1948 júliusában a németországi Kasselben Jehova Tanúi kongresszust tartottak. A második világháború utáni nehéz időszakban ez volt Európában a legnagyobb összejövetelük. A kongresszus 70. évfordulóján a Tanúk egy 12 napos kiállítást szerveztek, melyet több mint 2000-en néztek meg. Egy helyi televízió és több újság is beszámolt az eseményről.

Az 1948-as kongresszuson részt vevő Tanúk felidézték az emlékeiket

A történelmi jelentőségű kongresszuson 23 150-en vettek részt, és 1200-an keresztelkedtek meg. Sok jelenlévő, és az előadók többsége is átélte a koncentrációs táborok viszontagságait. Helytállásuk elismeréséül dr. Gunnar Richter, a breitenaui koncentrációs tábor emlékhelyének igazgatója beszédet tartott a kiállítás megnyitóján. Elmondta, min mentek keresztül Jehova Tanúi a náci rezsim idején.

Testvérek előkészítik a kongresszus helyszínét, ahol több mint 50 kráter volt

A kiállításon olyan fotókat is bemutattak, melyeken a II. világháborúban szinte teljesen megsemmisült Kassel látható. Amikor a Tanúk elkezdték megszervezni a kongresszust, a hatóságok csak egy olyan mezőt tudtak a rendelkezésükre bocsátani, mely a bombázások miatt tele volt kráterekkel. Kurt Rex testvér, aki ott volt azon a kongresszuson, ezt mondta a majdnem négy hétig tartó kemény előkészületi munkákról: „A munka rendkívül nehéz volt. Először vödrökkel ki kellett mernünk a kráterekből a vizet. Csak ezután tudtunk nekilátni a tényleges munkának. A környéken romba dőlt házak köveivel és törmelékével töltöttük fel a lyukakat. Nem volt semmilyen gépünk vagy eszközünk, ezért kézzel kellett elegyengetnünk a talajt. Ráadásul csuromvizesek voltunk, mert folyamatosan ömlött az eső.” A szakadó eső ellenére a testvérek körülbelül 10 000 köbméter törmeléket és követ szállítottak a helyszínre.

A kongresszuson több mint 23 000-en vettek részt

Wolfram Slupina, Jehova Tanúi németországi fiókhivatalának képviselője a nyitóbeszédében arról beszélt, milyen volt a testvérek hozzáállása, amikor előkészítették a kongresszust. Ezt mondta: „Miután kiszabadultak a koncentrációs táborból, nem sajnáltatták magukat, és nem volt bennük bosszúvágy. . . . A visszanyert szabadságuk arra indította őket, hogy keményen dolgozzanak.”

A városi tanács egyik tagja, Esther Kalveram, a város vezetésének képviseletében ezt mondta: „Ez a kongresszus nemcsak Jehova Tanúinak volt kiemelkedő esemény, hanem Kassel városának is.”

Az 1948-as kasseli kongresszus és a 70. évfordulójára rendezett kiállítás is azt bizonyítja, hogy Jehova Tanúi még komoly nehézségek ellenére is mindent megtesznek azért, hogy összegyűljenek és a Bibliáról tanuljanak (Zsoltárok 35:18).