Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Királyok 22:1–53

22  És három éven át úgy éltek, hogy nem volt háború Szíria és Izrael között.  A harmadik évben aztán az történt, hogy Josafát+, Júda királya lement Izrael királyához.  Akkor Izrael királya így szólt a szolgáihoz: „Tudjátok ti azt, hogy Rámót-Gileád+ hozzánk tartozik? Mi meg csak tétovázunk, és nem vesszük ki Szíria királyának kezéből.”  Aztán ezt mondta Josafátnak: „Eljössz-e velem a harcba Rámót-Gileádba?”+ Josafát erre így szólt Izrael királyához: „Én éppúgy, mint te. Az én népem éppúgy, mint a te néped.+ Lovaim éppúgy, mint lovaid.”  De Josafát még ezt is mondta Izrael királyának: „Kérlek, mindenekelőtt tudakold meg+ Jehova szavát.”  Izrael királya tehát egybegyűjtötte a prófétákat,+ mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjek-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok így kezdtek beszélni: „Menj fel,+ és Jehova a király kezébe adja azt.”  Ám Josafát ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája? Akkor tudakozódjunk általa is.”+  Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát,+ de én bizony gyűlölöm őt,+ mert nem jót prófétál rólam, hanem rosszat+ — Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”+  Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt,+ és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”+ 10  Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a maguk trónján királyi ruhába öltözötten,+ Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn. A próféták meg mindnyájan próféta módjára viselkedtek előttük.+ 11  Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova:+ »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«”+ 12  Az összes többi próféta is ekképpen prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és járj sikerrel! Jehova kétségkívül a király kezébe adja azt.”+ 13  A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, beszélt vele, és ezt mondta: „Nézd csak! A próféták szavai egyhangúlag jót ígérnek a királynak. Kérlek, a te szavad is olyan legyen, mint bármelyikük szava, és mondjál jót!”+ 14  Mikája azonban így szólt: „Él Jehova,+ hogy amit Jehova mond nekem, azt fogom mondani.”+ 15  Akkor odament a királyhoz, a király pedig így szólt hozzá: „Mikája, elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileádba, vagy mondjunk le róla?” Ő mindjárt ezt mondta neki: „Menj fel, és járj sikerrel; Jehova kétségkívül a király kezébe adja azt.”+ 16  A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor eskesselek meg, hogy ne mondj nekem Jehova nevében mást, csak azt, ami az igazság?”+ 17  Erre ezt mondta: „Bizony az izraelitákat mind szétszórva+ látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk.+ És Jehova ezt mondta: »Nincsenek ezeknek uraik. Menjen vissza ki-ki a házába békében.«”+ 18  Izrael királya azután így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Nem jót, hanem rosszat prófétál rólam.«”+ 19  Ő pedig így folytatta: „Halld hát Jehova szavát:+ Látom, amint Jehova a trónján ül,+ és az egek egész serege ott áll mellette jobbján és balján.+ 20  És Jehova így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, hogy felmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik amúgy szólt.+ 21  Végül aztán előlépett egy szellem+, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova ekkor megkérdezte tőle: »Mivel?«+ 22  »Elmegyek — mondta —, és megtévesztő szellem leszek minden prófétájának szájában.«+ Ő így szólt: »Te fogod rászedni, sőt a győztes is te leszel.+ Menj, és tegyél így!«+ 23  És most íme, Jehova megtévesztő szellemet tett mindezen prófétáidnak szájába,+ ugyanakkor Jehova veszedelmet mondott ki rád.”+ 24  Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte+ Mikáját, és ezt mondta: „Na és milyen úton ment el tőlem Jehova szelleme, hogy veled beszéljen?”+ 25  Mikája erre így felelt: „Íme, meglátod majd, milyen úton, azon a napon, amikor bemész a legbelső+ szobába, hogy elrejtőzz.”