Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 138. osztályának diplomaosztója

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 138. osztályának diplomaosztója

2015. március 14-én tartották az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 138. osztályának diplomaosztóját Jehova Tanúi pattersoni (New York) oktatási központjában. Több mint 14 000-en hallgatták a programot élőben, illetve video-összeköttetéssel más helyszíneken. A program kezdetét jelző zenei bejátszás alatt négy új Királyság-éneket hallgathattak meg a résztvevők. Ezeket az énekeket később a hallgatóság is elénekelte. *

A program elnöklője Geoffrey Jackson volt, aki Jehova Tanúi vezetőtestületének egyik tagja. A bevezető szavaiban arra ösztönözte a tanulókat, hogy ne tartsák meg maguknak, amit tanultak, hanem osszák meg másokkal is, hogy ők is a javukra fordíthassák (2Timóteusz 2:2).

Jackson testvér Mózes példájára hívta fel a figyelmet. Egy ideig tulajdonképpen Mózes saját sátra volt az imádat központja Izrael népe számára. Ám amikor elkészült a hajlék, az lett az igaz imádat központja. Úgy tűnik, hogy Mózes nem mehetett be a hajlék szentek szentjének nevezett részébe. Ez csak a főpap kiváltsága volt. De semmi sem utal arra, hogy Mózes neheztelt volna e miatt a változás miatt. Sőt, lojálisan támogatta Áront abban, hogy el tudja látni az új, főpapi megbízatását (2Mózes 33:7–11; 40:34, 35). Mi ebből a tanulság? Jackson testvér így foglalta össze: „Értékeljetek minden megbízatást, de ne sajátítsátok ki azokat magatoknak.”

„Megijedsz a falevelek zörgésétől?” Ez volt a címe annak az előadásnak, melyet Kenneth Flodin, a vezetőtestület tanítói bizottságának egyik segítője tartott. Flodin testvér elismerte, hogy a végzősök szembekerülhetnek félelmet keltő helyzetekkel. Például lehet, hogy üldözést kell majd kiállniuk, vagy nehéz megbízatásokat kell ellátniuk. A 3Mózes 26:36 alapján arra buzdította őket, hogy ne leküzdhetetlen akadályoknak, hanem csak elszáradt faleveleknek tekintsék ezeket a helyzeteket. Flodin testvér ezután Pál apostol példáját hozta fel, és elmondta, hogy Pál azért tudott kitartani annyi nehézség ellenére is, mert bízott Jehovában (2Korintusz 1:8, 10).

„Mire számítasz?” A következő előadást Mark Sanderson, a vezetőtestület egyik tagja tartotta. Sanderson testvér arról az alapelvről beszélt, melyet a Példabeszédek 13:12-ben olvashatunk: „Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet”. Sajnos sokan úgy élik le az életüket, hogy sosem elégedettek, mert ésszerűtlen célokat akarnak elérni, például gazdagságra vagy hírnévre törekszenek.

Jézus napjaiban sokaknak téves elképzeléseik voltak Keresztelő Jánosról (Lukács 7:24–28). Például voltak, akik arra számítottak, hogy János egy filozófus, és hogy elvont gondolatokat fog fejtegetni. De csalódniuk kellett, mert az igazság, amit János hirdetett, nagyon is konkrét volt. Mások arra számítottak, hogy János egy előkelő megjelenésű férfi. János öltözete azonban olyan volt, mint a szegényeké. Ám akik arra számítottak, hogy János egy próféta, azok nem csalódtak, hiszen nemcsak hogy próféta volt, hanem a Messiás előfutára (János 1:29).

Sanderson testvér azt a tanulságot vonta le ebből, hogy nem mindegy, milyen várakozásaik vannak a végzősöknek. Arra buzdította őket, hogy ne arra vágyjanak, hogy mások előtérbe helyezzék őket, vagy hogy különleges bánásmódban részesüljenek. Ehelyett törekedjenek arra, hogy a Giládon kapott képzést mások javára használják fel. Ezt úgy tehetik meg, ha megosztják a testvérekkel, amit tanultak, ha erősítik a testvérek hitét, és szeretettel bánnak velük. Sanderson testvér ezt mondta: „Ha az a szívetek vágya, hogy alázatosan szolgáljátok a testvéreiteket, és hogy a lehető legjobbat adjátok Jehovának, akkor soha nem lesztek csalódottak.”

„Adjatok enni az éhezőknek.” Ezt a témát James Cauthon fejtette ki, aki a teokratikus iskolák osztályán szolgál mint oktató. Cauthon testvér hangsúlyozta, hogy minden ember ki van éhezve a szeretetre, és vágyik az értékelésre, a megbecsülésre. Még Jézusnak is szüksége volt ezekre, ezért is mondta neki Jehova azokat a kedves szavakat a keresztelkedésekor (Máté 3:16, 17).

Jehova képessé tett bennünket arra, hogy a szavainkkal bátorítani és erősíteni tudjunk másokat, és elvárja tőlünk, hogy meg is tegyük (Példabeszédek 3:27). Cauthon testvér így ösztönözte a tanulókat: „Törekedjetek meglátni másokban a jót, és ne fukarkodjatok a dicsérettel.” Az őszinte dicséret megerősíti a testvérekben, hogy nagyon értékes, amit tesznek.

„Az utolsó cseppig.” Mark Noumair, a tanítói bizottság egyik segítője tartotta a következő előadást. Noumair testvér Pál apostol példáját emelte ki. Arra ösztönözte a tanulókat, hogy ne elégedjenek meg azzal, hogy csak annyit tesznek, amennyi éppen szükséges. Pálhoz hasonlóan legyenek ők is készek „kiöntetni, mint egy italfelajánlás”, legyenek önfeláldozóak, mert ez valódi örömet szerez (Filippi 2:17, 18).

