Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Mózes 48:1–22

48  Történt ezek után, hogy megmondták Józsefnek: „Íme, apád egyre gyengül.” Ekkor ő magával vitte hozzá két fiát, Manassét és Efraimot.+  És Jákob tudtára adták: „Eljött hozzád a fiad, József.” Izrael pedig összeszedte erejét, és felült az ágyában.  Jákob így szólt Józsefhez: „A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban+, Kánaán földjén, hogy megáldjon engem.+  És még ezt is mondta nekem: »Íme, én termékennyé teszlek,+ megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek,+ és ezt a földet a te magodnak adom tulajdonul utánad időtlen időkig.«+  Most tehát a két fiad, akik neked Egyiptom földjén születtek, még mielőtt idejöttem volna hozzád Egyiptomba, ők az enyémek.+ Efraim és Manassé az enyém lesz, akárcsak Rúben és Simeon.+  De azok a leszármazottaid, akiket őutánuk nemzel, azok a tieid lesznek. Bátyjaik nevéről nevezik majd őket az örökségükben.+  Amikor én Paddánból+ eljöttem, Ráhel meghalt+ mellettem Kánaán földjén az úton, amikor még jókora távolságra voltunk Efratától+, ezért ott temettem el őt az Efratába, vagyis Betlehembe+ vezető út mentén.”  Izrael ekkor meglátta József fiait, és ezt kérdezte: „Kik ezek?”+  József erre így felelt apjának: „Ők a fiaim, akiket Isten adott nekem ezen a helyen.”+ Erre ő ezt mondta: „Kérlek, hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket.”+ 10  Izrael szemei ekkor már meghomályosodtak az időskor miatt,+ és nem látott. Ezért közel vitte őket hozzá, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.+ 11  Izrael ezt is mondta Józsefnek: „Nem gondoltam volna, hogy még látom az arcodat,+ de lám, Isten megengedte, hogy még az utódaidat is lássam!” 12  József ekkor elvitte őket apja térdeitől, és meghajolt arccal a földig.+ 13  Utána fogta József mindkettőjüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől,+ Manassét pedig bal kézzel Izrael jobb keze felől,+ s közel vitte őket hozzá. 14  Ám Izrael kinyújtotta jobb kezét+, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a fiatalabb,+ és a bal kezét tette Manassé fejére.+ Szándékosan tette így a kezeit, mert az elsőszülött Manassé volt.+ 15  És megáldotta Józsefet,+ és ezt mondta: „Az igaz Isten, aki előtt jártak az atyáim, Ábrahám és Izsák,+ Az igaz Isten, aki terelgetett engem amióta csak vagyok, mind a mai napig,+ 16  Az angyal, aki megszabadított engem minden szerencsétlenségtől,+ áldja meg e fiúkat.+ És fűződjön az övékéhez az én nevem, és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve,+ És növekedjenek sokasággá a földön.”+ 17  Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, ez nem tetszett neki,+ és próbálta megfogni apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye.+ 18  József ezért ezt mondta apjának: „Nem úgy van, apám, mert ez az elsőszülött.+ Az ő fejére tedd a jobb kezedet!” 19  Ám apja ezt elutasította, így szólva: „Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, és ő is naggyá lesz.+ De ennek ellenére az öccse nagyobb lesz, mint ő,+ és az utódja olyan népes lesz, mint nemzetek sokasága.”+ 20  És megáldotta őket ezen a napon ezt mondva:+ „Általad mondjon Izrael áldást, így szólva: »Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!«”+ Így helyezte Efraimot Manassé elé.+ 21  Izrael ezután ezt mondta Józsefnek: „Íme, én meghalok,+ de Isten veletek lesz, és vissza fog vinni titeket ősatyáitok földjére.+ 22  Én pedig egy hegyháttal többet adok neked, mint a testvéreidnek,+ amit a kardommal és az íjammal vettem el az amoriták kezéből.”

Lábjegyzetek