Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia | A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA (2003-AS KIADÁS) Lásd a 2017-es átdolgozott kiadást

1Királyok 3:1–28

3  És Salamon házassági szövetségre lépett+ a fáraóval, Egyiptom királyával. Elvette a fáraó leányát+, és bevitte őt Dávid városába+, hogy ott legyen addig, amíg be nem fejezi a maga házának+, Jehova házának+ és a Jeruzsálemet körülvevő falnak az építését.+  Csakhogy a nép a magaslatokon áldozott,+ mert nem épült még ház Jehova nevének mindazokig a napokig.+  Salamon pedig továbbra is szerette+ Jehovát, apjának, Dávidnak a rendeletei szerint járva,+ de rendszeresen a magaslatokon+ áldozott, és ott füstölögtetett felajánlásokat.  A király tehát Gibeonba+ ment, hogy ott áldozzon, mert az volt a nagy magaslat.+ Ezer égő áldozatot ajánlott fel Salamon azon az oltáron.+  Gibeonban Jehova megjelent+ Salamonnak álomban+ éjjel, és így szólt hozzá Isten: „Kérj, mit adjak neked?”+  Salamon erre ezt mondta: „Te nagy szerető-kedvességgel bántál+ szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, mivel igazságban, igazságosságban,+ szívének irántad való egyenességében járt előtted; és továbbra is megőrizted iránta ezt a nagy szerető-kedvességet, így fiút adtál neki, hogy a trónján üljön, amint a mai napon is van.+  Most pedig, Jehova Istenem, te tetted szolgádat királlyá apám, Dávid helyébe, én pedig csak kicsiny gyermek vagyok.+ Nem tudom, hogyan kell kimenni és bejönni.+  Szolgád a néped között van, melyet kiválasztottál:+ nagyszámú nép ez, amelyet nem lehet megszámlálni vagy számba venni sokasága miatt.+  Adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy ítélhesse+ népedet, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között;+ hiszen ki képes ítélni+ ezt a te nehéz népedet?”+ 10  És kedves volt Jehova szemében, hogy Salamon ezt kérte.+ 11  Isten akkor ezt mondta neki: „Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak sok napot, nem kértél magadnak gazdagságot+ sem, nem kérted ellenségeid lelkét sem, hanem értelmet kértél magadnak a bírói ügyek meghallgatásához,+ 12  íme, én szavaid szerint fogok cselekedni.+ Íme, bölcs és értelmes szívet adok neked,+ hogy hozzád hasonló nem volt előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.+ 13  Azt is megadom neked, amit nem kértél,+ gazdagságot is,+ dicsőséget is, úgyhogy nem lesz hozzád hasonló senki a királyok között, amíg csak tartanak napjaid.+ 14  Ha útjaimon jársz, megtartva rendelkezéseimet+ és parancsolataimat, ahogy apád, Dávid járt,+ akkor napjaidat is meghosszabbítom.”+ 15  Amikor aztán Salamon fölébredt+, íme, álom volt ez! Akkor elment Jeruzsálembe, és megállt Jehova szövetségének ládája+ előtt. Égő áldozatokat ajánlott fel, és közösségi+ felajánlásokat mutatott be, és lakomát rendezett+ minden szolgájának+. 16  Abban az időben bement két prostituált nő+ a királyhoz, és megálltak előtte.+ 17  Az egyik asszony akkor ezt mondta: „Bocsáss meg, uram!+ Én és ez az asszony e g y házban lakunk, így aztán a közelében szültem a házban. 18  A szülésem utáni harmadik napon történt, hogy ez az asszony is szült. Együtt voltunk. Senki idegen nem volt velünk a házban, senki, csak mi ketten voltunk a házban. 19  Később ennek az asszonynak a fia meghalt éjjel, mert ráfeküdt. 20  Így hát fölkelt az éjszaka közepén, elvette mellőlem a fiamat, amíg a te rabszolgaleányod aludt, majd a saját kebléhez fektette; az ő halott fiát pedig odafektette a keblemhez. 21  Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam+ a fiamat, íme, halott volt! Jobban megnéztem őt reggel, és íme, nem is az én fiam volt, akit szültem.” 22  A másik asszony azonban így szólt: „Nem, hanem az én fiam az élő, és a te fiad a halott!” Közben az első asszony ezt mondogatta: „Nem, hanem a te fiad a halott, és az én fiam az élő.” És egyre csak beszéltek a király előtt.+ 23  A király végül így szólt: „Az egyik ezt mondja: »Ez az én fiam, az élő, és a te fiad a halott!«, a másik meg azt mondja: »Nem, hanem a te fiad a halott, és az én fiam az élő!«” 24  Így folytatta a király:+ „Hozzatok nekem egy kardot.” Odavitték hát a kardot a király elé. 25  Akkor így szólt a király: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak.” 26  Erre az az asszony, akié az élő fiú volt, rögtön ezt mondta a királynak (mert megindult benső érzéseiben+ a fia iránt+, azért ezt mondta): „Bocsáss meg,+ uram! Adjátok neki az élő gyermeket! Ne, ne öljétek meg!” Közben az a másik asszony így beszélt: „Se az enyém, se a tiéd! Vágjátok csak ketté!”+ 27  A király akkor megszólalt, és ezt mondta: „Adjátok amannak az élő gyermeket! Meg ne öljétek! Ő az anyja.” 28  És egész Izrael hallott a bírói döntésről,+ melyet a király hozott, és félni kezdték a királyt,+ mert látták, hogy Isten bölcsessége+ van benne a bírói döntés végrehajtásához.

Lábjegyzetek