Ugrás a tartalomra

Nem lettek öngyilkosok

KÉT Jehova Tanúja a házról házra végzett szolgálata során bekopogtatott egy házba. Egy zaklatott férfi nyitott ajtót, mögötte a lépcső fölött egy kötél lógott.

Miután a férfi behívta a Tanúkat, megkérdezték, hogy miért van ott az a kötél. A férfi elmondta, hogy éppen arra készült, hogy felakasztja magát, de amikor meghallotta a kopogtatást, úgy döntött, hogy még utoljára ajtót nyit. A Tanúk elbeszélgettek vele, és elkísérték egy orvoshoz.

Ez a történet egy belgiumi újságban jelent meg. De nem ez az egyetlen eset, amikor a Tanúk megmentettek valakit az öngyilkosságtól. A következő beszámolók a világ különböző pontjairól érkeztek.

Görögországban egy nő ezt írta: „Hatalmasat csalódtam az élettársamban, és mély depresszióba estem. Annyira szenvedtem, hogy végül úgy döntöttem, véget vetek az életemnek. Ha az öngyilkosságra gondoltam, megkönnyebbülést éreztem. Nem akartam több fájdalmat.

A hölgy azonban az öngyilkosság helyett orvoshoz fordult. Kis idő múltán megismerte Jehova Tanúit, elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és eljárt a Tanúk összejöveteleire is. „A testvérektől megkaptam azt az önzetlen szeretetet, melyre már évek óta vágytam – írta. – Igaz barátokra leltem, akikben bízhatok. Nyugodt és boldog vagyok, már nem aggaszt a jövő.

Angliában egy Tanú a következőket írta: „Egy ismerősöm nagyon zaklatott állapotban felhívott, és közölte, hogy aznap este véget vet az életének. A 2008. májusi Ébredjetek! folyóiratból idéztem neki néhány gondolatot, hogy lebeszéljem az öngyilkosságról, és próbáltam megvigasztalni a Szentírásból. A gondjai ellenére végül meggondolta magát.

Ghánában egy Tanú, Michael a munkahelyén beszélgetésbe elegyedett egy fiatal eladó hölggyel, mert észrevette, hogy a hölgy nagyon el van keseredve. Megkérdezte tőle, hogy mi bántja.

Elmondta, hogy öngyilkos akar lenni, mert a férje elhagyta egy másik nőért. Michael megvigasztalta, és adott neki két, Biblián alapuló könyvet. A könyvek elolvasása után a hölgy elmondta, hogy már nem akar öngyilkos lenni. Elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és ma már ő is Jehova Tanúja.

Az Egyesült Államokban egy újság beszámolt róla, hogy egy fiatal Tanú a prédikálótevékenysége közben észrevett egy parkoló autót, amelynek járt a motorja.

„Láttam, hogy a kipufogóra egy 10 centiméter átmérőjű cső van erősítve. A cső másik vége a kocsi belsejébe volt vezetve az ablakon keresztül, az ablakon szabadon lévő rész pedig egy ragasztószalaggal le volt ragasztva.

Rögtön odasiettem, és ahogy benéztem a kocsiba, a kipufogógáz sűrű füstjében egy zokogó nőt láttam. »Mit csinál?« – kérdeztem ordítva.

Amikor odaléptem az ajtóhoz, három kisgyermeket pillantottam meg a hátsó ülésen. Gyorsan kinyitottam az ajtót, mire a nő csak ezt hajtogatta: »El kell mennem. El kell mennem. Magammal kell vinnem a gyerekeket.«

»Kérem, ne tegye, ez nem megoldás!« – mondtam.

Mire ő ezt válaszolta: »A mennybe akarok menni. Magammal viszem a gyerekeimet is.«

Amint ott zokogott, térdre ereszkedtem, és már én is zokogtam. Aztán ismét mondtam neki, hogy ne tegye. Benyúltam a kocsiba, átöleltem, és óvatosan kihúztam.

Erre ő elkezdett üvölteni, hogy mentsem meg a gyermekeit.

A kicsik nyújtották felém a kezüket. Két kislány volt, egy négy- és egy ötéves, és egy kétéves kisfiú. Ott ültek csendben a hátsó ülésen. Nem is sejtették, hogy mekkora veszélyben voltak.

Amikor már mind a négyen kint voltak a kocsiból, leállítottam a motort. Mind az öten leültünk egy alacsony kőfalra, aztán csak ennyit mondtam: »Kérem, meséljen.«”

Jehova Tanúi a Teremtőtől kapott értékes ajándéknak tekintik az életet. Világszerte arra törekszenek, hogy megvigasztalják azokat, akiknek egy családtagjuk vagy barátjuk öngyilkos lett, vagy segítsenek azoknak, akik már megpróbálták az öngyilkosságot.