Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Online Biblia

A SZENTÍRÁS ÚJ VILÁG FORDÍTÁSA

Ézsaiás 36:1–22

36  És történt Ezékiás király tizennegyedik évében, hogy Asszíria+ királya, Szanhérib+ felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.+  Asszíria királya végül elküldte a rabsakét+ Lákisból+ egy erős hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe,+ és az megállt a felső tó+ vízvezetékénél+, a ruhatisztító mezejének országútjánál.+  Akkor kijött hozzá Hilkija fia, Eljákim+, aki a háznép fölé volt rendelve, meg Sébna+, a titkár, és Jóah+, az emlékíró+, Asáf fia+.  A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk: „Mondjátok csak meg Ezékiásnak: »Így szól a nagy király,+ Asszíria királya:+ ,Mi ez a bizodalom? Miben bizakodsz?+  Azt mondod (de ez csak az ajkak beszéde): „Terv és hatalom kell a háborúhoz.”+ Nos hát kiben bízol, hogy föllázadtál ellenem?+  Íme, Egyiptomnak+, e törött nádszálnak+ a támogatásában bízol, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó,+ Egyiptom királya mindazokhoz, akik belé vetik bizalmukat.+  Ha pedig azt mondod nekem: „Jehova Istenünkben bízunk”, vajon nem az ő magaslatait+ és oltárait távolította el Ezékiás,+ miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek: „Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.”’«+  Most tehát köss csak fogadást+ urammal, Asszíria királyával+, és hadd adjak neked kétezer lovat, hogy lássuk, tudsz-e lovasokat ültetni rájuk!+  Már hogy tudnád visszafordítani egyetlen kormányzó arcát is az én uram legkisebb szolgái közül,+ amikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj?+ 10  Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Maga Jehova mondta nekem:+ »Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el.«”+ 11  Akkor Eljákim+ és Sébna+ meg Jóah+ így szólt a rabsakéhoz+: „Kérünk, szírül+ beszélj a te szolgáidhoz, mert értjük, és ne beszélj hozzánk a zsidók nyelvén+ a falon levő nép füle hallatára.”+ 12  De a rabsaké ezt mondta: „Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde inkább a falon ülő emberekhez, hogy a saját ürüléküket egyék, és a saját vizeletüket igyák veletek együtt?”+ 13  A rabsaké tehát ott állt,+ és harsányan kiáltozott a zsidók nyelvén.+ Ezt mondta: „Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavait!+ 14  Ezt mondja a király: »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket,+ mert nem tud megszabadítani benneteket.+ 15  Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok,+ ezt mondva: ,Meg fog szabadítani minket Jehova.+ Nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe.’+ 16  Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja: ,Adjátok meg magatokat nekem,+ gyertek ki hozzám, és ki-ki egyen a szőlőtőjéről, ki-ki a fügefájáról,+ és mindenki a maga víztárolójából igyon vizet,+ 17  amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek,+ gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére, 18  nehogy elhitessen titeket Ezékiás ilyen szavakkal:+ „Jehova megszabadít minket!” Vajon kiszabadították-e a nemzetek istenei a maguk országát Asszíria királyának kezéből?+ 19  Hol vannak Hamát+ és Arpád+ istenei? Hol vannak Szefárvaim+ istenei? És kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?+ 20  Ezeknek az országoknak összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből,+ hogy Jehova kiszabadítaná Jeruzsálemet a kezemből?’«”+ 21  Ők pedig csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki,+ mert a király parancsolata így szólt: „Ne feleljetek neki.”+ 22  De Eljákim+, Hilkija fia, aki a háznép fölé volt rendelve,+ és Sébna+, a titkár, meg Jóah+, az emlékíró, Asáf fia elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,+ és jelentették neki a rabsaké szavait.+

Lábjegyzetek