Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Sámuel 9:1–27

9  Volt egy Benjámin fiai közül való férfi, akit Kísnek+ hívtak. Abielnek volt a fia, aki Céror fia, aki Bekórát fia, aki Afiáh fia volt. Benjáminita+ volt, és igen jómódú férfiú.+  Volt neki egy Saul+ nevű fia, fiatal és szép. Nem akadt Izrael fiai között olyan férfi, aki szebb lett volna nála. Vállától fogva kimagaslott az egész nép közül.+  Kísnek, Saul apjának pedig elvesztek a szamárkancái+. Kís ezért így szólt a fiához, Saulhoz: „Kérlek, vedd magad mellé az egyik szolgát, kerekedj fel, és menj, keresd meg a szamárkancákat.”  Erre ő bejárta Efraim hegyvidékét+ és bejárta Sálisa földjét+, de nem bukkantak rájuk. Bejárták Saálim földjét is, de ott sem voltak. Bejárta a benjáminiták földjét is, de nem találták őket.  Eljutottak Cúf földjére, és Saul ezt mondta a vele levő szolgának: „Gyere! Térjünk vissza, mert apám még elvetve a szamárkancák gondját miattunk kezd aggódni.”+  De az így szólt hozzá: „Figyelj rám, kérlek! Ebben a városban van Isten egyik embere,+ és ezt az embert tisztelet övezi. Mindaz, amit mond, kétségtelenül bekövetkezik.+ Menjünk most oda. Talán meg tudja mondani nekünk, melyik úton kell mennünk.”  Saul ekkor ezt mondta a szolgájának: „És ha elmegyünk, mit vigyünk annak az embernek?+ Hiszen kifogyott már a kenyér a tarisznyánkból, és semmi sincs, amit ajándékba+ vihetnénk az igaz Isten emberének. Mi van nálunk?”  A szolga erre ismét megszólalt, és ezt mondta Saulnak: „Íme, van még a kezemben egynegyed sekel+ ezüst. Azt fogom odaadni az igaz Isten emberének, ő pedig tudtunkra adja utunkat.”  (Régen Izraelben így beszélt az az ember, aki elment, hogy keresse Istent: „Gyertek, menjünk el a látóhoz+!” Akit ugyanis ma prófétának mondanak, azt régen látónak hívták.) 10  Saul akkor így szólt a szolgájához: „Jól beszélsz.+ Gyere, menjünk!” Elindultak hát abba a városba, ahol az igaz Isten embere tartózkodott. 11  Amikor a városhoz vivő emelkedőn haladtak, leányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni.+ Meg is kérdezték azoktól: „Itt van a látó+?” 12  Erre így válaszoltak nekik: „Igen. Íme, előtted van. Siess, mert ma jött a városba, hiszen ma áldozata+ van a népnek a magaslaton+. 13  Mihelyt beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt felmenne a magaslatra, hogy egyék. A nép ugyanis nem ehet addig, míg ő el nem jön, mert ő áldja meg az áldozatot.+ Csak azután ehetnek a meghívottak. Menjetek csak föl, mert most megtaláljátok!” 14  Fölmentek tehát a városba. Épp a város közepére értek, amikor íme, Sámuel jött velük szemben a magaslat felé tartva. 15  Jehova pedig egy nappal Saul érkezése előtt már kinyilatkoztatta Sámuel fülébe+ a következőket: 16  „Holnap ilyen tájban elküldök hozzád egy férfit Benjámin+ földjéről. Őt kend fel+ népemnek, Izraelnek vezetőjévé. Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből.+ Bizony láttam népem nyomorúságát, mert eljutott hozzám kiáltásuk.+ 17  És Sámuel meglátta Sault, Jehova pedig tudtára adta: „Itt van az a férfi, akiről azt mondtam neked: »Ez fogja kordában tartani népemet.«”+ 18  Saul akkor odalépett Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, hol van a látó háza.” 19  Sámuel erre így válaszolt Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj föl előttem a magaslatra. Ma velem kell ennetek,+ és reggel majd elbocsátalak. És tudtodra adok mindent, ami a szívedben van.+ 20  Ami a szamárkancákat illeti, amelyeket három napja elvesztettél,+ ne törődjön velük szíved+, mert előkerültek. Kié mindaz, ami kívánatos Izraelben?+ Nemde tiéd és apád egész házáé?” 21  Saul erre így válaszolt: „Avagy nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek+ legkisebbjéből+ származom? Hát nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja között?+ Miért mondasz nekem ilyeneket?”+ 22  Sámuel ekkor fogta Sault meg a szolgáját, és az étkezőhelyiségbe vezette őket. Nekik adta a főhelyet+ a meghívottak között, akik harmincan lehettek. 23  Később Sámuel így szólt a szakácshoz: „Hozd elő azt a részt, amelyet odaadtam neked, amelyről azt mondtam: »Tedd félre magadnál.«” 24  A szakács erre vette a combot mindenestül, és Saul elé tette. Majd ezt mondta: „Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert neked tették félre a meghatározott időre, hogy a meghívottakkal egyél.” Saul tehát együtt evett azon a napon Sámuellel. 25  Utána lementek a magaslatról+ a városba, és még beszélt Saullal a ház tetején+. 26  Aztán korán fölkeltek, és hajnalhasadáskor Sámuel felszólt Saulnak a háztetőre: „Kelj föl, hadd bocsássalak el!” Saul erre fölkelt, és mindketten — ő is, és Sámuel is — kimentek. 27  Lefelé menet a város szélén Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd meg a szolgának+, hogy menjen előre.” Erre az továbbment. „Te pedig most állj meg, hogy hallassam veled Isten szavát.”

Lábjegyzetek