Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Sámuel 1:1–28

1  Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból+, Efraim hegyvidékéről,+ akit Elkánának+ hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf+ fiának, Tóhunak volt a fia.  Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának születtek gyermekei, Annának viszont nem volt gyermeke.+  Ez az ember évről évre felment a városából Silóba,+ hogy leboruljon+ a seregek Jehovája előtt, és áldozatot mutasson be neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás+ Jehova papjaként.+  Egyszer aztán, amikor eljött a napja, Elkána áldozatot mutatott be, és részeket+ adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és leányának.  Annának pedig e g y részt adott. Mindamellett ő Annát szerette+, de Jehova bezárta annak méhét.+  Vetélytársnője pedig sokat bosszantotta+ Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova bezárta a méhét.  Ezt tette minden évben,+ valahányszor fölment Jehova házába.+ Így bosszantotta őt, ő meg csak sírt, és nem is evett.  Férje, Elkána ezt mondta neki: „Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért fáj a szíved?+ Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?”+  Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt — Éli pap pedig Jehova templomának+ ajtófélfájánál a székén üldögélt —, 10  és lelkében elkeseredve+ imádkozni kezdett Jehovához,+ és nagyon sírt+. 11  Fogadalmat tett,+ és ezt mondta: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára,+ és megemlékezel rólam,+ ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét.”+ 12  Történt pedig, hogy amíg ő hosszasan+ imádkozott Jehova előtt, Éli figyelte a száját. 13  Anna a szívében beszélt,+ csak ajkai remegtek, és nem hallatszott a hangja. Éli azonban részegnek gondolta.+ 14  Így szólt hozzá Éli: „Meddig leszel még részeg?+ Távolítsd el magadtól a bort.” 15  Anna erre így válaszolt: „Nem, uram! Meggyötört szellemű asszony vagyok én. Bort és mámorító italt nem ittam, csak lelkemet öntöm ki Jehova előtt.+ 16  Ne tekintsd semmirekellő+ asszonynak rabszolgaleányodat, mert bizony gondom és bajom sokasága miatt szóltam mindeddig.”+ 17  Éli erre így felelt: „Menj el békében,+ és adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!”+ 18  Akkor ő ezt mondta: „Bárcsak kegyet találna szemedben szolgálóleányod!”+ És elment az asszony a maga útján. Evett+, és nem volt többé gondterhelt az arca.+ 19  Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek, hazamentek Rámába.+ Elkána pedig együtt hált+ feleségével, Annával, és Jehova megemlékezett az asszonyról.+ 20  És történt az esztendő fordultával, hogy Anna teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet+ adta neki, mert ezt mondta: „Jehovától kértem+ őt.” 21  Idővel ez a férfi, Elkána, fölment egész háznépével, hogy bemutassa Jehovának az évenkénti áldozatot+ és fogadalmi felajánlását+. 22  Anna azonban nem ment föl,+ mert ezt mondta férjének: „Mihelyt elválasztottam+ a fiút, elviszem: jelenjen meg Jehova színe előtt, és lakjon ott időtlen időkig.”+ 23  A férje+, Elkána erre így szólt hozzá: „Tedd, ami jónak látszik szemedben.+ Maradj itthon, míg el nem választod. Csak teljesítse be Jehova a szavát!”+ Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.+ 24  Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa lisztet meg egy nagy korsó bort is.+ Bement Jehova házába, Silóban,+ és a fiú ott volt vele. 25  Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez+. 26  Anna ekkor így szólt: „Bocsáss meg, uram! Lelked életére mondom,+ uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzék.+ 27  Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet,+ amit kértem tőle.+ 28  Én pedig kölcsönadom őt Jehovának.+ Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek.” És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.+

Lábjegyzetek