Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Jehova Tanúi

magyar

2015. FEBRUÁR 5.
FRANCIAORSZÁG

Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága véget vet a diszkriminációnak

Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága véget vet a diszkriminációnak

A beszélgetések után mindig olyan boldog vagyok, hogy énekelek magamban. A látogatásaik megvigasztalnak, és a Biblia tanulmányozása célt ad az életemnek.

Szeretnék köszönetet mondani önöknek, amiért jogi és egyéb szempontokból is mindent megtettek, hogy létrejöhessen ez a foglalkozás.

Ez a lehetőség válasz az imáimra.

Ezek az értékelő szavak franciaországi elítéltektől származnak, akik hálásak Jehova Tanúinak, akik bibliai ismeretekre tanítják őket.

2013. október 16-án Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága olyan döntést hozott, amely véget vetett a Tanúkkal szembeni diszkriminációnak az országban. A döntés értelmében Jehova Tanúi most már bejárhatnak a börtönökbe mint hivatalos lelkészek, hogy a Bibliából oktassák az erre igényt tartó elítélteket. *

Jehova Tanúi nem kapnak börtönmissziós igazolványt

A börtönhatóságok éveken át megengedték a Tanúknak, hogy bejárjanak a börtönökbe bibliai oktatás céljából, jóllehet nem ismerték el őket hivatalos lelkészekként. A helyzet aztán 1995-ben megváltozott, miután egy parlamenti bizottság egy olyan sok vitát kiváltó jelentést tett közzé, melyben felsorolták az úgynevezett veszélyes szektákat, köztük Jehova Tanúit is. Ez a besorolás enyhén szólva ártott a Tanúk jó hírnevének, sőt felerősítette az őket érő diszkriminációt, például a börtönök látogathatóságának kérdésében.

Bár a parlamenti bizottságok jelentései jogilag nem kötelező erejűek, némelyik börtön vezetősége az 1995-ös jelentésre hivatkozva korlátozta a Tanúkat a bibliai oktatást igénylő elítéltek látogatásában. A polgári jog alapján magánszemélyekként meglátogathatták a fogvatartottakat, de hivatalos lelkészként nem, és nem vihettek magukkal sem Bibliát, sem más vallásos kiadványt. A találkozásra egy közös helyiségben volt lehetőség, ahol nem volt könnyű mély bibliai beszélgetéseket folytatni. Egy Tanú úgy fogalmazott, hogy olyan volt a hangulat, „mint egy pályaudvaron, hasonló zajszinttel”. Egyes börtönökben a látogatás után az elítélteket meztelenre vetkőztették, mivel nem a kormány által hivatalosan elismert lelkész járt náluk.

Jehova Tanúi először 2003-ban folyamodtak börtönmissziós igazolványért a francia büntetés-végrehajtási szervezethez, hogy más vallások elismert lelkészeihez hasonló jogokat kaphassanak. Minden kérelmet kategorikusan visszautasítottak. A Tanúk az önkényes és diszkriminatív visszautasítások ügyében egy felsőbb szervhez fellebbeztek, de ismét elutasították őket. A francia Igazságügyi Minisztérium hivatalosan azzal indokolta, hogy Jehova Tanúi miért nem lehetnek elismert lelkészek, hogy nincsenek azoknak a vallásoknak a listáján, amelyeknek engedélyezték a börtönök látogatását. A minisztérium amiatt is az aggályát fejezte ki, hogy ha egy Jehova Tanújának adnak börtönmissziós igazolványt, akkor más vallási kisebbségek is fognak érte folyamodni. Miután az Igazságügyi Minisztériummal nem sikerült megoldani az ügyet, a Tanúk kénytelenek voltak bírósághoz fordulni.

A kormány nem hajlandó véget vetni a diszkriminációnak

2006-ban Jehova Tanúi több pert is indítottak, hogy tegyék semmissé a visszautasításokat, és kötelezzék az Igazságügyi Minisztériumot, hogy állítson ki börtönmissziós igazolványokat a Tanúknak. Az összes közigazgatási bíróság és fellebbviteli bíróság, mely foglalkozott az üggyel, kimondta, hogy a kormány jogtalanul utasította vissza a kérelmeket. Továbbá 2010-ben a diszkrimináció elleni hatóság elítélte a kormány állásfoglalását, és javasolta, hogy az igazságügyi miniszter vessen véget a diszkriminációnak.

A francia kormány nem vette komolyan a figyelmeztetést, sem a bírósági döntéseket, sőt, fellebbezett az Államtanácshoz, Franciaország legfelsőbb közigazgatási bíróságához.

Történelmi jelentőségű döntés Jehova Tanúi javára

2013-ban a Tanúk ügyei végül az Államtanács elé kerültek, mely egyszerre tárgyalt kilenc hasonló ügyet. A bíróság a 2013. október 16-ai döntésében visszautasította a francia állam fellebbezési kérelmét. Kimondta, hogy a fogvatartottak jogainak tisztelete érdekében a büntetés-végrehajtási szervezetnek „az igény jelzése után haladéktalanul el kell ismernie kellő számú lelkészt, amit csupán az intézmény biztonsági és rendészeti előírásainak kell alárendelni”. Az Államtanács ezenkívül a francia alkotmányra és az Emberi Jogok Európai Egyezményére hivatkozva kijelentette, hogy „a fogvatartottaknak joguk van a vélemény, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, és joguk van gyakorolni az általuk választott vallást”. A döntés hatására eddig 105 börtönmissziós igazolványt adtak ki Franciaországban, így Jehova Tanúi ott és a tengerentúli területeken is meglátogathatják a börtönökben az elítélteket.

2014 januárjában a francia büntetés-végrehajtási szervezet kinevezte Jean-Marc Fourcault-t Jehova Tanúi országos lelkészének. Ez azt jelenti, hogy ő Franciaország összes börtönébe szabadon bemehet, valamint képviselheti a Tanúkat a büntetés-végrehajtási szervezet előtt. Ezt mondja: „Mostantól Jehova Tanúi lelkészei más vallások képviselőihez hasonlóan négyszemközt is beszélhetnek az elítéltekkel megfelelő környezetben, néha a saját cellájukban.”

Ez a döntés a vallásszabadság fontos győzelmének számít Franciaországban. Megerősíti, hogy a fogvatartottaknak joguk van gyakorolni az általuk választott vallást, és eldönthetik, hogy melyik lelkész látogassa őket. Jehova Tanúi nagyon örülnek, hogy a francia bíróságok véget vetettek a diszkriminációnak, ami egy újabb előrelépés azt illetően, hogy Jehova Tanúit elismerjék vallásként Franciaországban.

^ 6. bek. Vannak, akik a börtönben kerülnek kapcsolatba Jehova Tanúival, és utána lesznek maguk is Jehova Tanúi. Másoknak már korábban is volt valami kapcsolatuk a Tanúkkal, vagy Tanú-családban nőttek fel, mielőtt bűncselekményt követtek el, és most szeretnének visszatérni a gyülekezetbe. Bármilyen okból kérik is egy Tanú-lelkész látogatását a börtönben, a vallásszabadsághoz való jog őket ugyanúgy megilleti, mint a más vallásokhoz tartozó fogvatartottakat.