Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Mózes 31:1–55

31  Idővel Jákob meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: „Jákob elvett mindent, ami az apánké volt, és abból gyűjtötte minden gazdagságát, ami az apánké volt.”+  És amikor Jákob Lábán arcára tekintett, látta, hogy már nem olyan iránta, mint korábban volt.+  Jehova végül ezt mondta Jákobnak: „Térj vissza atyáid és rokonaid földjére,+ és én veled maradok.”+  Jákob ekkor elküldött valakit, s kihívatta Ráhelt és Leát a mezőre a nyájához,  és ezt mondta nekik: „Látom apátok arcát, hogy már nem olyan irántam, mint korábban volt;+ pedig az én apám Istene volt velem.+  Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.+  Apátok viszont kijátszott engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet, de Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.+  Ha azt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; ha pedig azt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett.+  Így vette el Isten apátok nyáját, és adta nekem.+ 10  Végül amikor eljött a nyáj felhevülésének ideje, felemeltem szemem, és ezt láttam álomban:+ a nyájat hágó kecskebakok csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.+ 11  Akkor az igaz Isten angyala ezt mondta nekem az álomban: »Jákob!« Mire én így feleltem: »Itt vagyok.«+ 12  Ő így folytatta: »Emeld fel szemedet, kérlek, és lásd meg, hogy a nyájat hágó összes kecskebak csíkos, pettyes és foltos, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled.+ 13  Én vagyok annak a Bételnek+ az igaz Istene, ahol felkentél egy oszlopot,+ és ahol fogadalmat tettél+ nekem. Most azért kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!«”+ 14  Ráhel és Lea erre ezt mondták neki: „Vajon van még részünk és örökségünk apánk házában?+ 15  Vajon nem idegeneknek tart bennünket, hiszen eladott minket, sőt az értünk adott pénzt emészti folyamatosan?+ 16  Mert minden gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a gyermekeinké.+ Most tehát tégy meg mindent, amit Isten mondott neked.”+ 17  Jákob ekkor fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,+ 18  s elhajtotta egész nyáját, minden vagyonát, amit gyűjtött,+ a szerzett nyájat, melyet Paddán-Arámban gyűjtött, hogy Izsákhoz, az apjához menjen Kánaán földjére.+ 19  Lábán pedig elment a juhait nyírni. Ezalatt Ráhel ellopta apjának a terafim bálványait+. 20  Jákob pedig rászedte a szír Lábánt, mert nem mondta meg neki, hogy szökni akar. 21  Megszökött tehát, felkelt, és átkelt a Folyón+ mindenével, amije volt. Utána Gileád+ hegyvidéke felé fordította arcát. 22  Később, a harmadik napon megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött. 23  Akkor Lábán maga mellé vette testvéreit, és hétnapi járóföldön át üldözte+, s végül beérte Gileád hegyvidékén. 24  Ekkor Isten éjjel álomban+ eljött a szír+ Lábánhoz, és ezt mondta neki: „Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!”+ 25  Lábán tehát utolérte Jákobot, amikor Jákob épp sátrat vert a hegyen, és Lábán is tábort ütött testvéreivel Gileád hegyvidékén. 26  Lábán ekkor ezt mondta Jákobnak: „Mit tettél, hogy rászedtél engem, és mint karddal szerzett foglyokat vitted el a lányaimat?+ 27  Miért kellett titkon elszöknöd, s rászedned engem, nem mondva meg, hogy elbocsáthassalak vigasságban énekszóval+, tamburinnal és hárfával?+ 28  Nem engedted meg nekem, hogy megcsókoljam a gyermekeimet és a lányaimat.+ Most ostobán cselekedtél. 29  Van erő a kezemben, hogy kárt okozzak nektek,+ de atyáitok Istene beszélt velem múlt éjjel, és ezt mondta: »Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!«+ 30  De ha most csakugyan azért mentél el, mert olyannyira epekedsz apád háza után, akkor miért loptad el az isteneimet+?” 