Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 133. osztályának diplomaosztója

2012. szeptember 8., szombat

Öt hónapnyi intenzív tanulás után 48-an kaptak diplomát az Őrtorony Gileád Bibliaiskolán, Jehova Tanúi pattersoni oktatási központjában (New York állam). A diplomaosztón 9694-en vettek részt, köztük családtagok, barátok és mások.

1943 óta több mint 8000 tapasztalt Tanú kapott képzést a misszionáriusi szolgálatra. Mivel a tanfolyamon a Biblia a fő tankönyv, megerősödik a tanulók hite, és olyan tulajdonságokat tudnak kifejleszteni, melyekre szükségük van a misszionáriusi munkával járó különféle nehéz feladatok ellátásához.

„Szeretetre méltó dolgokkal foglalkozzatok.” A programon Anthony Morris, Jehova Tanúi vezetőtestületének a tagja elnökölt. Bevezető szavai a Filippi 4:8-on alapultak: „Amik csak szeretetre méltók . . . , továbbra is azokkal foglalkozzatok.”

Morris testvér rámutatott, hogy ha szeretetre méltó dolgokkal foglalkozunk, akkor könnyebb lesz bizakodónak maradnunk egy olyan világban, mely nem igazán szeretetreméltó. „Keressetek szeretetre méltó dolgokat, és legyetek ti magatok is szeretetre méltóak” – mondta.

Égi Atyánk szép példával jár elöl abban, hogy nem a hibáinkra összpontosít (Zsoltárok 130:3). „Ne a testvérek hibáira koncentráljatok, és maradjatok szeretetre méltóak” – buzdított Morris testvér.

„Szerezzetek ismeretet, de ne legyetek túlságosan bölcsek.” Harold Corkern, az egyesült államokbeli fiókbizottság tagja a Prédikátor 7:16 alapján fejtette ki a témáját. Isten azt szeretné, hogy helyesen használjuk fel az ismeretünket, és ne váljunk felfuvalkodottá.

Corkern testvér arra is rávilágított, hogy amikor tanácsot adunk vagy helyreigazítunk valakit, ezt szeretettel kell tennünk. Ne várjunk el többet másoktól, mint Isten. „Ha jól használjátok a bölcsességeteket, az ismereteteket és a felfogóképességeteket, a testvérek szívesen lesznek veletek” – mondta.

„Ne felejtsétek el Isten cselekedeteit” (Zsoltárok 78:7). Guy Pierce, a vezetőtestület tagja az előadása elején rámutatott, hogy egy gyermek viselkedése jó vagy rossz fényt vet a szüleire (Példabeszédek 20:11). A mi viselkedésünk is jó vagy rossz fényt vet égi Atyánkra. „Ebből a tényből ismerhetők fel az Isten gyermekei és az Ördög gyermekei: mindaz, aki nem gyakorol igazságosságot, nem az Istentől származik” (1János 3:10).

Pierce testvér elmondta, hogy a tanulók azért kaptak meghívást a Gileád Iskolára, mert dicséretes keresztényi tulajdonságokat ápolnak, például az alázatot. Emlékeztette őket, hogy maradjanak is alázatosak. A kapott oktatás nem emeli őket mások fölé, inkább abban segít, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi testvériség egységéhez, és példát mutassanak az alázatban (Zsoltárok 133:1). „Most kaptatok egy jó alapot a tanuláshoz, és egyre jobban megismerhetitek Jehova Istent” – jelentette ki Pierce testvér.

„Azt tettük, amit tennünk kellett.” William Samuelson, a teokratikus iskolák osztályának felvigyázója a következő kérdést tette fel: „Mit tegyünk, ha a vágyaink, az akaratunk és az érzéseink nincsenek összhangban egy megbízatással, amelyet kapunk?” Sokat tanulhatunk a Lukács 17:7–10-ben olvasható szavakból: „ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett.«” Az Urunkhoz, Jehovához viszonyítva valóban semmirekellők vagyunk.

A tanulók heteket töltöttek az osztályteremben tanulással. Ez némelyiküknek talán nehezére esett. „Ámde azt tettétek, amit tennetek kellett – mondta Samuelson testvér –, és most már látjátok, miért volt ez jó: megerősödött a hitetek.” Samuelson testvér így zárta a programját: „Mint sáfárok, akikre feladatokat bíztak, bárcsak mindig nagyra értékelnétek azt a kiváltságot, hogy a világegyetem Urát szolgálhatjátok!”

