Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Krónikák 18:1–34

18  Josafát nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott,+ de házassági szövetségre+ lépett Ahábbal+.  Évekkel később le is ment Ahábhoz Szamáriába,+ és Aháb ekkor igen sok juhot és marhát áldozott érte+ és a vele levő népért. És kezdte csábítgatni+, hogy menjen föl vele Rámót-Gileád+ ellen.  Aztán Aháb, Izrael királya így szólt Josafáthoz, Júda királyához: „Eljössz-e velem Rámót-Gileádba?”+ Ő erre ezt mondta neki: „Én éppúgy, mint te, az én népem úgy, mint a te néped. Veled tartunk a háborúban!”+  De Josafát még így szólt Izrael királyához: „Kérlek, mindenekelőtt tudakold meg+ Jehova szavát.”  Izrael királya tehát egybegyűjtötte a prófétákat+, négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok így kezdtek beszélni: „Menj föl, és az igaz Isten a király kezébe adja azt.”+  Ám Josafát ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája?+ Akkor tudakozódjunk általa is.”+  Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember,+ aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én bizony gyűlölöm őt,+ mert nem prófétál rólam jót, hanem minden napján csak rosszat.+ Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”+  Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt+, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”+  Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a maguk trónján királyi ruhába+ öltözötten; Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn ültek. A próféták meg mindnyájan próféta módjára viselkedtek előttük.+ 10  Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának,+ és így szólt: „Ezt mondja Jehova:+ »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«”+ 11  Az összes többi próféta is ekképpen prófétált. Ezt mondták: „Menj föl Rámót-Gileádba, és járj sikerrel!+ Jehova kétségkívül a király kezébe adja azt.”+ 12  A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, beszélt vele, és ezt mondta: „Nézd, a próféták szavai egyhangúlag jót ígérnek a királynak. Kérlek, a te szavad is olyan legyen, mint közülük egyé,+ és mondjál jót!”+ 13  Mikája azonban így szólt: „Él Jehova,+ hogy amit az én Istenem mond, azt fogom mondani.”+ 14  Akkor odament a királyhoz, a király pedig így szólt hozzá: „Mikája, elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileádba, vagy mondjak le róla?” Ő mindjárt ezt mondta: „Menj föl, és járj sikerrel! Kezetekbe adatnak.”+ 15  A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor eskesselek meg+, hogy ne mondj nekem Jehova nevében mást, csak azt, ami az igazság?”+ 16  Erre ezt mondta: „Bizony az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk.+ És Jehova ezt mondta: »Nincsenek ezeknek uraik.+ Menjen vissza ki-ki a házába békében.«”+ 17  Izrael királya ezután így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Nem jót, hanem rosszat prófétál rólam.«”+ 18  Ő pedig így folytatta: „Halljátok hát Jehova szavát:+ Látom, amint Jehova a trónján ül,+ és az egek egész serege+ ott áll a jobbján és balján.+ 19  És Jehova így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, Izrael királyát, hogy fölmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre beszéd hallatszott, az egyik így, a másik amúgy szólt.+ 20  Végül aztán előlépett egy szellem+, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova ekkor megkérdezte tőle: »Mivel?«+ 21  »Elmegyek — mondta —, és megtévesztő szellem leszek minden prófétájának szájában.+« Ő így szólt: »Te fogod rászedni, sőt a győztes is te leszel.+ Menj, és tegyél így!«+ 22  És most íme, Jehova megtévesztő szellemet tett ezeknek a prófétáidnak a szájába,+ ugyanakkor Jehova veszedelmet mondott ki rád.”+ 23  Ekkor Sedékiás+, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte+ Mikáját+, és ezt mondta: „Na és milyen úton ment el tőlem Jehova szelleme, hogy veled beszéljen?”+ 24  Mikája erre így felelt: „Íme, meglátod majd, milyen úton, azon a napon+, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.”+ 25  Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogjátok Mikáját, és vezessétek vissza Ámonhoz, a város vezetőjéhez, és Joáshoz, a király fiához.+ 26  Így szóljatok: »Ezt mondja a király: ,Vessétek ezt a fogházba,+ és szűken mérjétek neki a kenyeret+ és a vizet, míg vissza nem térek békében.’«”+ 27  Mikája erre így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt hozzám.”+ Hozzátette még: „Halljátok meg mind, ti népek!”+ 28  Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát fölment Rámót-Gileádba+. 29  Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én elváltoztatom a külsőmet,+ úgy megyek a csatába, te azonban vedd csak fel a magad ruháit+.” Izrael királya tehát elváltoztatta a külsejét, aztán elmentek a csatába.+ 30  Szíria királya pedig megparancsolta a szekerei vezéreinek: „Ne harcoljatok se kicsinnyel, se naggyal, csak Izrael királyával!”+ 31  És történt, hogy amint a szekerek vezérei meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Ez Izrael királya.”+ Megfordultak hát, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kezdett kiáltozni,+ és Jehova megsegítette őt;+ Isten azonnal elcsalta őket tőle.+ 32  És történt, hogy amint a szekerek vezérei látták, hogy nem is Izrael királya az, nyomban visszamentek, és nem követték tovább.+ 33  Az egyik ember pedig mit sem sejtve kifeszítette az íját, és pont eltalálta+ Izrael királyát a páncéling és a vértezet többi része között. Ő erre így szólt a szekérhajtóhoz:+ „Forduljon kezed, és vigyél ki a táborból, mert súlyosan megsebesültem.”+ 34  A csata pedig egyre hevesebbé vált azon a napon, és Izrael királyát álló helyzetben kellett tartani a szekérben a szírekkel szemben estig, míg végül napnyugta idején meghalt.+

Lábjegyzetek