Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Mózes 22:1–24

22  Ezek után történt, hogy az igaz Isten próbára tette+ Ábrahámot, s ezért így szólt hozzá: „Ábrahám!”, mire ő így felelt: „Itt vagyok!”+  Majd így folytatta: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz,+ Izsákot+. Menj el Mórija+ földjére, és mutasd be égő felajánlásként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök+ neked.”  Ábrahám erre kora reggel fölkelt, fölnyergelte szamarát, maga mellé vette két legényét és Izsákot, a fiát;+ és fát hasogatott az égő felajánláshoz. Akkor felkelt, és útnak indult arra a helyre, melyet az igaz Isten kijelölt neki.  Ábrahám a harmadik napon felemelte a szemét, és meglátta a helyet a távolból.  Ábrahám ekkor ezt mondta legényeinek+: „Maradjatok itt a szamárral, én és a fiú pedig fel akarunk menni oda, hogy imádatot mutassunk be,+ és utána visszatérünk hozzátok.”  Ábrahám ezután fogta az égő felajánláshoz való fát, feltette Izsákra, a fiára,+ ő maga pedig a tüzet és az ölőkést vitte a kezében, és továbbmentek ketten együtt.+  Izsák akkor így szólt Ábrahámhoz, az apjához: „Apám!”+ Az így felelt: „Itt vagyok, fiam!”+ Ő így folytatta: „Itt van a tűz és a fa, de hol van az égő felajánláshoz való juh+?”  Ábrahám erre ezt mondta: „Isten majd gondoskodni fog magának az égő felajánláshoz való juhról+, fiam.” És mentek együtt tovább.  Végül elérték a helyet, amelyet az igaz Isten jelölt ki Ábrahámnak, és ő ott oltárt épített,+ majd szép rendben rátette a fát; megkötözte fiának, Izsáknak a kezét-lábát, és az oltárra tette őt, a farakás tetejére.+ 10  Ábrahám akkor kinyújtotta kezét, és fogta az ölőkést, hogy megölje a fiát.+ 11  Ám Jehova angyala kiáltott neki az egekből, ezt mondva:+ „Ábrahám, Ábrahám!”, mire ő így felelt: „Itt vagyok!” 12  Az angyal így folytatta: „Ne nyújtsd ki kezed a fiú ellen, és ne tégy ellene semmit sem,+ mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, mert nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet.”+ 13  Ábrahám ekkor fölemelte szemét, és látta, hogy mélyen lent a bozótban fennakadt egy kos a szarvánál fogva. Ábrahám odament, fogta a kost, és bemutatta égő felajánlásként a fia helyett.+ 14  És Ábrahám Jehova-Jirének nevezte el azt a helyet. Ezért szokták ma mondani: „Jehova gondoskodni fog az ő hegyén.”+ 15  Jehova angyala másodszor is szólt az egekből Ábrahámhoz, 16  ezt mondva: „»Én magamra esküszöm+ — ez Jehova kijelentése —, hogy amiért így cselekedtél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,+ 17  bizony megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat, mint az egek csillagait, és mint a homokszemeket a tengerparton;+ és a te magod birtokba veszi ellenségeinek a kapuját.+ 18  És a te magod+ által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgattál a szavamra.«”+ 19  Ábrahám ezután visszatért legényeihez, felkeltek, és együtt mentek Beér-Sebába+; és Ábrahám továbbra is Beér-Sebában lakott. 20  Ezek után történt, hogy hírt vittek Ábrahámnak: „Íme, Milka+ is szült fiúkat Náhornak+, a testvérednek: 21  Úct, az elsőszülöttjét, és Búzt+, annak öccsét, majd Kemuelt, Arám apját, 22  valamint Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuelt+.” 23  Betuel nemzette Rebekát+. Ezt a nyolc gyermeket szülte Milka Náhornak, Ábrahám testvérének. 24  Náhornak volt egy ágyasa is, akinek a neve Reúma. Idővel ő is szült: Tebáhot, Gahamot, Tahást és Maákát+.

Lábjegyzetek