Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Sámuel 15:1–35

15  Sámuel akkor így szólt Saulhoz: „Jehova engem küldött el, hogy felkenjelek+ népe, Izrael királyává. Most azért figyeld meg, hogy szól Jehova beszéde.+  Ezt mondja a seregek Jehovája+: »Számon fogom kérni,+ amit Izraellel tett Amálek: útját állta neki, amikor az feljött Egyiptomból.+  Most azért menj, verd meg Amáleket+, és add pusztulásra+ mindenestül. Ne könyörülj rajta. Öld meg őket:+ férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt,+ bikát és juhot, tevét és szamarat egyaránt.«”+  Saul tehát egybehívta a népet, és megszámlálta őket Telaimban+: kétszázezer gyalogosa és tízezer júdabeli embere volt.+  És eljutott Saul egészen Amálek városáig, és lesbe állt a völgynél*.  A kenitáknak+ közben ezt mondta Saul: „Menjetek, távozzatok,+ vonuljatok le az amálekiták közül, nehogy elsöpörjelek benneteket velük együtt. Te szerető-kedvességet cselekedtél Izrael minden fiával,+ amikor feljöttek Egyiptomból.”+ A keniták erre eltávoztak az amálekiták közül.  Saul ezután megverte Amáleket+ Havilától+ egészen Súrig+, amely Egyiptom előtt van.  Agágot+, Amálek királyát élve fogta el, a nép többi részét pedig pusztulásra adta a kard élével.+  De Saul és a nép megkönyörült Agágon és a nyáj meg a csorda színe-javán+ és a kövér állatokon, a kosokon és mindazon, ami jó volt. Nem akarták pusztulásra adni őket.+ A silány és megvetendő dolgokat ellenben mind pusztulásra adták. 10  Jehova szava ekkor így szólt Sámuelhez: 11  „Sajnálom,+ hogy Saulnak királyi uralmat adtam, mert elfordult+, és nem követ engem. Nem teljesítette szavaimat.”+ Ez lesújtotta Sámuelt,+ és egész éjjel Jehovához kiáltott.+ 12  Azután Sámuel már korán felkelt, hogy reggel találkozzon Saullal. De hírül vitték Sámuelnek: „Saul Kármelbe+ ment, és íme, emlékművet+ emelt magának, azután megfordult, átment és lement Gilgálba.” 13  Sámuel végül megérkezett Saulhoz, és Saul így szólt hozzá: „Áldott+ vagy te Jehovától! Teljesítettem Jehova szavát.”+ 14  Sámuel azonban ezt mondta: „Akkor mit jelentsen a nyáj hangja, amely a fülembe hatol, meg a csorda hangja, amelyet hallok?”+ 15  Saul erre így szólt: „Az amálekitáktól hozták őket, mert a nép+ megkönyörült a nyáj és a csorda színe-javán, hogy feláldozzák Jehovának, a te Istenednek.+ De a többit pusztulásra adtuk.” 16  Sámuel akkor ezt mondta Saulnak: „Állj meg! Közlöm veled, mit mondott nekem Jehova a múlt éjszaka.”+ Ő erre így szólt hozzá: „Beszélj!” 17  Sámuel tehát ezt mondta: „Nem úgy volt-e, hogy amikor a magad szemében kicsiny voltál,+ feje lettél Izrael törzseinek, és Jehova felkent+ téged Izrael királyává? 18  Később Jehova ilyen megbízatással küldött utadra: »Menj, és add pusztulásra a bűnösöket,+ az amálekitákat. Addig harcolj ellenük, míg ki nem irtod őket.«+ 19  Mi hát az oka, hogy nem hallgattál Jehova szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak,+ és azt tetted, ami rossz Jehova szemében?”+ 20  Saul azonban ezt mondta Sámuelnek: „De hiszen hallgattam Jehova szavára!+ Elmentem, hogy teljesítsem a megbízatásomat, amellyel utamra küldött Jehova. Elhoztam Agágot+, Amálek királyát, de Amáleket pusztulásra adtam.+ 21  A nép+ pedig elvette a zsákmányból a legjobb juhokat és marhákat mint pusztulásra szántakat, hogy feláldozza+ Jehovának, a te Istenednek, Gilgálban+.” 22  Sámuel erre ezt mondta: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égő felajánlásoknak+ és az áldozatoknak, mint a Jehova szava iránti engedelmességnek? Íme, jobb az engedelmesség+ az áldozatnál,+ és a szófogadás a kosok kövérjénél+. 23  Mert a lázadás+ éppolyan, mint a jóslás+ bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki rejtelmes erőkhöz és a terafimhoz+ folyamodik. Mivel te megvetetted Jehova szavát,+ ő is megvet téged, hogy ne légy király.”+ 24  Saul erre így szólt Sámuelhez: „Vétkeztem.+ Áthágtam Jehova parancsát és a te szavaidat, mert féltem a néptől,+ és hallgattam szavukra. 25  Most azért, kérlek, bocsásd meg+ bűnömet, és térj vissza velem, hogy leboruljak+ Jehova előtt.” 26  De Sámuel ezt mondta Saulnak: „Nem térek vissza veled, mert megvetetted Jehova szavát, Jehova pedig megvet téged, hogy ne légy tovább Izrael királya.”+ 27  Amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, ő azonnal megragadta a palástja szárnyát, de az leszakadt+. 28  Sámuel erre ezt mondta neki: „Jehova ma elszakította+ tőled Izrael királyi uralmát, és olyan felebarátodnak adja, aki jobb nálad.+ 29  Izrael Kiválósága+ pedig nem bizonyul hazugnak.+ Nem fog sajnálkozni, mert nem földi ember ő, hogy sajnálkozzon.”+ 30  Erre ezt mondta: „Vétkeztem. Most azért, kérlek, add meg nekem a tiszteletet+ népem vénei előtt és Izrael előtt. Térj vissza velem, én pedig leborulok Jehova Istened előtt.”+ 31  Sámuel tehát visszament Saul mögött, és Saul leborult Jehova előtt. 32  Sámuel ezután így szólt: „Hozzátok ide nekem Agágot, Amálek királyát.” Agág ekkor odament hozzá kelletlenül, és ezt mondta magában Agág: „Akkor hát elmúlt a halál keserűsége.” 33  Sámuel azonban így szólt: „Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod+, úgy legyen anyád+ a gyermekeitől leginkább megfosztott az asszonyok között!”+ Azzal Sámuel darabokra vágta Agágot Jehova előtt Gilgálban.+ 34  Sámuel ezután elment Rámába, Saul pedig fölment a házához Saul Gibeájába+. 35  Sámuel nem is látta többé Sault a halála napjáig, mert kesergett+ Sámuel Saul miatt. Jehova pedig sajnálta már, hogy Sault tette Izrael királyává.+

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.