Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Királyok 8:1–66

8  Akkor Salamon+ egybegyűjtötte+ Izrael véneit+, Izrael fiainak minden törzsfőjét+, atyai fejedelmeiket+ Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját+ Dávid városából+, vagyis Sionból+.  Egybegyűlt hát Izrael minden embere Salamon királyhoz az ünnep idején,+ etánim holdhónapban, vagyis a hetedik hónapban.+  Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a papok fölvették+ a ládát+,  aztán fölvitték Jehova ládáját és a találkozás+ sátorát+ és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták+ fölvitték ezeket.+  Salamon király és vele együtt Izrael egész közössége, azok, akik a megállapodás szerint összegyűltek hozzá, ott voltak a láda előtt. Juhokat és marhákat áldoztak,+ olyan sokat, hogy nem is lehetett számba venni vagy megszámlálni.+  A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját+ a helyére,+ a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok+ szárnyai alá.  A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy felülről befedték a kerubok a ládát és annak rúdjait.+  A rudak+ azonban hosszúak voltak, így a rudak végét látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak. Mind a mai napig ott vannak.+  Semmi nem volt a ládában, csak a két kőtábla+, amelyet Mózes tett bele+ a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött+ Izrael fiaival az Egyiptom földjéről való kijövetelük idején.+ 10  Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szent helyről, a felhő+ betöltötte Jehova házát. 11  A papok+ a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy végezzék szolgálatukat,+ mert Jehova dicsősége+ betöltötte Jehova házát.+ 12  Salamon ekkor így szólt: „Maga Jehova mondta, hogy a sűrű homályban kíván lakni.+ 13  Sikeresen fölépítettem neked egy házat fenséges lakóhelyül,+ szilárd helyet,+ hogy ott lakozz időtlen időkig.”+ 14  A király akkor arccal a nép felé fordult, megáldotta+ Izrael egész gyülekezetét, és közben Izrael egész gyülekezete állt. 15  És így szólt: „Áldott Jehova,+ Izrael Istene, aki saját szájával beszélt apámhoz, Dávidhoz+, és saját keze által teljesítette,+ ezt mondva: 16  »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam+ várost, hogy házat+ építsenek ott, és ott maradjon a nevem+; ám kiválasztom Dávidot népem, Izrael fölé.«+ 17  Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének.+ 18  Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Mivel szíved vágya volt, hogy házat építs nevemnek, jót cselekedtél, hiszen szíved vágya volt.+ 19  Csakhogy nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik. Ő építi meg a házat nevemnek.«+ 20  Jehova valóra váltotta kimondott szavát+, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe lépjek, és Izrael trónján üljek,+ amint megmondta Jehova, és megépítsem a házat Jehova, Izrael Istene nevének,+ 21  és helyet készítsek ott a ládának, ahol Jehova szövetsége+ van, amelyet ősatyáinkkal kötött, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.” 22  És Salamon odaállt Jehova oltára+ elé, Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta kezeit az egek felé.+ 23  Azután így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene!+ Nincs hozzád fogható Isten+ sem fenn az egekben, sem lenn a földön, aki megtartod a szövetséget és a szerető-kedvességet+ szolgáid iránt+, akik teljes szívükkel színed előtt járnak;+ 24  aki beváltottad szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit ígértél neki: saját száddal ígérted meg, és saját kezeddel teljesítetted, amint a mai napon is van.+ 25  Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit megígértél neki, ezt mondva: »Nem vész ki tőled a férfi színem elől, aki Izrael trónján üljön,+ feltéve, hogy fiaid ügyelni fognak útjukra azzal, hogy színem előtt járnak, mint ahogy te is színem előtt jártál.