Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Mózes 32:1–32

32  Jákob is útnak indult, és ekkor találkoztak vele Isten angyalai.+  Jákob amint meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!”+ Ezért Mahanaimnak+ nevezte el azt a helyet.  Jákob azután követeket küldött+ maga előtt Ézsauhoz, az ő bátyjához Szeir+ földjére, Edom mezejére+,  és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az én uramnak+, Ézsaunak: »Ezt mondta a te szolgád, Jákob: ,Lábánnál laktam jövevényként, és hosszú ideig, egészen mostanáig nála voltam.+  Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim,+ és azért szeretnék üzenetet küldeni az én uramnak, hogy kegyet találjak a szemedben.’«”+  Idővel a hírnökök visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz; már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele.”+  Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett,+ ezért szétválasztotta a vele levő népet, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra,+  és ezt mondta: „Ha Ézsau az egyik táborhoz ér, és rátámad, akkor marad még egy tábor, amely megmenekül.”+  Jákob azután ezt mondta: „Ó, én atyámnak, Ábrahámnak Istene, és én atyámnak, Izsáknak Istene,+ ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«,+ 10  nem vagyok méltó mindarra a szerető-kedvességre és mindarra a hűségre, melyet te mutattál ki szolgád iránt,+ hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, s most már két táborrá lettem.+ 11  Szabadíts meg, kérlek,+ az én bátyám kezéből, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem,+ meg az anyát a gyermekekkel együtt. 12  És te, te mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, megsokasítom a te magodat, és olyan lesz, mint a tenger homokszemei, melyeket nem lehet megszámolni, olyan sok.«”+ 13  És ott töltötte Jákob azt az éjszakát. Majd abból, ami a keze ügyében volt, ajándékot választott Ézsaunak, a bátyjának:+ 14  kétszáz nőstény kecskét és húsz kecskebakot, kétszáz anyajuhot és húsz kost, 15  harminc szoptatós tevét és azok kicsinyeit, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és még tíz kifejlett szamarat.+ 16  Aztán a szolgáinak adta, egyik nyájat a másik után, és elmondta szolgáinak: „Keljetek át előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között.”+ 17  Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«, 18  akkor mondd ezt: »A te szolgádé, Jákobé. Ajándék ez,+ melyet az én uramnak, Ézsaunak küld,+ s íme, ő maga is jön utánunk.«” 19  És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele.+ 20  És még mondjátok ezt is: »Itt jön a te szolgád, Jákob utánunk.«”+ Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal,+ mely előttem megy, és utána majd meglátom az arcát. Talán kedvesen fogad.”+ 21  Az ajándék tehát előtte ment át, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.+ 22  Később, még aznap éjjel felkelt, fogta két feleségét+ és a két szolgálóját+, valamint tizenegy fiúgyermekét+, és átkelt a Jabbók+ gázlón. 23  Fogta tehát és átvitte őket a völgyön*+, majd átvitte mindenét, amije volt. 24  Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi tusakodni kezdett vele hajnalhasadtáig.+ 25  Amikor az látta, hogy nem győzte le,+ megérintette csípőjének forgócsontját; és Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben tusakodott a férfival.+ 26  Utána ezt mondta: „Bocsáss el, mert már feljött a hajnal.” Erre Jákob ezt mondta: „Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz.”+ 27  Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?”, mire ő így felelt: „Jákob.” 28  Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek,+ mert Istennel és emberekkel küzdöttél,+ és végül győztél.” 29  Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet.” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?”+ És ott megáldotta őt. 30  Jákob ezért Penielnek+ nevezte el azt a helyet, mert ahogy ő mondta: „Láttam Istent szemtől szemben, mégis megszabadult az én lelkem.”+ 31  És ráragyogott a nap, amint átkelt Pénuelnél, a csípőjére pedig sántított.+ 32  Ezért nem eszik Izrael fiai mind a mai napig a csípőidegnél levő inat, amely a csípőízület gödrén van, mert megérintették Jákob csípőjének a forgócsontját a csípőidegnél levő ínnál.+

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.