Pál a nehézségek ellenére is kitartott. Egész életében a lehető legtöbbet adta magából, mondhatni az utolsó cseppig „kiöntetett”. Ezért joggal mondhatta: „a pályát végigfutottam” (2Timóteusz 4:6, 7). Noumair testvér arra buzdította a végzősöket, hogy ők is olyan hozzáállással lássák el a megbízatásukat, mint Pál, hűségesen támogatva ezzel a Királyságot.

Élmények a szolgálatban. A következő programban, melyet Michael Burnett Gileád-oktató vezetett, néhány tanuló elmesélte és bemutatta, milyen élményeket szerzett a prédikálómunka során a pattersoni tartózkodása alatt.

Nemegyszer annak köszönhették a jó eredményt, hogy éberen figyelték a lehetőségeket a tanúskodásra, és azon a nyelven prédikáltak az embereknek, amely megérinti a szívüket, vagyis az anyanyelvükön. Például az egyik tanuló megtudta, hogy sok spanyolul beszélő ember lakik azon a területen, ahol prédikálni fog. Ezért mielőtt elindult volna a szolgálatba, megtanult pár szót spanyolul a JW Language alkalmazás segítségével. Még aznap találkozott egy spanyolul beszélő férfival az utcán. Spanyolul szólította meg, bár csak néhány szót tudott ezen a nyelven. Beszélgetésbe elegyedtek, aminek az lett az eredménye, hogy a férfi és négy családtagja elfogadta a bibliatanulmányozást.

Interjúk. William Turner, a vezetőtestület szolgálati bizottságának egyik segítője interjút készített négy tanulóval. A hátterükről és a Gileád Iskolán kapott oktatásról kérdezte őket.

A tanulók megemlítettek olyan gondolatokat, amelyeket különösen buzdítónak tartottak a tananyagban. Például az egyikük elmesélte, mit tanult a Lukács evangéliumának 10. fejezetében olvasható történetből. A 70 tanítvány, akiket Jézus elküldött prédikálni, nagyon örült annak, hogy eredményes volt a szolgálatuk. Bár Jézus is örült ennek, azt tanította nekik, hogy az örömük ne pusztán az eredményekből fakadjon, hanem elsősorban abból, hogy tudják, Jehovát megörvendeztetik az erőfeszítéseik. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi öröm nem a körülményeinken múlik, hanem azon, hogy Jehova helyeslően tekint-e ránk.

Turner testvér a tanulókra alkalmazta a Filippi 1:6 szavait. Biztosította őket arról, hogy Jehova „egy jó munkát” kezdett el bennük, és továbbra is velük lesz.

„Lásd Jehovát!” Samuel Herd, a vezetőtestület egyik tagja tartotta a kulcselőadást. Arról beszélt, hogy hogyan láthatjuk Jehovát annak ellenére, hogy számunkra láthatatlan.

Például úgy, ha megvizsgáljuk az alkotásait. Ezekből sok mindent megtudhatunk róla. Ezenkívül Jehova megvilágosította „a szívünk szemét” (Efézus 1:18). Minél többet olvassuk a Bibliát, annál többet megtudunk Jehováról. És minél többet megtudunk róla, annál közelebb érezzük magunkat hozzá.

Érdemes különös figyelmet fordítanunk az evangéliumokra, mert ha jobban megvizsgáljuk Jézus szavait és tetteit, pontosan kirajzolódik előttünk Jehova személyisége. Jézus olyan tökéletesen visszatükrözte Jehova személyiségét, hogy ezt mondhatta. „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9).

Herd testvér arra buzdította a hallgatóságot, hogy ne csak megfigyelje, hanem kövesse is a példát, amit Jézus mutat. Például Jézus szüntelenül azon fáradozott, hogy megossza az emberekkel az igazságot. Mi is fáradságot nem kímélve osszuk meg másokkal a szellemi táplálékot, amiben részünk lehet.

Mi lesz az eredménye, ha szüntelenül Jehovára tekintünk? Mi is bízhatunk abban, amiben a zsoltáríró, aki ezt írta: „Magam előtt tartom Jehovát szüntelen. Nem ingok meg, hisz ő jobbomon van” (Zsoltárok 16:8).

Befejezés. Miután a tanulók megkapták a diplomájukat, az egyikük felolvasta az osztály szívhez szóló köszönőlevelét. Végül Jackson testvér arról beszélt a végzősöknek, hogy ne érezzék úgy, hogy mindig valami új vagy mély gondolatot kell tanítaniuk másoknak. Az esetek többségében igazából csak emlékeztetni fogják a testvéreket arra, amit már tudnak. Jackson testvér az alázat fontosságát is hangsúlyozta. Arra ösztönözte a tanulókat, hogy ne magukra vagy a Gileád-képzésre irányítsák a figyelmet, hanem a Bibliára és a bibliai kiadványokra. Így ahelyett, hogy elkedvetlenítenék azokat a testvéreket, akiknek valószínűleg nem lesz lehetőségük eljutni a Gileád Iskolára, buzdítani tudják őket azáltal, hogy segítenek nekik hasznot meríteni mindabból, ami elérhető a számukra. A program mindenkit fellelkesített, és mindenkiben megerősítette azt a vágyat, hogy készségesen támogassa a testvéreket.

^ 2. bek. Az új énekeket néhány nappal a program előtt elérhetővé tették a résztvevők számára.

^ 32. bek. Nem minden ország van feltüntetve a térképen.

^ 34. bek. Nem minden végzős szerepel a felsorolásban.

Lásd még

Milyen iskolákon vehetnek részt az úttörők?

Milyen különleges képzést kapnak az úttörők, akik az idejük nagy részében a királyságról prédikálnak?