« 26  Most tehát, ó, Izrael Istene, kérlek, legyen megbízható az ígéreted,+ amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél. 27  De vajon csakugyan a földön lakozik Isten?+ Íme, az egek,+ igen, az egeknek egei+ sem tudnak befogadni téged;+ hát mennyivel kevésbé ez a ház,+ amelyet én építettem! 28  Fordulj hát szolgád imája+ felé, és kegyedért való könyörgése felé,+ ó, Jehova Istenem, hogy meghallgasd az esdeklő kiáltást, és az imát, amellyel színed előtt imádkozik ma a te szolgád;+ 29  hogy éjjel-nappal nyitva tartsd a szemed+ e ház fölött, a hely fölött, amelyről azt mondtad: »Ott lesz az én nevem«,+ hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.+ 30  Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek a kegyedért való könyörgését+, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik. Halld meg lakhelyeden, az egekben.+ Halld meg, és bocsáss meg!+ 31  Ha vétkezik valamelyik ember az embertársa ellen,+ az pedig átok terhével járó esküre kötelezi, hogy kitegye őt az átoknak,+ és ő az átok terhe alatt eljön oltárod elé ebben a házban, 32  akkor te halld meg az egekből, és cselekedj. Ítéld meg szolgáidat azzal, hogy gonosznak jelented ki a gonoszt, saját fejére hárítva útját,+ és igazságosnak jelented ki az igazságost,+ megjutalmazva őt igazságossága szerint.+ 33  Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől,+ mert folyton vétkezett ellened,+ de hozzád tér+, és magasztalja nevedet,+ imádkozik+ és kegyedért könyörög hozzád ebben a házban,+ 34  akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét,+ és hozd vissza+ őket a földre, amelyet ősatyáiknak adtál.+ 35  Ha bezárul az ég, és nincs eső,+ mert folyton vétkeztek+ ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva,+ magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert sanyargattad őket,+ 36  akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg szolgáidnak, igen, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te megtanítod+ őket a jó útra, amelyen járniuk kell;+ adj esőt+ földedre, amelyet örökségül adtál népednek. 37  Ha éhínség+ tör ki az országban, ha járványos betegség+ lesz, ha perzselő hőség, üszög+, sáskák+, csótányok+ támadnak, ha ellenségük ostrom alá veszi őket kapuik földjén — bármi csapás, bármi betegség legyen is —, 38  bármilyen imát+ mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön+ is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael,+ mert mindegyikük ismeri a szívét ért csapást,+ és bizony kitárják kezeiket e ház felé,+ 39  akkor te halld meg az egekből,+ szilárd lakhelyedről,+ és bocsáss meg+! Cselekedj,+ és fizess meg kinek-kinek minden útja szerint,+ mert ismered a szívét+ (mert egyedül te ismered jól az emberek minden fiának szívét+); 40  hogy féljenek+ téged minden napon, amíg csak élnek annak a földnek a színén, amelyet ősatyáinknak adtál.+ 41  Az idegent is,+ aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, és aki eljön messze földről a neved miatt+ 42  (mert hallani fognak nagy nevedről,+ erős kezedről+ és kinyújtott karodról), és eljön, és imádkozik e ház felé fordulva,+ 43  őt is hallgasd meg az egekből, szilárd lakhelyedről,+ és tedd meg mindazt, amiért hozzád kiált az idegen;+ hogy a föld összes népe megismerje nevedet,+ hogy ugyanúgy féljenek téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.+ 44  Ha néped hadba vonul+ ellensége ellen az úton, amelyen elküldöd,+ és imádkozik+ Jehovához a város felé fordulva, amelyet választottál,+ és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,+ 45  akkor halld meg az egekből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.