+ 26  Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogd Mikáját, és vezesd vissza Ámonhoz, a város vezetőjéhez, és Joáshoz, a király fiához.+ 27  Így szólj: »Ezt mondja a király:+ ,Vessétek ezt a fogházba,+ és szűken mérjétek neki a kenyeret+ és a vizet, míg meg nem jövök békében.’«”+ 28  Mikája erre így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt hozzám.”+ Hozzátette még: „Halljátok meg mind, ti népek!”+ 29  Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát felment Rámót-Gileádba.+ 30  Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én elváltoztatom a külsőmet, úgy megyek a csatába,+ te azonban vedd csak fel a magad ruháit.”+ Izrael királya tehát elváltoztatta+ a külsejét, és elment a csatába.+ 31  Szíria királya pedig megparancsolta a szekerei harminckét vezérének:+ „Ne harcoljatok se kicsinnyel, se naggyal, csak Izrael királyával!”+ 32  És történt, hogy amint a szekerek vezérei meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Biztosan ez Izrael királya.”+ Oldalra tértek hát, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kezdett kiáltozni.+ 33  És történt, hogy amint a szekerek vezérei látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszamentek, és nem követték tovább.+ 34  Az egyik ember pedig mit sem sejtve kifeszítette az íját, és pont eltalálta Izrael királyát a páncéling és a vértezet többi része között. Ő erre így szólt a szekérhajtójához:+ „Forduljon kezed, és vigyél ki a táborból, mert súlyosan megsebesültem.” 35  A csata pedig egyre hevesebbé vált azon a napon, és a királyt álló helyzetben kellett tartani a szekérben a szírekkel szemben, és estére meghalt.+ Sebéből a vér a harci szekér belsejébe folyt.+ 36  Naplemente körül végigfutott a harsány kiáltás a táboron: „Mindenki a városába, mindenki a földjére!”+ 37  Így halt meg a király. Amikor elvitték a királyt Szamáriába, eltemették Szamáriában.+ 38  És Szamária tavánál elkezdték lemosni a harci szekeret, és a kutyák nyaldosták fel a vérét+ (és a prostituáltak fürödtek ott); mindez Jehova szava szerint történt, amelyet kijelentett.+ 39  Ami Aháb egyéb dolgait illeti, és minden cselekedetét, az elefántcsont+ házat, amelyet épített, az összes várost, amelyet épített, vajon nincsenek megírva az izraeli királyok napjainak krónikás könyvében?+ 40  Aháb végül nyugodni tért ősatyáihoz,+ és a fia, Aházia+ kezdett uralkodni helyette. 41  Josafát+, Asa fia pedig Ahábnak, Izrael királyának negyedik évében lett Júda királya. 42  Harmincöt éves volt Josafát, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Az anyját, aki Silhi leánya volt, Azubának hívták. 43  Josafát mindenben apjának, Asának az útján járt. Nem tért el attól: azt tette, ami helyes Jehova szemében.+ Csak a magaslatok nem tűntek el. A nép még mindig áldozott és áldozati füstöt füstölögtetett a magaslatokon.+ 44  Josafát békés kapcsolatot tartott fenn Izrael királyával.+ 45  Ami Josafát egyéb dolgait illeti, a hatalmasságát, amellyel cselekedett, és hogy miként hadakozott, vajon nincsenek megírva a júdabeli királyok napjainak krónikás könyvében?+ 46  A férfi-templomiprostituáltak+ maradékát pedig, akik megmaradtak apja, Asa napjaiban, eltávolította az országból.+ 47  Edomban+ nem volt király; egy megbízott volt a király.+ 48  Josafát pedig készített Társis-hajókat+, hogy aranyért menjenek Ofírba, de nem mentek, mert a hajók összetörtek Ecjon-Geberben.+ 49  Akkor Aházia, Aháb fia ezt mondta Josafátnak: „Hadd menjenek a szolgáim a szolgáiddal a hajókon”, de Josafát nem egyezett bele.+ 50  Végül Josafát nyugodni tért ősatyáihoz,+ és eltemették ősatyái mellé Dávidnak, ősatyjának a városában.+ A fia, Jórám+ kezdett uralkodni helyette. 51  Aházia+, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a tizenhetedik évében lett Izrael királya Szamáriában, és két éven át uralkodott Izrael felett. 52  Azt tette, ami rossz+ Jehova szemében. Apjának útján+, anyjának útján+ és Jeroboámnak+, Nébát fiának az útján járt, aki bűnbe vitte Izraelt.+ 53  Baált+ szolgálta, meghajolt előtte, és csak bosszantotta+ Jehovát, Izrael Istenét, pontosan úgy, ahogy az apja tette.

Lábjegyzetek