Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

2Királyok 2:1–25

2  És történt, hogy amikor Jehova fel akarta vinni Illést+ egy szélviharban az egekbe,+ Illés és Elizeus+ elindultak Gilgálból+.  Illés így szólt Elizeushoz: „Maradj itt, kérlek, mert Jehova Bételbe küldött engem.” De Elizeus ezt mondta: „Él Jehova,+ és él a te lelked,+ hogy nem hagylak el!”+ Lementek hát Bételbe+.  Akkor a próféták fiai,+ akik Bételben voltak, kimentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá: „Tudod-e, hogy ma Jehova elviszi uradat, és nem áll majd feletted?”+ Erre ezt mondta: „Magam is jól tudom.+ Hallgassatok.”  Illés ekkor így szólt hozzá: „Elizeus, maradj itt, kérlek, mert Jehova Jerikóba+ küldött engem.” De ő ezt mondta: „Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!” Így aztán elmentek Jerikóba.  Akkor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, odamentek Elizeushoz, és így szóltak hozzá: „Tudod-e, hogy ma Jehova elviszi uradat, és nem áll majd feletted?” Erre ezt mondta: „Magam is jól tudom. Hallgassatok.”+  Illés pedig így szólt hozzá: „Maradj itt, kérlek, mert Jehova a Jordánhoz+ küldött engem.” De ő ezt mondta: „Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!”+ Így hát mindketten továbbmentek.  A próféták fiai közül is lement ötven ember, és megálltak látótávolságon belül;+ ők pedig mindketten a Jordánnál álltak.  Illés ekkor fogta a prófétai ruháját+, összegöngyölte, és ráütött a vízre, az pedig fokozatosan kétfelé vált, erre és amarra, úgyhogy mindketten a szárazon keltek át.+  És történt, hogy miután átkeltek, Illés így szólt Elizeushoz: „Kérj valamit, mit tegyek érted, mielőtt elvitetem tőled.”+ Elizeus erre ezt mondta: „Azt kérem, hogy kétszeres rész+ legyen rajtam+ szellemedből+.” 10  Ő így szólt: „Nehezet kértél+. Ha látsz majd engem, amint elvitetem tőled, akkor meglesz az neked, de ha nem látsz, akkor nem lesz meg.” 11  És történt, hogy amint mentek, és beszélgettek menet közben, íme, egy tüzes harci szekér+ és tüzes lovak! Ezek elválasztották kettejüket egymástól, Illés pedig felment a szélviharban az egekbe.+ 12  Elizeus mindezt látta, és így kiáltott: „Atyám, atyám,+ Izrael harci szekere és lovasai!”+ Ezután nem látta őt többé. Megragadta hát a maga ruháját, és két darabra szakította+. 13  Azután felemelte Illés prófétai ruháját+, amely leesett róla, majd visszament, és megállt a Jordán partján. 14  Akkor fogta Illés prófétai ruháját, amely leesett róla, ráütött a vízre,+ és ezt mondta: „Hol van Jehova, Illés Istene, igen, Ő?”+ Amikor ráütött a vízre, az fokozatosan kétfelé vált, erre és amarra, úgyhogy Elizeus átkelt. 15  Amikor a próféták fiai, akik Jerikóban voltak, látták őt távolabbról, így kezdtek beszélni: „Illés szelleme+ megnyugodott Elizeuson.” Eléje mentek hát, és földig meghajoltak+ előtte. 16  Így szóltak hozzá: „Íme, van a szolgáidnál ötven ember, bátor férfiak. Hadd menjenek el, kérünk, és keressék meg uradat. Lehet, hogy Jehova szelleme+ felemelte őt, majd levetette valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe.” De ő így szólt: „Ne küldjétek el őket.” 17  Ám addig-addig unszolták, mígnem kellemetlenül érezte magát, úgyhogy ezt mondta: „Hát küldjétek!” Elküldtek tehát ötven embert, és ezek három napig keresték őt, de nem találták meg. 18  Amikor visszatértek hozzá, Jerikóban+ tartózkodott. Akkor így szólt hozzájuk: „Nemde megmondtam nektek: »Ne menjetek.«” 19  Idővel a város emberei így szóltak Elizeushoz: „Íme, a város fekvése jó,+ ahogy látja is uram; a víz+ ellenben rossz, és a föld elvetélést okoz.”+ 20  Ő ezt mondta: „Hozzatok nekem egy új csészét, és tegyetek bele sót.” Odavitték hát neki. 21  Azzal kiment a víz forrásához, sót vetett bele,+ és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Egészségessé teszem ezt a vizet.+ Nem származik többé belőle halál, sem semmi, ami elvetélést okoz.«” 22  A víz pedig mind a mai napig egészséges,+ Elizeus szava szerint, amelyet szólt. 23  Onnan aztán felment Bételbe+. Amint ment felfelé az úton, kisfiúk+ jöttek ki a városból, és elkezdték csúfolni.+ Ezt mondogatták neki: „Menj fel, kopasz!+ Menj fel, kopasz!” 24  Végül aztán hátrafordult, megpillantotta őket, és átkot szórt+ rájuk Jehova nevében. Akkor kijött az erdőből két nőstény medve+, és darabokra tépett közülük negyvenkét gyermeket.+ 25  Ő továbbment innen a Kármel-hegyre+, onnan pedig visszatért Szamáriába.

Lábjegyzetek