Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Ézsaiás 63:1–19

63  Ki ez, aki Edomból+ jön, élénk színekkel tarkított ruhában Bocrából+; ez, akinek tiszteletre méltó az öltözéke, aki erőtől duzzadva vonul? „Én, aki igazságosságban szólok,+ aki erőtől duzzadok a megmentéshez.”+  Miért vörös az öltözéked, és miért olyan a ruhád, mint a borsajtóban taposóé?+  „Magam tapostam a taposókádat,+ és egy ember sem volt velem a népekből. Tapostam őket haragomban,+ és tiportam rajtuk dühömben.+ Kilövellő vérük befröcskölte ruhámat,+ és egész öltözékemet beszennyeztem.  Mert a bosszú napja van szívemben,+ és eljött megváltottaim esztendeje.  Körülnéztem, de nem volt segítő; megdöbbentem, hisz nem volt, aki támogatást ajánlott volna fel.+ Így hát karom szerzett nekem megmentést,+ és dühöm+ támogatott.  Tapodtam a népeken haragomban, és megrészegítettem őket dühömmel,+ és a földre folyattam kilövellő vérüket.”+  Jehova szerető-kedvességét emlegetem,+ Jehova dicséretét, mindazok szerint, amiket megadott nekünk Jehova;+ igen, Izrael háza iránti nagy jóságát,+ amelyet megadott nekik irgalmassága+ szerint és szerető-kedvességének bősége szerint.  És így szólt: „Bizonnyal az én népem ők,+ fiak, akik nem lesznek hamisak.”+ Így hát az ő Megmentőjük lett.+  Minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át,+ és az ő követe mentette meg őket.+ Szeretetében és könyörületében megváltotta őket,+ fölemelte és hordozta őket a hajdankor minden napján.+ 10  Ők azonban fellázadtak,+ és megbántották szent szellemét.+ Ekkor ellenségükké vált,+ ő maga harcolt ellenük.+ 11  És megemlékeztek a hajdankor napjairól, szolgájáról, Mózesről: „Hol van Ő, aki fölhozta őket a tengerből+ nyája pásztoraival?+ Hol van Ő, aki belé helyezte szent szellemét;+ 12  Ő, aki Mózes jobbjánál vezette az Ő szépséges karját+; Ő, aki szétválasztotta előttük a vizeket,+ hogy időtlen időkig fennmaradó nevet szerezzen magának;+ 13  Ő, aki úgy járatta őket a tajtékzó vizeken át, hogy — miként a ló a pusztában — el nem botlottak?+ 14  Mint mikor a jószág lemegy a völgybe*, úgy pihentette meg őket Jehova szelleme.”+ Így vezetted népedet, hogy szépséges nevet szerezz magadnak.+ 15  Tekints le az égből,+ nézz ki fenséges lakhelyedről, a szentség és szépség lakhelyéről!+ Hol van buzgalmad+ és teljhatalmad, bensőd megindulása+ és irgalmasságod+? Visszatartják magukat tőlem.+ 16  Hiszen te vagy a mi Atyánk;+ még ha Ábrahám nem ismerne is minket és Izrael nem ismerne is el bennünket, te, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk! Régtől fogva Megváltónk a neved.+ 17  Ó, Jehova, miért térítesz el minket útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged?+ Térj vissza szolgáidért, örökséged törzseiért!+ 18  Rövid ideig volt szent népednek+ tulajdona. Ellenfeleink megtapodták szentélyedet.+ 19  Olyanok lettünk már rég, mint akik felett nem uralkodtál, és akik nem neveztettek a nevedről.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: völgysíkra.