Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Sámuel 20:1–42

20  Dávid pedig elfutott+ a rámai Nájótból. De még elment, és így szólt Jonatán előtt: „Mit tettem?+ Mi a vétkem, és milyen bűnt követtem el apád előtt, hogy lelkemre tör?”  Erre ő ezt mondta neki: „Távol legyen!+ Nem fogsz meghalni. Íme, apám nem tesz sem nagy, sem kis dolgot úgy, hogy ne mondaná el fülembe+. Ezt miért titkolná el apám előlem?+ Nem történik ilyesmi.”  Dávid azonban még meg is esküdött+, és ezt mondta: „Apád jól tudja, hogy kegyet találtam szemedben,+ ezért azt mondja: »Ne tudjon erről Jonatán, nehogy bánkódjék.« De bizony él Jehova+ és él a te lelked,+ hogy alig egy lépés választ el engem a haláltól!”+  Jonatán akkor így szólt Dávidhoz: „Bármit mondjon is a lelked, megteszem érted.”  Dávid erre ezt mondta Jonatánnak: „Íme, holnap újhold+ lesz, és nekem az étkezésnél feltétlenül a királlyal kellene ülnöm. Bocsáss el engem, hadd rejtőzzek el+ a mezőn a harmadik nap estéjéig.  Ha apád netán hiányolna, akkor mondd meg neki: »Dávid nagyon kérte, hogy engedjem el, hadd futhasson el városába, Betlehembe+, mert évenkénti áldozata van ott az egész családnak.«+  Ha azt mondaná: »Jól van!«, akkor békessége lesz a te szolgádnak. Ha viszont haragra gerjedne, akkor tudd meg, hogy elhatározta a rosszat.+  Bánj szerető-kedvességgel szolgáddal,+ hiszen Jehova előtt szövetségbe+ juttattad magaddal a te szolgádat. Ha pedig vétek van bennem,+ te ölj meg! Miért vinnél apádhoz?”  Jonatán erre ezt mondta: „Elképzelhetetlen ez veled kapcsolatban! De ha csakugyan tudomásomra jutna, hogy gonoszságot határozott el apám, hogy lesújtson rád, vajon nem mondanám el neked?”+ 10  Dávid ekkor így szólt Jonatánhoz: „Ki mondja meg nekem, ha esetleg keményen válaszol neked apád?” 11  Jonatán erre ezt mondta Dávidnak: „Gyere, menjünk ki a mezőre.” Ki is mentek mindketten a mezőre. 12  Jonatán azután így szólt Dávidhoz: „Jehova, Izrael Istene+ legyen a tanú+, hogy holnap ilyenkor vagy harmadnap kikérdezem apámat. És ha jóindulattal van Dávid iránt, vajon nem üzenek-e neked, és nem juttatom-e füledbe? 13  Ha pedig apám azt látná jónak, hogy gonoszságot tegyen veled, akkor úgy bánjon Jonatánnal Jehova, sőt még rosszabbul,+ ha nem juttatom el füledbe, és nem bocsátlak el, és nem mehetsz el békében! Legyen veled Jehova,+ ahogy apámmal volt!+ 14  Te pedig, ha még életben leszek,+ igen, te, ugye kimutatod irántam Jehova szerető-kedvességét, hogy meg ne haljak?+ 15  Nem fogod megvonni szerető-kedvességedet háznépemtől időtlen időkig.+ Még amikor Jehova kivágja Dávid minden ellenségét a föld színéről, 16  Jonatán neve akkor sem vész ki Dávid házából.+ Dávid ellenségeinek kezéből kérje számon Jehova!” 17  Jonatán ismét megesküdött Dávidnak, mert szerette őt. Bizony úgy szerette, mint a saját lelkét.+ 18  Jonatán aztán ezt mondta neki: „Holnap újhold+ lesz, és biztosan hiányolnak majd, mert üresen marad a helyed. 19  A harmadik nap már biztosan nagyon fognak hiányolni. Menj el arra a helyre, ahova elrejtőztél+ a munkanapon, és maradj itt e kő közelében. 20  Én pedig kilövök három nyilat az egyik oldalához, célba lőve velük, amerre akarok. 21  És íme, elküldöm a szolgát ezekkel a szavakkal: »Eredj, keresd meg a nyilakat.« Ha így szólok a szolgához: »Íme, a nyilak erre vannak tőled, vedd fel őket«, akkor jöjj, mert ez békét jelent számodra, és nincsen semmi baj — él Jehova!