Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

1Királyok 18:1–46

18  És történt sok-sok nap múltán,+ hogy Jehova szava így szólt Illéshez a harmadik esztendőben: „Menj, mutasd meg magadat Ahábnak, mert elhatároztam, hogy esőt bocsátok a föld színére.”+  Illés tehát elment, hogy megmutassa magát Ahábnak, amikor még súlyos éhínség+ volt Szamáriában.  Időközben Aháb hívatta Abdiást, aki a háznép+ fölé volt kirendelve. (Abdiás pedig nagyon félte+ Jehovát.  Ezért történt, hogy amikor Jezabel+ kiirtotta Jehova prófétáit,+ Abdiás magához vett száz prófétát, és ötvenenként rejtegette őket egy-egy barlangban. Kenyérrel és vízzel is ellátta őket.+)  Aháb így szólt Abdiáshoz: „Menj el az országban minden vízforráshoz és minden patakhoz*, hátha találunk zöld füvet,+ hogy életben tartsuk a lovakat meg az öszvéreket, és ne kelljen több állatnak elpusztulnia.”+  Akkor felosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Aháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.+  Ahogy Abdiás ment az úton, egyszer csak szembejött vele Illés.+ Rögtön felismerte őt, arcra borult,+ és így szólt: „Te vagy az, uram,+ Illés?”  Erre ő ezt mondta neki: „Én vagyok. Menj, mondd meg az uradnak:+ »Itt van Illés.«”  De ő így szólt: „Milyen bűnt+ követtem el, hogy Aháb kezébe adnád szolgádat, hogy megöljön engem? 10  Él Jehova, a te Istened,+ hogy nincs nemzet, sem királyság, ahova ne küldött volna el az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták: »Nincs itt«, akkor megeskette azt a királyságot és nemzetet, hogy nem találtak meg téged.+ 11  Te meg most azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ,Itt van Illés.’« 12  Majd az lesz, hogy ha én elmegyek tőled, akkor Jehova szelleme+ elvisz téged, és nem tudom majd, hová; én pedig már Ahábnál leszek, hogy szóljak neki, de nem fog téged megtalálni, és bizonnyal megöl+ engem, mert a te szolgád ifjúkora óta féli Jehovát.+ 13  Hát nem mondták el az én uramnak, hogy mit tettem, amikor Jezabel megölte Jehova prófétáit, hogyan rejtegettem Jehova prófétái közül száz embert, ötvenenként egy-egy barlangban,+ és hogyan láttam el őket kenyérrel és vízzel?+ 14  Most meg azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ,Itt van Illés.’« Bizonnyal megöl engem.”+ 15  Illés azonban ezt mondta: „Él a seregek Jehovája,+ aki előtt állok, hogy a mai napon megmutatom magamat neki.” 16  Abdiás tehát elment Aháb elé, és szólt neki; Aháb pedig elment Illés elé. 17  És történt, hogy amint Aháb meglátta Illést, rögtön így szólt hozzá Aháb: „Te vagy az? Te, aki kegyvesztetté teszed Izraelt?”+ 18  Ő így válaszolt: „Nem én tettem kegyvesztetté+ Izraelt, hanem te és atyád háza,+ mert elhagytátok Jehova parancsolatait,+ és a Baálok követője lettél.+ 19  Most pedig küldj el, gyűjtsd egybe hozzám egész Izraelt a Kármel-hegyre+, meg Baál négyszázötven prófétáját+ és a szent rúd+ négyszáz prófétáját is, akik Jezabel+ asztalánál esznek.” 20  Aháb erre elküldött Izrael összes fiai közé, és egybegyűjtötte a prófétákat+ a Kármel-hegyre. 21  Illés akkor odalépett az egész néphez, és így szólt: „Meddig sántikáltok még kétfelé?+ Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt,+ de ha Baál, akkor őt kövessétek!” És a nép nem felelt neki egy szót sem. 22  Illés ezután így szólt a néphez: „Egyedül én maradtam meg mint Jehova prófétája,+ míg Baál prófétái négyszázötvenen vannak. 23  Most tehát adjanak nekünk két fiatal bikát, és válasszák ki maguknak az egyik fiatal bikát, darabolják fel, rakják a fára, de tüzet ne gyújtsanak alatta. Én elkészítem a másik fiatal bikát, rárakom a fára, de tüzet nem gyújtok alatta. 24  Akkor hívjátok segítségül a ti istenetek nevét,+ én pedig segítségül hívom Jehova nevét; és amelyik Isten tűzzel válaszol,+ az az igaz Isten.”