Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Mózes 43:1–34

43  És az éhínség súlyos volt az országban.+  Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak,+ az apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk egy kevés élelmet.”+  Júda+ ekkor ezt mondta neki: „Az a férfi szigorúan figyelmeztetett minket: »Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nincs az öcsétek!«+  Ha elküldöd velünk az öcsénket,+ akkor készek vagyunk lemenni, és veszünk neked élelmet.  De ha őt nem küldöd, mi nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nincs az öcsétek!«”+  Izrael+ így kiáltott: „Miért ártottatok nekem, elmondva annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?”  Erre ők így feleltek: „A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, megkérdezve: »Él még az apátok?+ Van még testvéretek?«, és mi elmondtunk neki mindent, ahogy van.+ Honnan tudhattuk volna, hogy azt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«”+  Júda végül ezt mondta Izraelnek, az apjának: „Küldd el velem a fiút,+ hogy felkeljünk és elmenjünk, s hogy életben maradhassunk, és ne haljunk meg+ sem mi, sem te, sem kisgyermekeink.+  Én kezeskedem érte.+ Az én kezemből kérd őt számon.+ Ha nem hozom őt vissza hozzád, és nem állítom eléd, akkor legyek minden időben bűnös előtted. 10  Ha nem késlekedtünk volna, akkor mostanra már kétszer is megjárjuk az utat.”+ 11  Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: „Ha így áll a helyzet,+ tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből az edényeitekbe, és vigyétek el ajándékba+ annak a férfinak: egy kis balzsamot+, egy kis mézet+, ladanumot és gyantás kérget,+ pisztáciát és mandulát+. 12  És kétszer annyi pénzt vigyetek kezetekben; sőt vigyétek vissza azt a pénzt is kezetekben, amit a zsákotok szájába visszatettek.+ Talán tévedés volt.+ 13  Aztán fogjátok a testvéreteket, keljetek fel, és menjetek vissza ahhoz az emberhez. 14  Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember,+ és szabadon bocsássa másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem gyermekeimet, hát elveszítem!”+ 15  Vették hát a férfiak az ajándékot, és a pénz kétszeresét vitték magukkal, valamint Benjámint. És felkeltek, útnak indultak Egyiptomba, majd József elé álltak.+ 16  Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: „Hozd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le állatokat, és készítsd el azokat,+ mert ezek a férfiak velem esznek délben!” 17  A férfi rögtön úgy is tett, amint József mondta,+ és elvitte ezeket a férfiakat József házába. 18  Ám elfogta őket a félelem, amiért József házába vitték őket,+ és ezt mondták: „A miatt a pénz miatt hoztak minket ide, ami visszakerült korábban a zsákjainkba, hogy nekünk rontsanak, ránk támadjanak, és rabszolgává tegyenek minket a szamarainkkal együtt!”+ 19  Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál, 20  ezt mondva: „Bocsásson meg, uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk.+ 21  De amikor a szálláshelyünkre+ értünk, és kinyitottuk zsákjainkat, ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában a pénzünk teljes összegében. Most tehát vissza szeretnénk ezt adni a saját kezünkkel.+ 22  Még több pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki helyezte zsákjainkba a pénzünket.”+ 23  Az ekkor ezt mondta: „Minden rendben, ne féljetek.+ A ti Istenetek, a ti atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba.+ A ti pénzetek először hozzám került.” Azután kihozta hozzájuk Simeont.+ 24  Majd a férfi bevitte őket József házába, és vizet adott nekik, hogy megmoshassák lábukat,+ és takarmányt adott a szamaraiknak.+ 25  Ők pedig előkészítették az ajándékot+, mire József délben megjött, mert hallották, hogy majd ott esznek kenyeret.+ 26  Amikor József bement a házba, akkor bevitték neki a kezükben lévő ajándékot a házba, és földre borultak előtte.+ 27  József ezután kérdezősködött hogylétük felől:+ „Jól van az édesapátok, az az idős ember, akiről beszéltetek? Még életben van?”+ 28  Erre ők így feleltek: „Szolgád, a mi apánk jól van. Még él.” Utána meghajoltak és leborultak.+ 29  Amikor felemelte szemét, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát,+ ezt kérdezte: „Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?”+ Majd ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét,+ fiam.” 30  József ekkor elsietett, mert megindult a legbensőbb érzéseiben öccse iránt,+ ezért helyet keresett, ahol sírhat; bevonult hát egy belső szobába, és ott kisírta magát.+ 31  Utána megmosta arcát, kiment, és uralkodva magán+ ezt mondta: „Tálaljátok az ételt!”+ 32  És külön tálaltak neki, és külön azoknak is, és az egyiptomiaknak is, akik vele ettek; ugyanis az egyiptomiak nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos az egyiptomiaknak.+ 33  Leültették őket eléje, az elsőszülöttet az elsőszülöttségi jog szerint,+ a legkisebbet pedig a legkisebbnek járó szerint, és azok csodálkozva néztek egymásra. 34  És maga elől küldte nekik az adagjukat, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek.+ Ők pedig vele együtt lakmároztak és ittak megelégedésig.+

Lábjegyzetek