Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Sámuel 14:1–52

14  Egyik nap aztán Jonatán+, Saul fia, így szólt a fegyverét hordozó szolgának: „Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van.” Apjának azonban nem szólt róla.+  Saul ekkor Gibea+ szélén, a Migronban álló gránátalmafa alatt tartózkodott. És a nép, amely vele volt, mintegy hatszáz férfiból állt.+  (Az efódot+ pedig Ahija, Ikábód+ testvérének, Ahitubnak+ a fia hordta. Ahitub annak a Fineásnak+ volt a fia, aki Jehova silói+ papjának, Élinek+ a fia volt.) És a nép nem tudta, hogy Jonatán elment.  Az átjárók között pedig, amelyeket azért keresett Jonatán, hogy átmenjen a filiszteusok előőrse+ ellen, egy-egy fogszerűen kiálló kőszirt volt innen is, onnan is. Az egyik neve Bocéc, a másiké Szené volt.  Az egyik ilyen fogszerű szirt egy sziklaoszlop volt északon, Mikmás+ felé, a másik pedig délen volt, Géba+ felé.  Jonatán tehát így szólt a szolgájához, a fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át e körülmetéletlenek+ előőrséhez. Jehova talán tesz értünk valamit, hiszen Jehova előtt nincs akadály: sok által, és kevés által is szerezhet megmentést.”+  A fegyverhordozója erre ezt mondta neki: „Tedd meg, ami a szívedben van. Arra menj, amerre kedved tartja. Íme, én veled vagyok a szíved szerint.”+  Jonatán erre ezt mondta: „Íme, átmegyünk azokhoz az emberekhez. Mutassuk meg magunkat nekik.  Ha így szólnának hozzánk: »Maradjatok veszteg, míg oda nem érünk hozzátok!«, akkor ott fogunk állni a helyünkön, és nem megyünk fel hozzájuk. 10  Ha azonban így szólnának: »Gyertek fel ellenünk!«, akkor fölmegyünk, mert Jehova bizonyosan a kezünkbe adja őket, és ez nekünk a jel+.” 11  Meg is mutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének. A filiszteusok erre így szóltak: „Ni csak, a héberek előjönnek az üregekből, ahova elbújtak!”+ 12  Az előőrs emberei akkor megszólították Jonatánt és a fegyverhordozóját: „Gyertek csak fel hozzánk! Majd megtudtok valamit tőlünk!”+ Jonatán nyomban így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere utánam, mert Jehova Izrael kezébe adja őket.”+ 13  Fel is kapaszkodott Jonatán négykézláb,+ a fegyverhordozója meg utána. Azok pedig elestek Jonatán+ előtt, és a fegyverhordozója öldöste őket mögötte.+ 14  Ebben az első öldöklésben, amelyben Jonatán és a fegyverhordozója megverte őket, mintegy húsz ember halt meg egy hold földnek mintegy fél barázda hossznyi területén. 15  Remegés+ támadt a mezőn levő táborban és az előőrs egész népe között. Még a fosztogatók serege+ is remegett, a föld is megrendült,+ és ebből Istentől való remegés lett.+ 16  Saul őrszemei, akik Benjámin Gibeájában+ voltak, odatekintettek, és íme, hol erre, hol arra terjedt a zűrzavar.+ 17  Saul akkor így szólt a vele levő néphez: „Kérlek benneteket, vegyétek számba az embereket, és nézzétek meg, ki ment el közülünk.” Amikor számba vették az embereket, íme, Jonatán és a fegyverhordozója nem volt ott. 18  Saul erre ezt mondta Ahijának+: „Hozd ide az igaz Isten ládáját!”+ (Az igaz Isten ládája ugyanis Izrael fiainál volt azon a napon.)+ 19  Míg Saul a pappal beszélt,+ a filiszteusok táborában mindinkább eluralkodott a zűrzavar. Saul akkor így szólt a paphoz: „Vond vissza kezedet.” 20  Így aztán egybegyűlt Saul és a vele levő egész nép.+ El is mentek egészen a csata színhelyéig, és íme, nagyon nagy volt a fejetlenség; ki-ki a társa ellen fordult kardjával.+ 21  Azok a héberek, akik korábban a filiszteusokhoz+ csatlakoztak, és fölmentek velük a körülöttük levő táborba, szintén Izrael mellé álltak, amely Saullal és Jonatánnal volt. 22  Az Efraim hegyvidékén bujdosó+ izraeliták is mind meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, és ők is nyomukba eredtek a harcba. 23  Azon a napon Jehova megmentette+ Izraelt, és a harc átterjedt Bét-Avenen+ túlra. 24  Izrael embereire nagy nyomás nehezedett azon a napon, de Saul esküre+ kötelezte a népet ezekkel a szavakkal: „Átkozott az az ember, aki kenyeret eszik az est leszállta előtt, míg bosszút nem állok+ ellenségeimen!” Nem is ízlelt kenyeret senki a nép közül.+ 25  Eljutott az ország egész népe az erdőségbe, és méz+ volt akkor a föld színén. 26  Amikor a nép beért az erdőségbe, íme, csak úgy csorgott a méz!+ De senki sem emelte szájához a kezét, mert félt a nép az eskü+ miatt. 