+ Erre az egész nép így felelt: „Jól van!” 25  Illés most ezt mondta Baál prófétáinak: „Válasszátok ki magatoknak az egyik fiatal bikát, és előbb ti készítsétek el, mert ti többen vagytok; hívjátok segítségül az istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok alatta.” 26  Azok tehát fogták a fiatal bikát, amelyet odaadott nekik, aztán elkészítették, és segítségül hívták Baál nevét reggeltől fogva délig, ezt mondva: „Ó, Baál, felelj nekünk!” De nem jött hang,+ és senki sem felelt.+ Ott sántikáltak az oltár körül, amit készítettek. 27  Délben aztán Illés csúfolni+ kezdte őket ilyen szavakkal: „Teli torokból kiáltsatok, hiszen isten ő;+ biztosan el van foglalva valamivel, és székelnie kell,+ és dolga van az árnyékszéken.+ Vagy talán alszik, és föl kellene ébrednie!”+ 28  Erre teli torokból kezdtek kiáltozni, és tőrökkel meg lándzsákkal vagdosták+ magukat szokásuk szerint, míg vér nem folyt rajtuk. 29  Már dél is elmúlt, és ők próféta módjára viselkedtek+ egészen a gabonafelajánlás bemutatásáig, de nem jött hang, senki sem felelt, és senki sem figyelt.+ 30  Végül Illés így szólt az egész néphez: „Jöjjetek ide hozzám!” Erre az egész nép odament hozzá, ő pedig helyreállította Jehova lerombolt oltárát.+ 31  Illés akkor fogott tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez így szólt egykor Jehova szava:+ „Izrael lesz a neved.”+ 32  A kövekből aztán oltárt épített+ Jehova nevében,+ és az oltár köré árkot ásott egy nagyjából akkora területen, amelyen két szea magot lehet elvetni. 33  Ezután elrendezte a fát,+ földarabolta a fiatal bikát, és rárakta a fára. Most így szólt: „Töltsetek meg négy nagy korsót vízzel, és öntsétek az égő felajánlásra meg a fára.” 34  Aztán ezt mondta: „Ismételjétek meg.” És megismételték. De ő így szólt: „Tegyétek meg harmadszor is.” Megtették hát harmadszor is, 35  úgyhogy a víz már folyt az oltár körül; még az árkot is megtöltötte vízzel. 36  És történt a gabonafelajánlás bemutatása idején,+ hogy Illés próféta odalépett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, Ábrahám+, Izsák+ és Izrael+ Istene, tudják meg ma, hogy Isten vagy Izraelben,+ és hogy én a te szolgád vagyok, és a te szavadra+ tettem mindezt. 37  Felelj nekem, ó, Jehova, felelj nekem! Hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Jehova+, te vagy az igaz Isten, és hogy te fordítod vissza szívüket!”+ 38  Ekkor Jehova tüze+ lecsapott, és megemésztette az égő+ felajánlást és a fát, a köveket meg a port, és az árokban levő vizet is felnyalta.+ 39  Látva ezt az egész nép, rögtön arcra borult,+ és ezt mondta: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!” 40  Illés akkor így szólt hozzájuk: „Fogjátok meg Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok közülük elmenekülni!” Nyomban megfogták őket, majd Illés levitte őket a Kison völgyébe*+, és ott levágta őket.+ 41  Illés most így szólt Ahábhoz: „Menj fel, egyél és igyál,+ mert zápor zúgása hallatszik.”+ 42  Aháb erre felment enni és inni. Illés pedig felment a Kármel tetejére, lekuporodott a földre,+ és arcát a térdei között tartotta.+ 43  Aztán így szólt a szolgájához: „Menj fel, kérlek, és nézz a tenger felé!” Az tehát felment, és arra nézett, majd így szólt: „Nincsen semmi.” Ezután ezt mondta: „Menj vissza!”, éspedig hétszer.+ 44  És történt hetedszerre, hogy a szolga jelentette: „Íme, egy felhőcske, mint egy ember tenyere, száll fel a tengerből.”+ Erre ő ezt mondta: „Menj fel, szólj Ahábnak: »Fogass be,+ és menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!«” 45  Időközben elsötétültek az egek a felhőktől meg a széltől,+ és heves zápor lett.+ Aháb pedig hajtott, és Jezréelbe+ ment. 46  És Jehova keze Illésen volt,+ úgyhogy felövezte a derekát,+ és Aháb előtt futott egészen Jezréelig.+

Lábjegyzetek

Lásd: 1Mó 26:17 lábj.
Lásd: 1Mó 26:17 lábj.