31  Jákob erre így felelt Lábánnak: „Ez azért volt, mert féltem.+ Azt mondtam magamban: »Még elszakítanád tőlem a lányaidat.« 32  Akinél pedig megtalálod az isteneidet, ne éljen az.+ Testvéreink előtt vizsgáld meg te magad, mi van nálam, és vidd el azokat!”+ Jákob azonban nem tudta, hogy Ráhel lopta el őket.+ 33  Lábán tehát bement Jákob sátrába, Lea sátrába, és a két rabszolganő+ sátrába, de nem találta meg azokat. Végül kijött Lea sátrából, és ment Ráhel sátrába. 34  Ráhel addigra fogta a terafim bálványokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg. 35  Ráhel ekkor ezt mondta apjának: „Ne gyúljon harag az én uram+ szemében, amiért nem tudok felkelni előtted, mert az asszonyoknál szokásos dolog+ van velem.” Az pedig alaposan kereste a terafim bálványokat+, de nem találta meg azokat. 36  Jákob pedig haragra gerjedt,+ és veszekedni kezdett Lábánnal, és Jákob feleletként ezt mondta Lábánnak: „Mi a vétkem,+ s mi a bűnöm, hogy ily hevesen üldözöl?+ 37  Most, hogy már átkutattad mindenemet, mit találtál köztük, ami a te házadba való?+ Tedd ide az én testvéreim és a te testvéreid+ elé, és azok ítéljenek kettőnk között.+ 38  Immár húsz éve vagyok nálad. Anyajuhaid és nőstény kecskéid nem vetéltek el,+ s nyájad kosait sosem ettem meg. 39  Egyetlen szétszaggatott állatot sem vittem hozzád.+ Én magam álltam a veszteséget. A nappal lopottat és az éjjel lopottat mind az én kezemből követelted.+ 40  Engem emésztett nappal a hőség, éjjel pedig a hideg, és az álom is kerülte a szememet.+ 41  Már húsz éve, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy évet szolgáltam két lányodért, és hat évet a nyájadért, s te tízszer is megváltoztattad a béremet.+ 42  Ha apám Istene,+ Ábrahám Istene, az, akit Izsák retteg,+ nem lett volna velem, akkor most üres kézzel küldtél volna el. Látta Isten az én nyomorúságomat és kezem fáradozását, és megfeddett téged a múlt éjjel.”+ 43  Lábán ekkor így felelt Jákobnak: „A leányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, és a nyáj az én nyájam; mindaz, amit látsz, az enyém és a lányaimé. Mit tehetek ma ellenük és e gyermekek ellen, akiket ők szültek? 44  Most pedig gyere, kössünk szövetséget,+ én és te, s legyen ez bizonyságul+ köztem és közted.” 45  Jákob ekkor fogott egy követ, és felállította oszlopnak.+ 46  Majd Jákob ezt mondta testvéreinek: „Szedjetek köveket!” És ők elmentek köveket szedni, és halomba rakták.+ Utána pedig ott ettek a halmon. 47  És Lábán ezt Jegár-Sahadutának nevezte el, Jákob pedig Gálednek. 48  Ezt mondta Lábán: „Ez a halom bizonyság ma köztem és közted.” Ezért nevezte el Gálednek+ 49  és Az Őrtoronynak, mert ahogy mondta: „Őrködjön köztem és közted Jehova, amikor nem látjuk egymást.+ 50  Ha sanyargatod lányaimat,+ és ha lányaimon kívül is veszel feleségeket, bár nincs ember velünk, de meglásd: Isten a tanú köztem és közted!”+ 51  Lábán ezt mondta még Jákobnak: „Itt van ez a halom, és ez az oszlop, amelyeket emeltem közöttem és közötted. 52  Ez a halom bizonyság, és az oszlop+ is arról tanúskodik, hogy én nem megyek el e halom mellett ellened, és te sem mész el e halom és ez oszlop mellett ellenem ártó szándékkal.+ 53  Ábrahám istene+ és Náhor+ istene ítéljen közöttünk, az ő atyjuknak istene.” Jákob azonban arra esküdött, akit atyja, Izsák retteg.+ 54  Utána Jákob áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta testvéreit, hogy egyenek kenyeret+. Ők pedig ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55  Lábán azonban már kora reggel felkelt, megcsókolta gyermekeit és lányait,+ s megáldotta+ őket. Majd Lábán útnak indult, hogy visszatérjen a saját helyére+.

Lábjegyzetek