáriától+ fogva egészen Bét-Horonig+, és lesújtottak háromezer emberre azok közül, és nagy zsákmányt szereztek. 14  De történt, hogy miután Amácija megverte az edomitákat, és visszajött, elhozta Szeir fiainak isteneit+, és felállította azokat magának istenekül+. Előttük hajolt meg,+ és nekik kezdett áldozati füstöt füstölögtetni.+ 15  Jehova haragja ezért fellángolt Amácija ellen, elküldött hozzá egy prófétát, és ezt mondta neki: „Miért kerested+ azon nép isteneit+, akik nem szabadították meg saját népüket a kezedből?”+ 16  És történt, hogy alig szólt hozzá, a király máris ezt mondta neki: „Talán bizony a király tanácsadójává tettünk meg téged?+ Hagyd abba a saját érdekedben!+ Miért sújtanának le rád?” A próféta erre abbahagyta, de még ezt mondta: „Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy pusztulást hoz rád,+ mert ezt cselekedted,+ és nem hallgattál a tanácsomra.”+ 17  Akkor Amácija, Júda királya tanácsot tartott, és elküldött Izrael királyához, Joáshoz, Jéhu fiának, Joakháznak a fiához, ezekkel a szavakkal: „Gyere, nézzünk szembe egymással!”+ 18  Erre Joás, Izrael királya elküldött Amácijához, Júda királyához a következő szavakkal: „A libanoni töviskóró elküldött a libanoni cédrushoz+, ezt mondva: »Add a leányodat fiamnak feleségül.«+ De a mező vadja+, amely a Libanonon volt, arra ment, és összetiporta a töviskórót.+ 19  Azt mondod magadban: íme, megverted Edomot.+ Szíved fölmagasztalt+ téged, hogy dicsőséget szerezz.+ Maradj csak otthon a házadban.+ Miért bocsátkoznál harcba kedvezőtlen helyzetben, és miért esnél el Júdával együtt?”+ 20  De Amácija nem hallgatott rá, mivelhogy az igaz Istentől volt ez,+ hogy a kezébe adassanak, mert Edom isteneit keresték.+ 21  Így tehát felvonult Joás, Izrael királya,+ aztán szembenéztek egymással,+ ő és Amácija, Júda királya a Júdához tartozó Bét-Semesnél+. 22  És Júda vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült a maga sátrába.+ 23  Amáciját, Júda királyát, Joakház fiának, Joásnak a fiát pedig elfogta Izrael királya,+ Joás Bét-Semesnél. Aztán elvitte őt Jeruzsálembe,+ és rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim kaputól+ egészen a Szeglet kapuig+, négyszáz könyöknyit. 24  Elvitt minden aranyat és ezüstöt és minden tárgyat, ami az igaz Isten házában, Obed-Edomnál találtatott,+ és a király házának kincseit+ meg a túszokat is, majd visszatért Szamáriába.+ 25  Amácija+, Júda királya, Joás fia tizenöt évig élt még Izrael királyának, Joásnak+, Joakház fiának a halála után.+ 26  Ami Amácija egyéb dolgait illeti, mind az elsőket, mind az utolsókat,+ íme, nincsenek-e megírva Júda és Izrael királyainak könyvében?+ 27  És attól az időtől fogva, hogy Amácija eltért Jehova követésétől, összeesküvést+ szőttek ellene Jeruzsálemben. Végül aztán elmenekült Lákisba+, de utánaküldtek Lákisba, és ott megölték.+ 28  Elvitték hát lovakon, és eltemették ősatyái mellé, Júda városában.+

Lábjegyzetek