+ 22  Ha azonban azt mondom a fiúnak: »Íme, a nyilak távolabb vannak még tőled«, akkor menj, mert Jehova elküldött téged. 23  Arra a szóra nézve pedig, amelyet én meg te beszéltünk,+ nos, Jehova legyen köztem és közted időtlen időkig!”+ 24  Dávid tehát elrejtőzött a mezőn.+ Eljött az újhold, és a király elfoglalta helyét az étkezésnél, hogy egyen.+ 25  A király a helyén ült, mint máskor is, a fal melletti helyen. Jonatán szemközt volt vele, Ábner+ ott ült Saul oldalán, de Dávid helye üres maradt. 26  Saul semmit sem szólt azon a napon, mert ezt mondta magában: „Valami történt vele, és nem tiszta,+ mert nem tisztult meg.” 27  Az újhold utáni napon, a második napon, még mindig üres volt Dávid helye. Saul erre így szólt a fiához, Jonatánhoz: „Isai fia+ miért nem jött el az étkezésre sem tegnap, sem ma?” 28  Jonatán ezt válaszolta Saulnak: „Dávid nagyon kérte, hogy engedjem el, hadd mehessen Betlehembe.+ 29  Ezt is mondta: »Bocsáss el, kérlek, mert családi áldozatunk lesz a városban, és a testvérem parancsolta ezt nekem. Ha tehát kegyet találtam szemedben, hadd siessek el, kérlek, hogy láthassam testvéreimet.« Emiatt nem jött el a király asztalához.” 30  Saul erre haragra+ lobbant Jonatán ellen, és így szólt hozzá: „Te, lázadó szolgálólány fia!+ Nem tudom-e nagyon is jól, hogy Isai fiát választod a magad szégyenére és anyád szeméremtestének szégyenére?+ 31  Mert amíg Isai fia él a földön, addig egyetlen napig sem állsz meg szilárdan, sem te, sem a királyságod.+ Most azért küldj el érte, és hozasd ide hozzám, mert halál fia!”+ 32  Jonatán azonban válaszolt apjának, Saulnak, és így szólt: „Miért kellene megölni?+ Mit tett?”+ 33  Saul erre feléje hajította a lándzsát, hogy átüsse őt,+ és Jonatán megértette, hogy apja már elhatározta, hogy megöli Dávidot.+ 34  Nyomban fölkelt Jonatán az asztaltól izzó haraggal+, és nem evett kenyeret az újhold utáni második napon, mert bánkódott Dávid miatt,+ mivel az apja megalázta őt.+ 35  Reggel aztán Jonatán kiment a mezőre a Dáviddal megbeszélt helyre,+ és egy fiatal szolga is vele volt. 36  Így szólt a szolgájához: „Fuss csak, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.”+ A szolga el is futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlmenjen rajta. 37  Amikor a szolga oda ért, ahova Jonatán ellőtte a nyilat, Jonatán a szolga után kiáltott, és ezt mondta: „Nem távolabb van még tőled a nyíl?”+ 38  Megint utánakiáltott Jonatán a szolgának: „Siess! Gyorsan! Meg ne állj!” Jonatán szolgája pedig fölszedte a nyilakat, majd odament urához. 39  A szolga semmiről sem tudott, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról. 40  Jonatán ezután odaadta fegyvereit a szolgájának, és így szólt hozzá: „Menj, vidd ezeket a városba.” 41  A szolga elment, Dávid pedig fölkelt közeli helyéről, amely délre volt, majd arcával a földre borult+ és meghajtotta magát háromszor. Csókolgatták+ egymást, és zokogtak egymásért, és végül Dávid zokogott leginkább.+ 42  Jonatán akkor így szólt Dávidhoz: „Menj békével,+ hiszen megesküdtünk+ mindketten Jehova nevében, ezt mondva: »Jehova legyen köztem és közted, az én leszármazottaim között és a te leszármazottaid között időtlen időkig!«”+ Dávid tehát fölkerekedett és útnak indult, Jonatán pedig bement a városba.

Lábjegyzetek