27  Jonatán pedig nem hallotta, amikor apja megeskette a népet,+ így hát kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, aztán visszahúzta szájához a kezét, és felragyogott a szeme.+ 28  Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: „Apád ünnepélyesen megeskette a népet ezekkel a szavakkal: »Átkozott az az ember, aki ma kenyeret eszik!«”+ (A nép pedig már kezdett kimerülni.)+ 29  Jonatán azonban így szólt: „Apám kegyvesztetté+ tette az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert megízleltem ezt a kis mézet.+ 30  Hát még ha evett+ volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból!+ Mert most nem érte nagy pusztítás a filiszteusokat.”+ 31  Azon a napon Mikmástól+ Ajjalonig+ verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült.+ 32  Akkor a nép nekiesett a zsákmánynak:+ juhot, marhát, borjút vett el magának, és levágta a puszta földön. És vérrel+ együtt ette a húst a nép. 33  Jelentették is Saulnak: „Íme, vétkezik a nép Jehova ellen, mert vérrel+ együtt eszi a húst.” Erre ő így szólt: „Csalárdul cselekedtetek. Először is hengerítsetek ide nekem egy nagy követ.” 34  Azután ezt mondta Saul: „Széledjetek el a nép közé, és mondjátok meg nekik: »Mindegyikőtök hozza ide hozzám a maga bikáját, és mindenki a maga juhát. Itt vágjátok le és egyétek! Ne vétkezzetek Jehova ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst.«”+ Így tehát azon az éjjelen az egész népből mindenki odavitte a kezébe került bikát, és ott vágta le. 35  Saul ezután oltárt+ épített Jehovának. Ez volt az első oltár, amelyet Jehovának épített.+ 36  Saul később ezt mondta: „Menjünk le éjjel a filiszteusok után, fosszuk ki őket, míg felvirrad a reggel,+ és egyet se hagyjunk meg közülük.”+ Erre ezt mondták: „Tedd azt, ami jónak látszik szemedben.” A pap ekkor így szólt: „Járuljunk itt az igaz Isten elé.”+ 37  Saul tehát megkérdezte Istentől: „Lemenjek-e a filiszteusok után?+ Izrael kezébe adod-e őket?”+ De ő nem válaszolt neki azon a napon.+ 38  Saul ezért ezt mondta: „Gyertek ide mindnyájan,+ ti, akik főemberei vagytok a népnek.+ Derítsétek ki, és nézzetek utána, hogyan történt ma ez a bűn. 39  Mert él Jehova, aki Izrael Megszabadítója, hogy még ha Jonatán fiamban volna is a bűn, bizonnyal meg kell halnia.”+ De senki sem válaszolt neki az egész nép közül. 40  Akkor így szólt az egész Izraelhez: „Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jonatán fiammal a másikon.” A nép erre ezt mondta Saulnak: „Tedd meg, ami jónak látszik szemedben.”+ 41  Saul ezután így szólt Jehovához: „Ó, Izrael Istene, adj tummimot!”+ Akkor Jonatán és Saul lett kiválasztva, a nép pedig megmenekült.+ 42  Saul erre ezt mondta: „Vessetek sorsot+ közöttem és Jonatán fiam között.” És Jonatán lett kiválasztva. 43  Saul ekkor így szólt Jonatánhoz: „Mondd el, mit tettél!”+ Jonatán erre elmondta neki. Így szólt: „Való igaz, megízleltem egy kis mézet a kezemben levő bot végével.+ Itt vagyok! Haljak hát meg!” 44  Saul erre ezt mondta: „Úgy cselekedjen Isten, sőt még rosszabbul,+ ha nem lakolsz halállal,+ Jonatán!” 45  A nép azonban ezt mondta Saulnak: „Vajon Jonatán haljon meg, aki véghezvitte e nagy szabadítást+ Izraelben? Ilyesmi nem történhet!+ Él Jehova,+ hogy egyetlen hajszála+ sem fog a földre hullani fejéről! Mert bizony Istennel munkálkodott ezen a napon.”+ A nép tehát megváltotta+ Jonatánt, és nem halt meg. 46  Saul akkor visszavonult, nem követte a filiszteusokat, és a filiszteusok elmentek a maguk helyére.+ 47  Saul kezébe vette az Izrael feletti királyságot,+ és körös-körül harcba szállt minden ellenségével: Moábbal+, Ammon fiaival+, Edommal+, Cóba+ királyaival és a filiszteusokkal+. Amerre csak fordult, ítélettel sújtotta őket.+ 48  Mindegyre hősiesen cselekedett.+ Megverte Amáleket+, és megszabadította Izraelt azok kezéből, akik fosztogatták. 49  Saulnak Jonatán+, Jisvi és Málki-Sua+ voltak a fiai. Ami a két leánya nevét illeti, az először születettet Mérábnak+, a fiatalabbat pedig Mikálnak+ hívták. 50  Saul feleségének Ahinoám volt a neve; Ahimaácnak volt a leánya. Saul hadvezérét Ábnernek+ hívták. Ez Nérnek a fia, Saulnak pedig a nagybátyja volt. 51  Saulnak Kís+ volt az apja, Nér+ pedig — Ábner apja — Abielnek volt a fia. 52  Saul életének minden napján kemény harc folyt a filiszteusok ellen.+ Ha Saul meglátott egy-egy erős vagy vitéz férfit, azt maga mellé vette.+

Lábjegyzetek