„Emlékezzetek Jehova ígéretére, amikor gondjaitok vannak.” Sam Roberson, aki a teokratikus iskolák osztályán felvigyázóhelyettes, figyelmeztette a tanulókat, hogy időnként biztosan el fognak csüggedni. Azt javasolta, hogy idézzék fel azt a számos bibliai példát, amikor Isten bátorította a szolgáit. Mózes erről biztosította Józsuét: „Jehova . . . nem hagy cserben, nem hagy teljesen magadra” (5Mózes 31:8). Az élete vége felé Józsué elmondhatta, hogy „egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek” (Józsué 23:14).

Jehova Isten ezt ígéri a szolgáinak: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5). Arról biztosít bennünket, hogy a neve jelentésének megfelelően azzá válik, amivé kell, hogy gondoskodhasson rólunk (a Jehova név jelentése ugyanis: ’előidézi, hogy legyen’). Roberson testvér így buzdította a tanulókat: „Soha ne adjátok fel. Soha ne omoljatok össze. Soha ne hátráljatok meg. Ne feledjétek, ő soha, de soha nem fog cserbenhagyni.”

„Az egész földre kiment a hangjuk” (Róma 10:18). Mark Noumair Gileád-oktató vezetésével néhány tanuló elmondott és eljátszott olyan eseteket, melyek Patterson környékén történtek velük a szolgálatban. Például egy házaspár a Dél-afrikai Köztársaságból nagyon megörült, amikor találkozott három nővel a hazájukból, és tudott velük zulu és xhosza nyelven beszélni. Egy Srí Lanka-i házaspár egy indiai férfival ismerkedett meg, akinek a felesége és a lánya Srí Lankán él. A férfi még soha nem látott Bibliát, így hát a házaspár örömmel odaadta neki az egyik Bibliáját.

„Minden jó cselekedetre felkészített.” Gene Smalley, aki az Írói Bizottság munkáját segíti, interjút készített két végzős házaspárral. Az egyik Sierra Leonéból érkezett, és felidézte, hogy mindennap el kellett menniük vízért, de ez mit sem számított, ha arra gondoltak, hogy milyen öröm 50 bibliatanulmányozást vezetni. Mindkét házaspár elmondta, hogy nagyon hálás, amiért az iskola minden jó cselekedetre felkészítette őket (2Timóteusz 3:16, 17).

„Tartsatok ki mindvégig – és még azután is!” Gerrit Lösch, a vezetőtestület tagja arról beszélt a fő előadás bevezetőjében, hogy a hosszútávfutók hogyan választják meg a tempót, hogy biztosan végig bírják futni a versenyt. És míg a szó szerinti futóversenyeken csak egy győztes van, a keresztények futóversenyén mindenki győz, aki mindvégig kitart.

A kitartás azt jelenti, hogy folyamatosan szolgáljuk Istent, és az akadályok, az üldözés, a próbák vagy a csalódások ellenére sem veszítjük el a reményt. Jézus kijelentette, hogy „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13). Milyen megnyugtató tudni, hogy Jehova és Jézus észreveszi a kitartásunkat! Lösch testvér ezután olyan dolgokról beszélt, amelyek segíthetnek kitartanunk a gondok ellenére. Egyebek közt ezeket említette:

  • Imádkozzatok a kitartást nyújtó Istenhez, „aki napról napra hordozza terhünket” (Zsoltárok 68:19; Róma 15:5).

  • Határozzátok el, hogy nem alkusztok meg, hiszen meg vagytok róla győződve, hogy „hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni” (1Korintusz 10:13).

  • Ne feledkezzetek meg a reménységetekről. Jézus „az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással” (Héberek 12:2).

Lösch testvér hangsúlyozta, hogy most, amikor már oly közel vagyunk a célhoz, nem adhatjuk fel. „Kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (Héberek 12:1).

A felüdítő program befejezéseként az egyik tanuló felolvasta az osztály levelét, melyben megköszönték a gyakorlatias képzést. Megjegyezték, hogy a Biblia alapos, időrendi tanulmányozása nemcsak abban segített, hogy jobban megértsék Isten szándékát, hanem a hitüket is nagyon megerősítette. „Elhatároztuk, hogy tettekre váltjuk mindazt a jót, amit tanultunk” – írták.