+ 46  Ha vétkeznek ellened+ (mert nincs ember, aki ne vétkezne+), és bizony haragra gerjedsz miattuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és foglyul ejtőik fogságba viszik őket az ellenség földjére, messzire vagy közelre,+ 47  de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket,+ és megtérnek,+ és kegyedért könyörögnek hozzád+ foglyul ejtőik földjén,+ ezt mondva: »Vétkeztünk+, hibáztunk+ és gonoszul cselekedtünk«,+ 48  és valóban visszatérnek hozzád teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád földjük felé fordulva, amelyet ősatyáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,+ 49  akkor halld meg az egekből, szilárd lakhelyedről+ imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.+ 50  Bocsáss meg+ népednek, amely vétkezett ellened,+ és bocsásd meg minden törvényszegését,+ amelyet elkövetett ellened.+ Tedd őket szánalmat érdemlővé+ foglyul ejtőik előtt, és szánják meg őket 51  (hiszen a te néped és a te örökséged ők,+ akiket kihoztál Egyiptomból,+ a vaskemence+ belsejéből), 52  hogy szemeid nyitva legyenek, figyelve a te szolgád kérésére és néped, Izrael kérésére,+ amellyel kegyedért könyörögnek, meghallgatva őket mindenben, amiért hozzád kiáltanak.+ 53  Mert te különítetted el őket örökségedül a föld minden népe közül,+ amint megmondtad szolgád, Mózes által,+ amikor kihoztad ősatyáinkat Egyiptomból, ó, legfőbb Úr, Jehova!” 54  És történt, hogy amikor Salamon elmondta Jehovának mindezt az imát és a kegyéért való könyörgést, fölkelt Jehova oltára elől, térdelő helyzetéből,+ amelyben az egek felé tárta kezeit.+ 55  Fölállt,+ majd fennhangon megáldotta+ Izrael egész gyülekezetét, így szólva: 56  „Áldott legyen Jehova,+ aki nyugvóhelyet adott népének, Izraelnek, egészen úgy, ahogy ígérte!+ Egyetlen szó sem hiúsult meg+ minden jó ígéretéből, amelyet szolgája, Mózes által tett.+ 57  Legyen velünk Jehova Istenünk,+ mint ahogy ősatyáinkkal volt!+ Ne távozzon el tőlünk, és ne hagyjon el minket,+ 58  hanem hajtsa magához szívünket,+ hogy járjunk minden útján,+ és megtartsuk parancsolatait+, rendelkezéseit+ és bírói döntéseit+, amelyeket parancsként adott ősatyáinknak. 59  Ezek a szavaim pedig, amelyekkel kegyért könyörögtem Jehova előtt, legyenek közel+ Jehova Istenünkhöz éjjel-nappal, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot népének, Izraelnek nap nap után+ a szükségnek megfelelően; 60  hadd tudja meg a föld minden népe,+ hogy Jehova az igaz Isten!+ Nincs másik.+ 61  Legyen a szívetek teljes+ Jehova Istenünk iránt, azáltal hogy rendelkezései szerint jártok, és megtartjátok parancsolatait, mint a mai napon.” 62  Ekkor a király és vele együtt az egész Izrael nagy áldozatot ajánlott fel Jehova előtt.+ 63  Salamon közösségi áldozatokat+ ajánlott fel, amelyeket fel kellett ajánlania Jehovának, huszonkétezer marhát, százhúszezer juhot,+ hogy a király és Izrael minden fia felavassa+ Jehova házát. 64  Azon a napon a királynak föl kellett szentelnie a Jehova háza előtti udvar középső részét,+ mert ott kellett bemutatnia az égő áldozatot, a gabonafelajánlást és a közösségi áldozatok kövérjét; a Jehova színe előtt levő rézoltár+ ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy befogadja az égő áldozatot, a gabonafelajánlást és a közösségi áldozatok kövérjét+. 65  Salamon akkor megtartotta az ünnepet,+ és vele együtt egész Izrael, egy nagy gyülekezet+ Hamát szélétől+ egészen az Egyiptom-völgyig*+, Jehova Istenünk előtt, hét napig és újabb hét napig:+ tizennégy napig. 66  A nyolcadik napon elbocsátotta a népet.+ Azok pedig áldották a királyt, és elmentek otthonaikba örvendezéssel+ és vidám szívvel+ mindazon jó miatt+, amit Jehova tett szolgájáért, Dávidért és népéért, Izraelért.

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.